Valóság, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - M. Kidel: A milliomos hipszter
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL népet csak félelemkeltéssel lehet mozgósítani. McCarthy és Nixon (mint fiatal szenátor) a vörös veszélyt a szovjet veszélylyel társította, a nukleáris konfliktusnál is nagyobb veszélynek tekintette, a kommunista beszivárgást az Egyesült Államokba. Akkoriban ez hatékony mozgósító volt, mivel aggodalmat keltve egyidejűleg kijelölte az abszolút ellenséget (szovjeteket) és a láthatatlan, mindenütt jelenlévő árulót (az értelmiséget, a kémet, mindazokat, akik az amerikai nemzet gyengítésére konspirálnak). Az új jobboldal igyekszik megakadályozni a SALT-megállapodásokat és a leszerelés legszerényebb formáját is. Ugyanazok, akik az adók csökkentését követelik, a katonai költségvetés növelése mellett szállnak síkra: gyengébb államot, de erősebb Pentagont akarnak. Szovjetellenességük inkább passzív, semmint hisztérikus, hiszen az Egyesült Államokban már nincs semmi vörös, amit marni lehetne: ez annyira nyilvánvaló, hogy még Szolzsenyicin ékesszólása sem bizonyíthatja ennek ellenkezőjét. Ily módon a jobboldalnak — ahhoz, hogy életerőre kapjon — gondoskodnia kellett a vörös veszély utódáról: a zűrzavaros hatvanas évek óta a felszabadult nőben látja a belső ellenséget. A család: az új konzervativizmus citadellája. A közelmúltban még a nemzetet, napjainkban a családot fenyegeti veszély; ugyanolyan fanatikus erőszakossággal mozgósítanak az erkölcsi szabadság ellen, mint korábban a marxista démon ellen. A hagyományos jobboldal igyekszik elhatárolni magát ettől a zavargó és főként érzelmi aktivizmustól. Az Egyesült Államokban tehát két jobboldal helyezkedik egymással szembe: az egyik — a tiszteletre méltó — a gazdasági problémákra koncentrálja a figyelmét (infláció, munkanélküliség, egészségügy, lakáskérdés), a másik — szektás jellegű — nem közérdekű problémák érdekében mozgósítja híveit, és inkább csapást csapásra mérve, semmint a hatalomátvételre való felkészülés révén kíván sikert elérni. Ez a politikai perspektíva pragmatizmusa révén félelmetes szabadságot és hatékonyságot biztosít az új jobboldalnak. Az új jobboldal nem kerülhet hatalomra általános választások révén, államcsíny gondolatával sem foglalkozik. Más szempontból veszélyes, elkeseredett populizmusát élenjáró technológiával társítva, ez a mozgalom csak arra használja a demokratikus játékot, hogy elutasítsa szabályait. (Gorriere della Sera, 1178. december 3.) A milliomos hipszter M. Riddr Richard Branson 16 éves volt, amikor megalapította a Student című folyóiratot. Olyan szerzőket nyert meg a lap munkatársainak, mint Jean-Paul Sartre, James Baldwin, Anthony Sampson és Vanessa Redgrave. A folyóirat első száma 80 ezer példányban jelent meg. Ennek jelentős részét már jó előre eladta. Branson, a brit üzleti élet csodagyereke jelenleg a legdinamikusabban fejlődő lemezcég, a Virgin tulajdonosa. Ezt a vállalkozást a 70-es évek elején indította meg. A Virgin által reklámozott, postai úton megrendelhető lemezek legfőbb vonzereje az átlagosnál 10—16%-kal olcsóbb ár. Branson és egykori iskolatársa, Nick Powell egy fillér nélkül vágtak neki a vállalkozásnak. Cégüket brit pop-szaklapokban hirdették, s az előzetesen befolyt összegből finanszírozták a vállalkozást, amely sok buktatót rejtett magában. Számos fiatal ebben az időszakban alapozta meg a lemezgyűjteményét, írták a cégnek, hogy nem kapták meg a kifizetett lemezeket, s a gyanútlan Bransonék pótolták a „hiányt”. A postai alkalmazottak 1971-es sztrájkja is majdnem csődbe juttatta a Virgint. A Virgin az ifjúság tudatában hamarosan a progresszív zene szinonimájává lett: az ellenkultúra részének tekintették. Branson és Powell célja az volt, hogy a kereskedelmi érdekek háttérbe szorítása árán is aprogresszív rockzenét népszerűsítsék. A langyos, se ilyen, se olyan muzsikát teljesen száműzték, s készletük jelentős részét amerikai és japán lemezekből állították össze. A Virgin-szaküzletek a fiatalok találkozóhelyeivé váltak. A földön marihuánát szívó hipszterek ültek, beszélgettek és hallgatták a Pink Floyd vagy Frank Zappa lemezeit. A kábítószertől „merev” hipszterek jelenléte azonban sok vevőt elriasztott. A később megnyíló Virgin-üzletek már a forgalmazás amerikai formáját vették át. A lemezeket úgy csomagolták és úgy helyezték el, hogy a rockra éhes vevő ne állhasson ellen vonzásuknak. (A hagyományos angol lemezboltokban a vevő üres tasakok között turkálhatott.) Bransonék eladói tájékozottak voltak a zene világában és fanatizmussal űzték foglalkozásukat. Szükségesnek látszott lemezgyártás megindítása és hanglemezstúdiók létrehozása. Kizárólag progresszív zenét játszó előadókat és együtteseket szerződtettek. E téren a Virgin első nagy anyagi sikerét a sokarcú