Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám - MAGYAR VILÁG - LENCSÉS FERENC: Az ingázásról

LENCSÉS FERENC Az ingázásról Mielőtt tollat vettem a kezembe, felütöttem a múlt év végén megjelent NDK szo­ciológiai lexikont. Mit mond az ingázásról ? „Ingázók azok a személyek, akik naponta lakóhelyükről munkára másik helységbe utaznak és vissza. A községek szempontjá­ból megkülönböztetünk befelé és kifelé ingázókat.”17 E meghatározástól eltérően egyes statisztikai feldolgozások a napi ingázók mellett a nagyobb időközökben (hetente, havonta stb.) ingázókat is számba veszik. A lexikonnal egyidejűleg megjelent, egye­temi tankönyvnek szánt szociológia alapjait az elejétől a végéig lapoztam, s az ingá­zással sehol sem találkoztam.® Nálunk viszont jobb a helyzet: cikkek jelennek meg, az egyik újság külön rovatot nyit, részletes tanulmányokat szerkesztenek, sőt egész könyv lát napvilágot az ingázásról.2 De ennek a sok tételnek nincs eredményes ellen­tétele: hiányzik az intézkedés az ingázók helyzetének javítására. A statisztikai adatok tanúsága szerint a közel egymillió napi bejáróhoz hozzá kell adni 300 ezer nagyobb időközökben ingázót. S a több mint egymillió dolgozóról érdemes szót ejteni. Ingázás hazánkban... Sajnos, nincsenek adataink, amelyekkel több évtizedre visszamenőleg, hosszú idő­sorokat tudnánk összeállítani. A történeti töprengés helyett csak a legutóbbi (1960. és 1970. évi) népszámlálás adatait vetjük egybe. A két népszámlálás között az ingázók száma jelentős mértékben (56%) emelkedett, a bejáró nők aránya 19%-ról 28%-ra nőtt. 1970-ben minden negyedik férfi, a nőknél minden nyolcadik aktív kereső napon­ta ingázott. Az ingázók aránya az összes aktív keresőkhöz viszonyítva az 1960. évi 13%-ról 1970-ben 20%-ra emelkedett. A fiatal (14—39 éves) ingázók aránya valami­vel több mint kétharmadára csökkent, ugyanakkor az 1960. évi népszámláláshoz viszonyítva a 40—59 éves ingázók aránya 1970-ben 5%-kal növekedett. Az ingázók népgazdasági ágak szerinti foglalkoztatottsága: a legtöbb ingázó az iparban (közel 50%), utána az építőiparban, a szállításban és a mezőgazdaságban (11,3—14%) dolgozott.10a,b Ingázási szempontból az ország területét három kategóriába soroljuk: 1. Budapest és vonzáskörzete (elsősorban Pest megye). A bejárás itt alakult ki a legrégebben. 1970-ben az ingázók az összes Budapesten dolgozók 19%-át, illetve országosan a bejárók egyötödét (204 ezer) teszik ki. 2. Iparilag fejlett (Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Veszprém stb.) megyék. 3. Az iparilag kevésbé fejlett (Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Somogy, Szabolcs, Szolnok, Tolna, Zala stb.) megyék; itt a bejárók és az eljárók aránya 12—21% között mozog. ...és külföldön A hazai számok után nézzük meg — a teljesség igénye nélkül —, hogyan áll az ingá­zás néhány más országban ? Lengyelországban a második világháború előtt a lakosság kétharmada a mező- gazdaságból élt. Ebben az időben ingázás csak Varsó környékén fordult elő. Az 1945 után megindult nagymérvű iparosítás következtében az ipari foglalkoztatottak száma az 1949. évi 1,7 millióról 1965-ben 3,7 millióra emelkedett. Az ingázásra az is hatott, hogy 1959-ben felemelték a vasúti bérletjegyek árát. A dolgozók változatlanul a régi bérleti árat fizették, az új és a régi bérletek differenciája az üzemeket terhelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék