Valóság, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok (Lengyel László)
KÖNYVEKRŐL ízlés- és tetszésnyilvánításoktól”. Mint ahogyan az értékítéletek természetének feltárásával is adós marad, hiszen nem ismeri fel azt a logikai különbséget, mely az erkölcsi értékelés specifikuma és hatékonysága között fennáll. Az etikai preskriptivizmus alapján — melynek egyik legjelentősebb képviselője R. M. Hare, akitől két tanulmányt is olvashatunk — a morális ítéleteket nem úgy kell felfogni, mint amelyek a meggyőzésre szolgálnak, hanem puszta előírásként. Az érvényes és a meggyőző érvelés közötti különbségek feltárásában Hare megközelítése igen árnyaltnak tetszik. Elmélete alapján a morális ítéletek univerzális vagy univerzálható preskripciók, engedélyek vagy tilalmak, azaz az erkölcsi megnyilatkozások mindig valamilyen általános elvre utalnak. Ebből adódóan az univerzalizálhatóság elve a morál megkülönböztető ismérveként jelenik meg, jóllehet az értékelés és a tevékenység erkölcsi tartalmát nem pusztán szubjektív relációként értelmezi, melynek magában való tartalma, a számomra való szubjektíve hasznosnak, erkölcsösnek érzetten túlmenő jelentősége nincs. A közös morális vélemények és a morális szavak általános használata közötti megkülönböztetés is arra szolgál, hogy rávilágítson az erkölcsi értékelések sajátos szerepére. Csakhogy itt — hasonlóan a többi meta-etikához — újra megmutatkozik az erkölcsi érvelések logikáját meghatározó elméleti relativizmus, éppen azáltal, hogy az egyén gyakorlati-értékelő viszonyát merőben privát ügynek írja le, kétségbe vonva az ítélet és tevékenység erkölcsi vonatkozásának általánosítható igazságtartalmát. A morális ítéletek mellett felhozható „jó indokok” elmélete — melyet az utolsó rész tanulmányai képviselnek — ezért is kényszerül újból és újból szembenézni azzal a feladattal, hogy az értékeket, normákat, ideálokat a létezőből kísérelje meg kibontakoztatni, érvényüket az emberi szükségletek szempontjából indokolja meg. Az erkölcsi „kell” levezethetőségét vallva, a „neonaturalisták” (M. Black, W. T. Blackstone) éppúgy tagadják a metaetikák logikai semlegességének követelményét, mint az erkölcs analitikus kisajátítását, ,é s igyekeznek kimutatni, hogy semmi sem szól ezeknek az érveknek a konkluzivitása mellett, így hát az ellen sem, hogy az értékkifejezéseket valamilyen természeti vagy társadalmi tartalommal ruházzuk fel”. Bármelyik tanulmányt is olvassuk, közös vonásként az etikai relativizmusban gyökerező ismeretelméleti szemléletmódot kell megemlítenünk. Tartalmilag kifejezve ez azt jelenti, hogy valamennyi vizsgált etikai probléma maradéktalanul alárendelődik a logikai, a nyelvi és metafizikai elemzés tiszta formájának, úgyhogy mintha nem is annyira az erkölcs társadalmi létezése válna kutatandó problémává, mint ahogyan ez a hagyományos erkölcsfilozófiában felmerült, hanem inkább az etikai (vagy annak vélt) kategóriák logikai és nyelvfilozófiai meghatározhatósága. Mivel ez az eljárásmód eleve megakadályozza a szerzőket abban, hogy az erkölcsöt a társadalmi lét egészében vizsgálják, csak olyan leíró és normatív etikát körvonalazhatnak, mely a tudatba emelt erkölcsről ad fenomenológiai leírást. Ha megfogalmazzák is a morális tudat tényeit, az emberi tevékenységek valóságos morális motívumait csupán a normák birodalmából származó ,,legyen”-ekkel tudják helyettesíteni. A kötet tanulmányainak közreadása azonban mégsem tűnik hiábavalónak, hiszen a modern polgári etika ellentmondásainak felismerése nagyban hozzájárulhat a marxista erkölcsfilozófia alapjainak kialakításához is. Nem beszélve arról, hogy a válogatás önmagában is a filozófiai könyvkiadás egyik nagy hiányát pótolja. (Gondolat, 1981.) KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok Ciklikus mozgások észlelhetők a keleteurópai reális szocialista gazdaságok tervgazdasági rendszerében ? Periodikus ingadozások tapasztalhatók a lengyel, a csehszlovák, a román, a bolgár, az NDK-beli és a magyar gazdaságok több mint harmincéves történetében? Nem Bauer Tamás az első, aki ezeket a kérdéseket felteszi, de kétségtelenül úttörő, amikor hatalmas tárgyi anyag összegyűjtésével és feldolgozásával bemutatja valamennyi felsorolt ország vonatkozásában a gazdaságok finom lüktetését vagy durva rángatózását a beruházások területén. Igazolja a ciklikus mozgást és ugyanakkor magyarázatot is keres rá. És talán egyetlen könyvből sem derül ki ennyire érzékenyen és tapinthatóan, hogy a kelet-európai gazdaságok minden különbözőségük ellenére mennyire azonos törvényszerűségek alapján működnek, megpróbáltatásaik mennyire egy tőről fakadnak. A négyrészes mű első része a kis keleteurópai országok beruházási ciklusait elemzi, a második rész a cikluselmélet (a nem kapitalista gazdaságok ciklusainak teóriái) fő irányzatait és feltételezéseit bontja ki, majd a harmadik részben a saját