Valóság, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Hans Küng: "A Vatikán diktatorikus állam" (M. Westerman interjúja)
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL konfliktusokat. Valójában azonban az számít, hogy szabadon megvitathatjuk a megoldásokat. A Japán és az USA közötti viták felölelik a gazdasági életet és a honvédelmet, s ezek valóban igen nehéz kérdések. A Japánban fennálló költségvetési és pénzügyi korlátozásokból adódnak. Olyan ez, mint amikor sarkvidéki tengeren hajózva úgy kell megkerülnünk a jéghegyeket, hogy a hajónk ne sérüljön meg. Mindkét országban demokratikus pártrendszer van, tehát nem engedhetjük meg magunknak olyan kockázatok vállalását, amelyek veszélybe sodorhatnák kormányainkat. Mind a kongresszusnak, mind a japán országgyűlésnek — miközben megértést tanúsít egymás helyzete iránt — meg kell kísérelnie megmérnie a víz mélységét, radart kell alkalmaznia a jéghegyek kimutatására, nehogy elsüllyedjünk és vízbe fulladjunk. Ha óvatosan kormányozunk és eltökélt a szándékunk, nem létezik megoldhatatlan probléma. (Japán honvédelméről) Egy ország védelmi terve nem csupán felszerelések vásárlásától függ, nem csupán hadihajók, nagy lövegek és repülőgépek beszerzésével kapcsolatos. Ennél fontosabb Japán eltökéltsége, hogy megvédje magát és stratégiai érdekeit. Amióta kormányra kerültem, egyértelműen kifejtettem Japán nézeteit, elszántságát és szilárd akaratát e tekintetben. (A Szovjetunióval való kapcsolatokról) Nem áll szándékunkban híd szerepet vállalni az USA és a Szovjetunió között, s azt sem tervezzük, hogy a becsületes alkusz szerepét töltsük be kettejük között. Mivel a Nyugat része vagyunk s a japán—amerikai kapcsolatokat tekintjük létfontosságúnak, az a szándékunk, hogy fenntartsuk a szabad világ egységét. (Kapcsolatok a harmadik világgal) Ha becsületes közvetítők lehetünk Észak és Dél között, akkor, úgy vélem, célszerű így cselekednünk. Valaha maga Japán is fejlődő ország volt, majd ipari országgá vált, ezért ésszerű, ha Japán együttérez a fejlődő országokkal. Remélem, a világ különös figyelmet fog fordítani a kelet-ázsiai nemzetek energiájára és potenciáljára. Gazdasági segélyeink 70%-át Ázsia kapja. Gazdasági lehetőségei és társadalmi stabilitása révén ma a kelet-ázsiai térség a világ legtöbbet ígérő térsége. Igen megtisztelőnek érzem, hogy e térség tagjai lehetünk. (Japánról) Az ember csak akkor értékelheti Japánt, ha ellátogat ebbe az országba. Olyasmi ez, mint amikor cukrot kóstolunk. Azt mondjuk, hogy édes, de ha nem kóstoljuk meg, bármennyiszer is magyarázzák el nekünk az ízét, nem tudjuk, milyen. Japán kissé olyan, mint a cukor vagy a só: ha nem próbáljuk ki, nem kóstoljuk meg, soha nem fogjuk megérteni. A múltban nem tettünk elég erőfeszítést, hogy kulturális tekintetben megismertessük Japánt a világgal. Árucikkek exportjában meglehetősen jó eredményeket értünk el. De a jövőben nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk kulturális információk exportjára. S remélem, külföldi barátaink majd felfigyelnek erre. (Newsweek, 1983. augusztus 1.) Hans Küng: „A Vatikán diktatórikus állam'' M. Westerman interjúja (1979-ben a Vatikán megtiltotta Hans Küng teológusnak, hogy a papi pályára készítsen fel jelölteket. Az ok: Küng kétségbe vonta a pápai csalhatatlanságot és azt állította, senki sem kötelezhető, hogy higgyen a szeplőtlen fogantatásban. Az 55 éves svájci teológus ma a tübingeni ökumenikus intézet igazgatója, ahol 1500 embernek tart előadásokat.) A Vatikán lezártnak tekinti a hangügyet, ön is? Határozottan nem. Amíg csak élek, harcolni fogok rehabilitációmért. Számos kísérletet tettem, hogy a pápa fogadjon. Rómában azonban azt várják, hogy előbb kapituláljak, csak azután hajlandók párbeszédet kezdeni. A pápa fogad filmcsillagokat, kommunistákat és ateistákat. Kritikus szemléletű római katolikus teológusokkal azonban nem szívesen találkozik. Gyakran vádolta a Vatikánt azzal, hogy antidemokratikus. De vajon a pápa szakadatlan felhívásai az emberi jogok szavatolásáért nem mondanak- e ellent ennek? Nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a Vatikán külpolitikája nem áll összhangban belpolitikájával. Sajnálatos módon a Vatikán nagyon hasonlít azokhoz a diktatórikus államokhoz, amelyek szüntelenül emberi jogokat követelnek külföldön, de megtagadják azokat saját népeiktől. Nem csoda, hogy nem hajlandó aláírni az Európai Tanács Emberi Jogok Európai Deklarációját. Ha aláírná, meg kellene változtatni kánonjogának sok elemét, kiváltképpen azokat, amelyek az igazságos jogi eljárásokra vonatkoznak. Hogyan viszonylik a Vatikán kelet-európai tevékenysége latin-amerikai politikájához? Nem sok következetességet találunk. Ha a lengyel papságnak joga van politikai kérdésekről nyilatkozni, miért nem enged