Valóság, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám - SZEMLE - LENGYEL LÁSZLÓ: Két személyiség a válsággal szemben (Varga István és Cs. Szabó László eltérő pályaíve a harmincas években)

LENGYEL LÁSZLÓ Két személyiség a válsággal szemben SZEMLE VARGA ISTVÁN ÉS CS. SZABÓ LÁSZLÓ ELTÉRŐ PÁLYAÍVE A HARMINCAS ÉVEKBEN „Egy női hang fölhívta az Economist szerkesztőségét. »Sokat írnak mostanában a kereslet és kínálat törvényéről. Kérem, mikor hozta a parlament ezt a törvényt?« Hatvan év előtt így feleltünk volna a hölgynek: »A törvényt az élet hozta. A francia forradalom választást adott a szabadság és az egyenlőség között, és az európai társadalom - a franciák nyomán - a szabadság mellett döntött. Anglia legyőzte a francia forradalmat, s a világ meghonosította az angol­amerikai szabadságot, amely nem eszme, hanem - pénzzel párosulva - kellemes állapot. A kereslet és a kínálat törvénye, amelyről érdeklődik, asszonyom, a szabadpiacon született meg, a szükségletek és a szolgáltatások találkozó pontjain, ahol többé-kevésbé az angol szabadság az úr. Ne törődjön a szabadelvű közgazdaságtan bírálatával, ezt csak az utókor becsüli meg és választja őséül.”­ Az ifjú Cs. Szabó László ír így 1936-ban a Nyugat irodalmi folyóiratban. De minden valószínűség szerint másik hősöm, Varga István osztozott Cs. Szabó felfogásában az angolszász liberalizmust illetően a harmincas évek elején. Mindketten érezték, hogy ennek a „kellemes állapotnak” a gyakorlati és a tudományos világa egyszerre omlott össze. Magyarországon a katedrákon a liberális tudomány szólt, miközben a liberális gazdasági gyakorlat nem létezett. Két hősöm talán különbözőképpen, de mégis liberális indíttatású. Mi lehet az oka furcsa párosításuknak? Miért hasonlítok össze egy közgaz­dász tudóst és egy, a tudománytól fokozatosan elpártoló művész-esszéistát? Ha a közgaz­daságtan felől nézzük őket, akkor Varga olyan nehézsúlyú öklöző, akit semmiképpen sem szabad szorítóba állítani a könnyűsúlyú Cs. Szabóval. De a nagy hatású közírás, esszé, a közgondolatok szétsugárzása szempontjából Varga válik esélytelenné. A párosításnak több okát is látom. Először is ebben az időszakban válik el egymás­tól a modern értelemben vett közgazdaságtudomány és a gazdaságbölcselet Magyaror­szágon. A gazdaságtan megújítására kínálkozott egy racionalista-modernizáló és egy romantikus-utópista út. Varga István egy ésszerű, pontosan körülhatárolható szaktudo­mány megteremtésén és annak a modernizációs folyamatban való gyakorlati alkalmaz­hatóságán fáradozik, így a gazdaságtant igyekszik minél inkább elválasztani egy átfogó magyarázatra törő társadalomelmélettől, megteremteni egy empirikus tényeken alapuló leíró gazdaságtan és annak pontos fogalmi elemzése közötti tudományos egyensúlyt. Cs. Szabó viszont egy olyan „gazdaságművészet” töredékeit írja, amelyben a gazdaság beágyazódik a szociológia, a szociográfiai vizsgálódások, a politikacsinálás és tudomány, a filozófia, a gazdaságtörténet, az irodalom, a művészet egészébe, ahol a szaktudomány más életszférák bevonásával újítja meg magát. Egyikük egy társadalmilag is hasznosítha­tó szaktudományt, másikuk egy társadalmilag átélhető életmagyarázatot akar. Egyikük a valósághoz alkalmazkodó modern szaktudománynak az államra és csekélyebb mérték­ben a társadalomra tett hatásával keres kiutat a válságos helyzetből, fogalmaz meg reformalternatívákat. Másikuk egy vezérlő vagy éppenséggel a padlásszobákba kénysze­rült szellemi elit mindenoldalú befolyásolásával, önálló és független gondolkodók és gondolatok megnyerésével próbál meg változást előidézni. Mindketten egy fiatal, új nemzedék tagjai a harmincas évek erősen hierarchizált világában. És amikor a válság feloldja némileg a hierarchiák merevségét, mindketten a hatalom, az uralkodó elit vonzásába kerülhetnek. Hogyan reagálnak, mit tesznek? Milyen a „reformeri” pályafutásuk? Teljesen eltérő indulású személyiségekről van szó. Az 1897-ben született Varga István már részt vett a világháborúban. Fiatalon statisztikai kulimunkára kényszerült.

Next