Valóság, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám - KRÓNIA - Beszélgetés a debreceni fiatalokról (Tóth Pál Péter interjúja Újhelyi Szilárddal - Részlet)

Beszélgetés a debreceni fiatalokról Milyen ideológiai irányzatok jellemezték a debreceni egyetemet a harmincas évek elején? A Turul Szövetség volt az egyetem uralkodó diákszervezete és — bizonyos repedé­sekkel — a Turul fajvédő ideológiája volt a meghatározó, melyet a búsmagyarkodás, az elveszett területek visszasírása és a szabad királyválasztás jellemzett. A szövetség belső életformája a német „Burschenschaftok” utánzása volt, bizonyos magyar változtatásokkal, amely az „ősmagyar” elnevezésekben: „törzsfői tábor”, „fővezér”, „alvezér”, „nádor”, „íródeák” stb. nyilvánult meg. Hogy Debrecenben ez volt az uralkodó, abban egy kicsit közrejátszott, hogy a város függetlenségi légköre könnyen befogadta a Turul szabad király­választó ideológiáját. Emellett a debreceni vezetők bizonyos mértékig különböztek az országos fővezérség képviselőitől; őket — ilyen volt például Végvári-Verbovszky — karrierista, kopasz vezérek képviselték. Én nem ismertem a pesti diákéletet, de többen mondották, hogy Budapesten a Turul Szövetségen kívül több más diákegyesület is volt, például az Emericana stb. Pesti barátainknak az volt a véleményük, hogy a Turul bizonyos mértékig plebejusi az előkelőbbnek számító Emericanával szemben. Debrecenben — a Turul monopol-­ helyzete miatt — nem volt ilyen konkurrencia. Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek vol­na más egyesületek is, de ezek a Turulhoz társultak, mint például a SZEFHE meg a FEFE; ezek az egyesületek az ún. elcsatolt területekről származók tömörülései voltak. De voltak vallási szervezetek is: a protestánsoknál a Soli Deo Gloria, a kato­likusoknál a Szt. László Kör, és működött az Egyetemi Kör. Bizonyos árnyalati különbségekkel ugyan, de alapvetően ezek tevékenységét is az uralkodó nacionalista ideológia határozta meg. Amikor az egyetemre kerültem, már bizonyos változásokat tapasztaltunk — ezek a gazdasági válsággal, a végzés utáni lét­bizonytalansággal, az állástalan diplomások helyzetével voltak összefüggésben. A magyar valóság s a magyar értelmiség problé­mája — ha nem is letisztult formában — behatolt a Turul formális életébe. Azzal, hogy azt mondtam, a Turul szellemisége volt az uralkodó, nem vontam kétségbe, hogy voltak a Turullal szemben álló, elkülönülő kisebb csoportok, körök is. A Soli Deo Glóriában, a Szt. László Körben és az Egyetemi Körben például kialakultak kisebb csoportosulások, csak a tevékenységük nem vált meghatározóvá. Az pedig, hogy az egyetemen voltak a Turul szellemiségénél haladóbb ideológiára támaszkodó csoportosulások is, csak később vált ismertté. Az egyetemi ifjúság életében tulajdonképpen a Turul mindenféle egyesületi élet keretét jelentette, és összefolyt a más egyesületek által nyújtott fórumokkal is. Működött például egy külön jogászegyesület, s íratlan szabály volt, hogy a jogász­elnök egyúttal a joghallgatók bajtársi egyesületének, a Werbőczinek is a vezére. A harmincas években egy bomlási folyamat kezdődött a Turulon belül: az irre­dentizmus, a szabad királyválasztás és a német bajtársi egyesületek közös ivászata, közös „táborozása” mellett — a kibontakozó népi irodalom hatására — a nemzeti sors legfontosabb kérdéseivel kezdtünk foglalkozni. A Werbőcziben hamarosan megváltoztattuk az alapszabályzatot: a reprezentatív alvezér helyett kulturálist választottunk, s az egyesület tevékenységének súlypontját az ivászatokról az ún. „kulturális táborozásra” tettük át. Ezeken a táborozásokon pedig Veres Péter mellett több népi író is szerepelt. A második debreceni Diétához közeledve Ön szakított mindazzal, ami a gondolkodá­sát korábban jellemezte, s eltávolodott az uralkodó jobboldali politikai irányvonaltól. Rendkívül nehéz ezt a folyamatot pontosan felidéznem. Életemben sokszor rá­kényszerültem — rá is kényszerítettek —, hogy rekonstruáljam ezt a viharos fejlő­dést, de nem emlékszem rá, hogy „damaszkuszi” utam lett volna. Semmi olyan nem TÓTH PÁL PÉTER INTERJÚJA ÚJHELYI SZILÁRDDAL (RÉSZLET)

Next