Valóság, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - KOVÁCS KIKOVA LÁSZLÓ-SZÉKEYL KOCSÁRD: M. F. Rakowski a lengyel válság okairól

NAPLÓ ÉS KRITIKA Kovács Kikova László - Székely Kocsárd (M. F. Rakowski a lengyel válság okairól) Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Tudományos Szocializmus Tanszékén egy — Magyar György tanszékvezető irányí­tása alatt álló — problémaérzékeny munkacsoport szinte ontja magából a színvona­las kiadványok sorát. Különösen izgalmas három sorozatuk közül a Politikatudomá­nyi füzetek, amely hazai könyvkiadásunk által eddig meghódítatlan területek felé fordítja figyelmünket. Az első két füzet, Gombár Csaba politológiai kisenciklopédiája, valamint a Rosa Luxemburg és az orosz forradalom címet viselő tanulmánygyűjtemény osztatlan sikere is igazolta, reális igényeket elégít ki a kis tanszéki könyvkiadó. Itt szeretnénk emlékeztetni arra, hogy az utóbbi — a Luxemburg-vitát dokumentáló —­ kiadványokból többek közt megerősítést meríthetett az a szimpátiát ébresztő véle­lem, mely szerint a demokrácia nem idegen a kizsákmányolás felszámolására törekvő társadalmi rendszertől, csak éppenséggel nem olyanféle ünnepi ajándéknak tekin­tendő, amit a dolgozó nép jó magaviseletével kiérdemelhet (avagy kitérdepelhet). A legújabb politikatudományi füzet tulajdonképpen közvetlenül kapcsolódik a fenti tételhez, ugyanis — amint azt a borítón látható középkelet-európai térkép is érzékelteti — igen testközeli példázathalmazt exponál annak alátámasztására, hogy a „beavatottak szűk csoportjára, illetve a vezetettek iránti határtalan bizalomra kötelezett, összes többire alapozó társadalomirányítási koncepció, minden tapasz­talat szerint egyszerűen elavult”. Ez az 1979-es évjáratú idézet mellesleg nem mástól, mint Mieczyslaw F­ Ra­­kowskitól, az akkor még „csak” vezető publicistaként és „ellenzékiként” számon tartott, EU-tag szejm-képviselőtől való. Azóta híressé vált, rendkívül éles hangvé­telű kritikai tanulmánya a szakadék felé sodródó, hetvenes évekbeli Lengyelország­ról szól. A Köztársaság a 80-as évek küszöbén című munkája élesen, szenvedélyesen tárja föl azt a „szervezett csődtömeget”, melyről megjósolja azt is, hogy hová fog vezetni. (A magyar kiadás ezért A válság forrásai zárójeles alcímet kapta.) Hatvá­nyozza a könyv ázsióját, hogy közben a szerző az ismert események egyik kulcsfigu­rájává nőtt. M. F. Rakowski különben — mint ahogy szakértő fordítójának, Szabó Lajos Mátyásnak nyilatkozta — nem tartja véletlennek, hogy elsőként Magyaror­szágról érdeklődtek ominózus műve iránt. Bár ez a revelatív könyv már 1979 őszén nyomdakész állapotban volt, végül csak a­ Szolidaritás-korszak zenitjén — 1981 februárjában, M. F. Rakowski miniszter­elnök-helyettesi kinevezésével lényegében egyszerre — kerülhetett forgalomba. M. F. Rakowski úgyszólván lajstromozza a vizsgált évtized derekától már kézzelfoghatóvá vált destabilizáló körülményeket, a társadalom tűrőképességét mindinkább felemésztő tényezőket. így azután érthető, hogy az „ostoba képmutatás” légkörében miért nem volt e könyvnek — amint azt Rakowski saját maga megfogalmazza — „semmilyen esélye arra, hogy napvilágra kerüljön”. Azonban amikor a lengyel munkásosztály tömeges elégedetlensége átcsapott új minőségbe, a tiltakozóktól kölcsönzött „szo­cializmus igen, torzulások nem!” jelszavát magáévá tevő LEMP tekintélyének vissza­szerzése érdekében is halaszthatatatlanná vált e kritikus elemzés közzététele. A szerző tehát ebben a jobbító szándékkal írott — indulatokat felkorbácsoló — vitairatában rengeteg megdöbbentő adalékkal szolgál. A magyar olvasók számára pedig a könyv információs értéke még így, dupla utólagossága ellenére is megőrző­dött. Megtudjuk mindjárt az első oldalakon : az 1970 decembere utáni vezetés hangza­tos ígéretekkel biztosította a lengyeleket arról, hogy „az ország a hetvenes évek

Next