Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám - BALASSA BÉLA: A magyar gazdasági reform tíz év után

40 BALASSA BÉLA: A MAGYAR GAZDASÁGI REFORM TÍZ ÉV UTÁN hatókörét. Számos olyan év után, amelyet ellentétes intézkedések jellemeztek, ma mindinkább elfogadják az ilyen irányú változások szükségességét.36 Ez tükröződik az 1977. október 25-i, még inkább az 1978. április 23-i párthatározatban, amely arra int, hogy súlyt kell helyezni a nyereség szerepére, le kell csökkenteni az állami pre­ferenciák és más intervenciók működési területét, és racionalizálni kell az árrend­szert. A következő néhány évben fogjuk megtudni, miként alkalmazzák ezeket az irányelveket a gyakorlatban. JEGYZETEK A szerző a politikai gazdaságtan professzora az amerikai John Hopkins Egyetemen, és a Világ­bank tanácsadója. Köszönetét fejezi ki korm­ány­tiszt­viselőknek, vállalati vezetőknek és közgaz­dászoknak a hasznos eszmecserékért, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként folytathatott velük 1977 júniusában, valamint a jelen tanulmány nyersfogalmazványához fűzött értékes észrevételeikért.­­ A reformintézkedések ismertetését megtalálhatjuk Friss Istvánnál (1909). Korai értékelésére lásd Ba­lassa (1970). 2 Az erőforrások kihasználásának hatékonyságában be­következett hanyatlást jelzi, hogy a fogyasztás egy­ségnyi növekedéséhez mind több erőforrást kellett új beruházásokra fordítani, így 1958 és 1900 között a beruházások volumene 177",,-kal nőtt, míg a nettó anyagi termelés 02"o-kal, az össz- (magán- és köz-) fogyasztás pedig 40"o-kal emelkedett. A nettó anyagi termelés átlagos évi növekedési rátája ennek megfe­lelően— a beruházásokra fordított erőforrások rész­arányának növekedése dacára — az 1957—00 közötti 7,1%-ról 5,5%-ra csökkent 1900—03 között, 1903— 00 között pedig 4,0%-ra. (Hacsak nincs külön feltün­tetve, a magyar gazdaságra vonatkozó összes adat a Statisztikai Évkönyvből és a Külkereskedelmi Statisz­tikai Évkönyvből származik.) 3 Csikós-Nagy Béla beszámol arról, hogy 1974-ben a világpiaci áremelkedés 70%-át közömbösítette az importdotáció (1970b, 044. 1.). 4 Bognár József, a reform egyik alkotója szerint ..Ta­pasztalatból tudjuk, hogy a magyar népgazdaság minden alapvető kérdésének helyes megoldása (növe­kedés, fejlődés, növekedési ütem, racionális gazdasági struktúra, egyensúlyviszonyok, technikai fejlődés, életszínvonal stb.) elsősorban a világgazdasági fel­tételrendszerhez történő alkalmazkodás hatékonysá­gától függ.” (1970. 17. 1.) 5 David­­Iranick (1975) kevésbé értékeli a nyereség­­ösztönzők szerepét. Következtetéseit öt vállalatnál folytatott beszélgetéseire alapozza. Az általunk em­lített eredmények ezzel szemben 152 vállalat tanul­mányozásán alapulnak.­­ E következtetéseink eltérnek Granickeitől (1975, 305—309. 1.), amelyek a reform első 3—4 évének ta­pasztalataira támaszkodnak. Az eltérések magyaráz­hatók a reform bevezetését követő néhány évben tapasztalt átmeneti nehézségekkel. Továbbá, vegyük tekintetbe, hogy a befejezetlen beruházásokról közölt adatok a hatvanas évek első feléből alábecsültek. 1901—07 1908—70 1970—73 A készletek növeke­dése a nettó anyagi termelés százalékában 5,9 4,5 2,8 A befejezetlen beru­házások növekedése a nettó anyagi ter­melés százalékában 1,1 2,8 2,3 A munkaórára jutó termelékenység növe­kedése az iparban százalékban 5,0 0,1 7,3 7 A piacgazdaságok export- és GNP-adatai a Nemzet­közi Valuta Alap kiadásában megjelent International Financial Statisticsből származnak.­­ 1970 óta viszont az export növekedésével a nemzeti jövedelem növekedése is felgyorsuló. 9 Magyarország adósságai, konvertibilis valutában — a nyugati bankokban levő eurovaluta-betétekkel csökkentve — 1970 végén állítólag elérték a 2,4 mil­liárd dollárt (The Economist, 1977. október 29.), ami hozzávetőleg megegyezik az ezekben a valutákban rendelkezésre álló külkereskedelmi bevételeivel. Ma­gyarországnak a rubelövezettel folytatott kereskedel­me is deficites volt. 10 Erre vonatkozóan lásd az 5. fejezetet. 11 Az export összetételre vonatkozó adatok a Com­modity Trade Statistics című ENSZ-kiadványból szár­maznak. 12 A reform idején fennálló helyzet elemzésére lásd Vajda (1907). 13 Magyarországnak a fejlődő országokba irányuló ex­portját viszont az ipari alaptermékek, valamint a gé­pek és szállítóberendezések uralják, amelyek a fejlett és a fejlődő piacgazdaságokba együttvéve irányuló export 15%%át tették ki 1973-ban. 14 Ebben a vonatkozásban emlékeztetnünk kell arra, hogy a Szovjetunió állítólag már 1970-ban több nyersolajat exportált a piacgazdaságokba, mint a szocialista országokba (International Herald Tribune, 1977. június 13.). 15 Mint Faluvégi Lajos rámutatott: ,,A magyar válla­latok egy része nagyobb ütemben bővíthetné a szo­cialista piacokra irányuló exportját, de ha az import nem növelhető, akkor az export növelése sem indo­kolt. Annál is inkább, mert a kereskedelmi mérleg javításának alapvető kérdése, hogy növelhető-e olyan mértékben a tőkés piacokra irányuló export, mint ahogy a tervben lefektettük.” (1970. 28. 1.). 10 1974-ben a nettó szubvenció az élelmiszerek árának átlag 19, a szolgáltatásokénak pedig 32%-a volt; a ruházati termékekre viszont átlagosan 21",, adót vetettek ki (Csikós-Nagy, 1970­. 13. 1.). 17 Az amerikai dollárnak a legtöbb fontosabb valutával szemben végbement leértékelődéséhez képest kisebb mértékben értékelték fel a forintot Magyarország kereskedelmi partnereinek valutáival szemben. 18 Ugyanebben az évben az importár a belföldi ár 3,1- szerese volt a nátronlúg, 1,8-szerese a polietilén, 1,3- szerese a cellulózalapú műszál, és 1,2-szerese a pamut­fonal esetében (Gadó, 1970, 29. 1.). 19 Az Országos Anyag- és Árhivatal újabban „előre­tekintő” árképzést kezdett alkalmazni. 20 Szubvenciókat nyújtanak — noha kisebb mérték­ben — a rubelövezetbe irányuló exporthoz is. 21 Vegyük figyelembe ebben a vonatkozásban, hogy 1972-ben a közvetlen és a közvetett importnak a ter­melési értékhez viszonyított együttes aránya a fel­dolgozó iparban a textilruházati ipar 23‘’„-a és a kőolaj feldolgozó ipar 53°„-a között váltakozott. (Kovács, 1970, 84.1.) 22 Felvetették például, hogy „az 1974—1975-ben kiala­kult helyzetben a vállalatok nem elsősorban a piaci impulzusokhoz való igazodásban, hanem mindinkább az adók és a visszatérítések kérdéséről állami szer­vekkel folyó tárgyaláson elérhető sikerekben voltak érdekeltek”. (Tardos, 1975, 287. 1.)

Next