Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám - BALASSA BÉLA: A magyar gazdasági reform tíz év után
40 BALASSA BÉLA: A MAGYAR GAZDASÁGI REFORM TÍZ ÉV UTÁN hatókörét. Számos olyan év után, amelyet ellentétes intézkedések jellemeztek, ma mindinkább elfogadják az ilyen irányú változások szükségességét.36 Ez tükröződik az 1977. október 25-i, még inkább az 1978. április 23-i párthatározatban, amely arra int, hogy súlyt kell helyezni a nyereség szerepére, le kell csökkenteni az állami preferenciák és más intervenciók működési területét, és racionalizálni kell az árrendszert. A következő néhány évben fogjuk megtudni, miként alkalmazzák ezeket az irányelveket a gyakorlatban. JEGYZETEK A szerző a politikai gazdaságtan professzora az amerikai John Hopkins Egyetemen, és a Világbank tanácsadója. Köszönetét fejezi ki kormánytisztviselőknek, vállalati vezetőknek és közgazdászoknak a hasznos eszmecserékért, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia vendégeként folytathatott velük 1977 júniusában, valamint a jelen tanulmány nyersfogalmazványához fűzött értékes észrevételeikért. A reformintézkedések ismertetését megtalálhatjuk Friss Istvánnál (1909). Korai értékelésére lásd Balassa (1970). 2 Az erőforrások kihasználásának hatékonyságában bekövetkezett hanyatlást jelzi, hogy a fogyasztás egységnyi növekedéséhez mind több erőforrást kellett új beruházásokra fordítani, így 1958 és 1900 között a beruházások volumene 177",,-kal nőtt, míg a nettó anyagi termelés 02"o-kal, az össz- (magán- és köz-) fogyasztás pedig 40"o-kal emelkedett. A nettó anyagi termelés átlagos évi növekedési rátája ennek megfelelően— a beruházásokra fordított erőforrások részarányának növekedése dacára — az 1957—00 közötti 7,1%-ról 5,5%-ra csökkent 1900—03 között, 1903— 00 között pedig 4,0%-ra. (Hacsak nincs külön feltüntetve, a magyar gazdaságra vonatkozó összes adat a Statisztikai Évkönyvből és a Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyvből származik.) 3 Csikós-Nagy Béla beszámol arról, hogy 1974-ben a világpiaci áremelkedés 70%-át közömbösítette az importdotáció (1970b, 044. 1.). 4 Bognár József, a reform egyik alkotója szerint ..Tapasztalatból tudjuk, hogy a magyar népgazdaság minden alapvető kérdésének helyes megoldása (növekedés, fejlődés, növekedési ütem, racionális gazdasági struktúra, egyensúlyviszonyok, technikai fejlődés, életszínvonal stb.) elsősorban a világgazdasági feltételrendszerhez történő alkalmazkodás hatékonyságától függ.” (1970. 17. 1.) 5 DavidIranick (1975) kevésbé értékeli a nyereségösztönzők szerepét. Következtetéseit öt vállalatnál folytatott beszélgetéseire alapozza. Az általunk említett eredmények ezzel szemben 152 vállalat tanulmányozásán alapulnak. E következtetéseink eltérnek Granickeitől (1975, 305—309. 1.), amelyek a reform első 3—4 évének tapasztalataira támaszkodnak. Az eltérések magyarázhatók a reform bevezetését követő néhány évben tapasztalt átmeneti nehézségekkel. Továbbá, vegyük tekintetbe, hogy a befejezetlen beruházásokról közölt adatok a hatvanas évek első feléből alábecsültek. 1901—07 1908—70 1970—73 A készletek növekedése a nettó anyagi termelés százalékában 5,9 4,5 2,8 A befejezetlen beruházások növekedése a nettó anyagi termelés százalékában 1,1 2,8 2,3 A munkaórára jutó termelékenység növekedése az iparban százalékban 5,0 0,1 7,3 7 A piacgazdaságok export- és GNP-adatai a Nemzetközi Valuta Alap kiadásában megjelent International Financial Statisticsből származnak. 1970 óta viszont az export növekedésével a nemzeti jövedelem növekedése is felgyorsuló. 9 Magyarország adósságai, konvertibilis valutában — a nyugati bankokban levő eurovaluta-betétekkel csökkentve — 1970 végén állítólag elérték a 2,4 milliárd dollárt (The Economist, 1977. október 29.), ami hozzávetőleg megegyezik az ezekben a valutákban rendelkezésre álló külkereskedelmi bevételeivel. Magyarországnak a rubelövezettel folytatott kereskedelme is deficites volt. 10 Erre vonatkozóan lásd az 5. fejezetet. 11 Az export összetételre vonatkozó adatok a Commodity Trade Statistics című ENSZ-kiadványból származnak. 12 A reform idején fennálló helyzet elemzésére lásd Vajda (1907). 13 Magyarországnak a fejlődő országokba irányuló exportját viszont az ipari alaptermékek, valamint a gépek és szállítóberendezések uralják, amelyek a fejlett és a fejlődő piacgazdaságokba együttvéve irányuló export 15%%át tették ki 1973-ban. 14 Ebben a vonatkozásban emlékeztetnünk kell arra, hogy a Szovjetunió állítólag már 1970-ban több nyersolajat exportált a piacgazdaságokba, mint a szocialista országokba (International Herald Tribune, 1977. június 13.). 15 Mint Faluvégi Lajos rámutatott: ,,A magyar vállalatok egy része nagyobb ütemben bővíthetné a szocialista piacokra irányuló exportját, de ha az import nem növelhető, akkor az export növelése sem indokolt. Annál is inkább, mert a kereskedelmi mérleg javításának alapvető kérdése, hogy növelhető-e olyan mértékben a tőkés piacokra irányuló export, mint ahogy a tervben lefektettük.” (1970. 28. 1.). 10 1974-ben a nettó szubvenció az élelmiszerek árának átlag 19, a szolgáltatásokénak pedig 32%-a volt; a ruházati termékekre viszont átlagosan 21",, adót vetettek ki (Csikós-Nagy, 1970. 13. 1.). 17 Az amerikai dollárnak a legtöbb fontosabb valutával szemben végbement leértékelődéséhez képest kisebb mértékben értékelték fel a forintot Magyarország kereskedelmi partnereinek valutáival szemben. 18 Ugyanebben az évben az importár a belföldi ár 3,1- szerese volt a nátronlúg, 1,8-szerese a polietilén, 1,3- szerese a cellulózalapú műszál, és 1,2-szerese a pamutfonal esetében (Gadó, 1970, 29. 1.). 19 Az Országos Anyag- és Árhivatal újabban „előretekintő” árképzést kezdett alkalmazni. 20 Szubvenciókat nyújtanak — noha kisebb mértékben — a rubelövezetbe irányuló exporthoz is. 21 Vegyük figyelembe ebben a vonatkozásban, hogy 1972-ben a közvetlen és a közvetett importnak a termelési értékhez viszonyított együttes aránya a feldolgozó iparban a textilruházati ipar 23‘’„-a és a kőolaj feldolgozó ipar 53°„-a között váltakozott. (Kovács, 1970, 84.1.) 22 Felvetették például, hogy „az 1974—1975-ben kialakult helyzetben a vállalatok nem elsősorban a piaci impulzusokhoz való igazodásban, hanem mindinkább az adók és a visszatérítések kérdéséről állami szervekkel folyó tárgyaláson elérhető sikerekben voltak érdekeltek”. (Tardos, 1975, 287. 1.)