Valóság, 1987 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám - SZEMLE - GUDENUS JÁNOS JÓZSEF - SZENTIRMAY LÁSZLÓ: A magyar arisztokrácia 1945 után
GUDENUS-SZENTIRMAY: A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA SORSA 39 szokatlan objektivitással közelítette meg a témát, s a volt grófokkal, bárókkal készült kilenc interjú azt mutatta be: lám, itt élnek közöttünk, ugyanúgy, mint mások. (Talán csak az róható fel szépséghibául, hogy a műsor túlságosan is tapintatosan hallgat a sérelmekről, a megaláztatásokról, s az a kicsengése, hogy aki itthon maradt, mind „hazafiúi felbuzdulásból” tette - ami csak részben igaz.)32 A nyolcvanas évek elején kezdtek megjelenni publikációk a volt vezető rétegeket sújtó intézkedésekről, főleg a kitelepítésekről, az internálótáborokról. Különösen kiemelkedők Sz. Lukács Imre33 és Ember Mária34 publikációi, amelyek a bátrabb vidéki folyóiratokban jelentek meg. A „régi” Mozgó Világ utolsó évében, 1983 nyarán, illetve őszén jelent meg Bódis Sylvia elbeszélése egy falun élő „osztályidegen” családról és esti látogatóiról az „ötvenes években”.35 valamint Magyar Bálint közlésében J. Gyula volt földbirtokos részletes visszaemlékezése a hortobágyi Borsós-tanyai kényszermunkatáborban eltöltött hónapokról.36 A leghírhedtebb kényszermunkatábornak tartott Recskről a nyolcvanas évek első felében született emigráns publikációk37 után 1986 októberében az „új” Mozgó Világban Javorniczky István interjúja olvasható a tervezett egyetemi per egyik kiszemelt vádlottjával, Zimányi Tiborral.38 Ugyancsak úttörő vállalkozás volt a História című folyóiratban Rátki Andrásnak a Belügyminisztérium irattárában töltött kutatómunkája alapján publikált első, hivatalosnak tekinthető magyarországi összegzése az 1951-es budapesti (!) kitelepítésekről.39 Ugyanitt közli 1985-ben Szentirmay László édesapja részletes visszaemlékezését a kitelepítés végrehajtásáról, a kényszerlakhelyen történt beilleszkedés nehézségeiről, a rendőri atrocitásokról; a História kópiában közölte a kitelepítési dokumentumokat is.40 A Népszabadságban 1984-ben egészoldalas novella jelent meg a felszabadult Budapest - meg nem nevezett - első polgármesterének 1951. júniusi deportálásáról is (a kisgazdapárti Csorba János a közelmúltban hunyt el). Ugyancsak a História közöl cikket 1981-ben a leggazdagabb tőkésekről, majd az arisztokráciáról is.42 Részletesebb elemzés olvasható a nagyburzsoáziáról 1983-ban a Valóságban. A Rádióban 1981-ben interjú hangzott el (gróf) Erdődy Ferenccel, aki az egykori uradalmához tartozó Vépen volt harangozó.44 Még nagyobb visszhangot keltett 1985 végén a Fiáth báró nyolc fiával című műsor, amelyben Fiáth Géza özvegye, két fia és menye mondják el, hogyan találták meg helyüket a család tagjai a megpróbáltatások után a mai társadalomban. A családfő származása miatt jogi doktorátusával nem tudott megfelelően elhelyezkedni; végül saját fia asztalosműhelyében talált munkát.45 1984 novemberében a televízióban Vitray Tamás érdekes embereket bemutató sorozatában a Szécsényben élő (azóta meghalt) (herceg) Odescalchi Eugenie-vel közölt beszélgetést.46 Említést érdemel az Új Tükörben 1985 elején megjelent riport, amelyben négy meg nem nevezett, bár felismerhető egykori „osztályidegen” mesél sorsáról, többek között a kitelepítésről, a kényszermunkatáborokról is 47 A tervek szerint jövőre jelenik meg a Magvető Kiadónál Ruffy Péter A későn született ember (A Pongrácz-nemzetség kora és alkonya) című könyve, amelyben a 700 éves felvidéki grófi család legújabb kori leszármazottainak sorsáról is szó esik. Magyarországon a háború után volt arisztokraták memoárjai még nem jelentek meg - természetesen kivétel a történelmi szerepet játszott Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka nagy sikert aratott, több kiadást megért visszaemlékezése, illetve Károlyi levelezése.48 A nyugati (köztük az emigráns) kiadványok sorában viszonylag kevés mű foglalkozik az arisztokrácia sorsával. Ilyen a bevezetőben már említett, ötvenhat interjút tartalmazó kötet. A fiatal szerző, aki nemrégen a Katolikus Magyarok Vasárnapja című lap szerkesztője lett - mint az interjúk közben kiderül - 1956-ban született és 1974-ben hagyta el az országot. „Neobarokk”, „urambátyám” stílusban beszél interjúalanyaival, és a hazai helyzetről sokkal indulatosabban nyilatkozik, mint bármelyik partnere, pedig az utóbbiak közül többen nagy viszontagságokon mentek keresztül 1945 után.