Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám - HOZZÁSZÓLÁS - BEREND T. IVÁN - RÁNKI GYÖRGY: Néhány megjegyzés Lengyel László cikkéhez a pontos vita érdekében

BEREND T. IVÁN — RÁNKI GYÖRGY Néhány megjegyzés Lengyel László cikkéhez a pontos vita érdekében Szeretnénk előrebocsátani, hogy örülünk Lengyel László észrevételeinek, még akkor is, ha a Valóság ez év márciusi számában közzétett cikkünk kapcsán „hiányérzeteinek”, kritikai észre­vételeinek ad hangot. A tudományos eszmecserére, reagálásokra és kritikákra nagy szükség van. Amin bosszankodni szoktunk, az a reagálás hiánya, s nem az eltérő álláspont. Ha Lengyel László­ban cikkünk gondolatokat keltett, ha ezeket összegezte és rendezte, ha írásunkkal megkísérelte szembesíteni elméleti és történeti olvasmányaiból kialakult világképét, akkor az a szerzőkben elsősorban jó érzéseket kelt. Ha írásához — bizonyos vívódás után — mégis rövid észrevételeket fűzünk, azt csakis azért tesszük, hogy előmozdítsuk a pontos, tárgyról szóló vitát. Lengyel László ugyanis cikkünk elolvasása után — mint írja — hiányérzettel nézett fel, olyan problémákat látott maga előtt, amelyek felett cikkünk elsiklott, és olyan megoldásokat, amelyek gyakran nem pon­tosak. Csakhogy, ami felett — úgy tűnik — Lengyel László siklott el, cikkünk — és az elején, igazi apró betűs szedéssel, de előrebocsátottuk — egy nagyobb munka része. Hadd írjuk ide: a teljes tanulmány címe: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában (Az európai periféria az ipari forradalom korában). Ez a kézirat már hónapok óta nyomdában is van. Egészen természetes, hogy az állam szerepéről szóló, a fejtegetés egészéből kiemelt fejezet keretében nem kísérelhettük meg egész tanulmányunk gondolatmenetét, következtetéseit vissza­adni. Úgy véltük, az állam szerepéről, erről az annyit és annyi oldalról vitatott témáról a kiemelt fejezetnek önállóan is van mondanivalója. Lengyel László viszont „hiányérzeteit” és gondolatait — és ez a pontos vitát jórészt lehetetlenné teszi — nem korlátozza cikkünk témájára, az állami beavatkozás problémájára, hanem rendkívül szerteágazóan kiterjeszti az európai centrum és periféria általános kapcsolatának kérdésétől a svéd gazdasági fejlődés „modelljéig”. Magyarán: olyasmiket kér számon írásunktól, amire abban nem vállalkoztunk, s előrebocsátva jeleztünk is. A Lengyel László által folytatott vita pontatlanságát jól bizonyítja, hogy hét észrevétele közül sajnos csak egyetlen vág szorosan cikkünk témájába, az állami beavatkozás tárgykörébe. Hat észrevétele ettől eltávolodva — főként az európai centrum és periféria kapcsolatrendszerére vonatkozva — fogalmaz meg hiányérzeteket. (Ilyennek tekintjük azt a bevezető megjegyzését, hogy vajon a centrum és a periféria kategóriája bevezethető-e a gazdaságtörténetbe (írása 1. oldalán). Ez esetben meg kell mondanunk, a kérdésfeltevést is abszurdnak tartjuk. Nem fogalmakat viszünk be a gazdaságtörténetbe, hiszen ezek abban gyökereznek, abból vezet­hetők le. A centrum—periféria-ellentét a tőkés világgazdaság fejlődésének bonyolult ellent­mondása, amelyhez mi a kérdés XIX. századi Európán belüli felvetésével kívántunk hozzá­járulni, konkrét gazdaságtörténeti vizsgálatokra alapozva. Le kellett volna írnunk, vajon melyik elméleti álláspontot fogadjuk el az általa felsorolt öt közül, illetve „hatodik, hetedik elméletet állítottunk-e fel” (írása 3. oldalán), hogy nem tisztázzuk, államokról, vagy gazdasági-társadalmi régiókról beszélünk-e, s még az utalásokat is „elkerüljük” a politikai viszonyokra; hogy a fejlett európai centrumot és az elmaradott perifériát egységes rendszernek fogjuk fel, amivel szemben három ellenvetést fogalmaz meg; hogy nemcsak liberális és marxista koncepciók léteztek az állam szerepéről (sőt nem is beszélhetünk egységes marxi vagy marxista koncepció­ról), mi azonban egyszerűsítve ezekkel foglalkozunk. Végül részletesebben kifejti a „skandináv példa” kérdését, azzal az igénnyel, hogy a skandináv fejlődési út sajátosságaira keressen választ.­ Nos, mindezek a kérdések természetesen számon kérhetők az európai gazdasági elmaradottsá­got vizsgáló teljes munkánktól, de különösen annak egyetlen, mégpedig az állami beavatkozást vizs­gáló fejezetétől. Mindaz, amivel kapcsolatban ezekben a kérdésekben, a Valóságban megjelent cik­künktől úgyszólván függetlenítve magát, Lengyel László hiányokat és aggályokat fogalmaz meg, „pontatlanságokat” konstatál, teljes tanulmányunk témája és mondanivalója. Ott részlete­sebben fejtjük ki pl. a különböző régiók és országok, s ezek között a skandináv, illetve svéd példát. (S ez utóbbiban nem is korlátoztuk magunkat egyetlen könyvre, E. Hecksher mintegy negyedszázada A. Gerschenkron előszavával megjelent, Lengyel László által úgyszólván kizáró­lagosan használt, kiváló, de a legújabb kutatások sok eredményétől mégiscsak szükségképpen lemaradt könyvére.) Az ezekről való vitát tehát jobb lenne eltenni tanulmányunk év vége körül várható megjelenéséig. Reméljük, hogy „hiányérzeteinek” zömét vagy egy részét munkánk majd eloszlatja. A pontos vitához azonban az is hozzátartozik, hogy a vitát — akár most, akár később, a tel­jes munka publikálása után — azokban a keretekben tartsuk, melyekben írásunk szakmai kom­petenciára tart igényt. Lengyel László elmélettörténeti fejtegetései, úgy véljük, nem tartoznak

Next