Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám - SZÁZADOK - VARGYAI GYULA: Katonapolitika és külpolitika Magyarországon a harmincas évek első felében

VARGYAS GYULA: KATONA- ÉS KÜLPOLITIKA A HARMINCAS ÉVEKBEN 51 gének hadra foghatóságát és ütőképességét. Az ismételten hangoztatott igény — a hadsereg fejlesztése — pedig nem csupán belpolitikai kérdéskomplexum volt, a ma­gyar hadsereg — elsősorban német és olasz — partneri kapcsolatai azt a magyar külpolitika komponenseivé tették. 3. A vezérkar 2-es, hírszerző osztályának fontos szerepe volt azoknak a katonapolitikai koncepcióknak kialakításában, amelyek a külpolitikát érintették, kísérték vagy kér­dőjelezték. A hírszerző osztály információi vagy a saját apparátus tevékenységének voltak az eredményei, vagy a magyar vezérkar partneri kapcsolatai révén érkeztek Budapestre. Az előbbiek között a magyar katonai attasék jelentései szolgáltatták a legjobban felhasználhatókat, a kémjelentések hírértéke vegyes volt. A katonai atta­sék — 1929-ben 11 országban volt magyar katonai attasé akkreditálva­­— állomás­helyei pedig a katonadiplomácia pozitív és negatív pólusaihoz igazodtak. A 2-es osztály értékelte az attasék jelentéseit, az információkat igyekezett nyilvántartási rendszerébe illeszteni, a már rendelkezésre álló adatok segítségével meghatározni azok hírértékét. Az attasék tevékenységéhez tartozott az összefoglaló jelentések el­készítése is. Az attasék részére — amikor állomáshelyükre utaztak — a 2-es osztály készített utasításokat, amelyek arra vállalkoztak, hogy rögzítsék a fogadó ország bel- és külpolitikai viszonyait, ennek magyar relációit, megjelöljék az attasé elvi és operatív feladatait. Az utasítások megfogalmazásakor a vezérkar hírszerző osztálya szinte kivétel nélkül kiterjesztve értelmezte a katonapolitikát, amelyhez a katona­­politika és a külpolitika úszó határai önmagukban is lehetőséget adtak. A külpolitika katonai szempontokat vagy annál többet érvényesítő megközelí­tésének felismeréséhez kínálnak lehetőségeket a 2-es osztály állásfoglalásai. 1933-ban például a 2-es osztály többször foglalkozott a preventív háború kérdésével. Március­ban a hírszerző osztály analízise még bizonytalanul ítélte meg ennek esélyeit: „...kü­lönböző államokból és különböző forrásokból ismételten olyan hírek jutnak el hoz­zánk, amelyek szerint a velünk szemben álló érdekcsoportok részéről számolnunk kell egy preventív háború gondolatával. Különösen erős ez a benyomás olasz körökben. Ennek a gondolatnak a lehetőségét eleve elvetni azért nem lehet, mert bizonyos tények ilyen irányzatra látszanak mutatni.” A 2-es osztály azonban megfogalmazta azt is, hogy „...minden bonyodalom,­ amibe belesodródhatnánk, a magunk részéről ránk nézve ma időszerűtlen.” Két hónappal később azonban már úgy vélekedtek, hogy nem kell számolni egy preventív háború lehetőségével. A hírszerző osztály állásfogla­lásában utalt arra is, hogy „..­mind Olaszország, mind Németország felfogása, hogy a jelenleg fennálló helyzetet csak háború tisztázhatja, ennek időpontja azonban még nem érkezett el, minden jelenleg kirobbantható fegyveres viszályt időszerűtlennek tart.” A magyar katonai vezetés partneri kapcsolatairól még szólunk, de már itt is utalunk arra, hogy az állásfoglalás kialakításában a partneri nézetek jelentős helyet foglaltak el. A vezérkar tehát ebben az esetben nem nyúlt a különben szinte mindig rendelkezésére álló dezinformáció eszközéhez: a Külügyminisztériumnak adott tájé­koztatás adathézagait ekkor nem hidalták át koncepciós megközelítésekkel. A vezérkar hírszerző osztályának tevékenységében az információ külpolitikai állásfoglalásokra lehetőséget kínáló jellegét két tényező határozta meg: a hírszerzés adekvát lehetőségei és az apparátus politikai mérlegelést is végző munkája. Az előbbi­ről úgy véljük, hogy különösebb teljesítményekre csak ritkán volt képes, a politikai mérlegelést végző funkciót viszont ismételten a hadsereg valós felkészültségét ismerő szemlélet szelídítette meg. Kivételes esetekben került sor csupán arra, hogy a vezér­kar koncepciós értelemben dezinformálja a politikai vezetést. 4. A magyar katonai vezetés külpolitikát érintő tevékenységének jelentős tartalmi vonatkozásait a német és olasz partneri kapcsolatok alakították. Ezek bilaterális értelemben sem voltak mindenkor problémák nélkül, de a német—olasz ellentétek hullámzásától függően olyan megoldásokat is kívántak, amelyeket a magyar diplomá­

Next