Valóság, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - Matolcsy György: Egy naplóolvasó - egy „olvasónapló”-ról. Lengyel László: Végkifejlet

NAPLÓ ÉS KRITIKA Matolcsy György (Egy naplóolvasó­­ egy „olvasónapló”-ról. Lengyel László: Végkifejlet) Lengyel László új könyvében részletes térképeket és iránytűt bocsát rendelkezésünkre a magyar világ folyamatainak megértéséhez. Éppen azt, amelyikből a legkevesebb van az információ­­robbanás általános időszakában, a magyar világ felrobbanásának pillanatában, amikor a lefojtott érzelmek indulattá alakulnak, amikor az állampolgárra új arcok és pártok záporoznak. Feldolgozza az újabb kori reform szellemtörténetet, saját logikája adja az iránytűt - miközben az olvasó általános rendszerező tanulási folyamaton esik át. A könyv egésze azt sugallja: egy rendszerező képességű és igényű egyéniség saját olvasatában bemutatja az elmúlt évtizedek és különösen a jelenlegi évek szellemi és felszíni politikai folyamatait, kisebb mértékben a gazdaság történéseit. Átüt a szövegen a szikár igényesség, az olvasottság, a képesség az összehasonlításra és rendszerezésre, mindez személyes ismeretség közvetlenségével ér el az olvasóhoz. Fő módszerként a szellemi áramlatok evolutív kifejtését választja, a történeti ismer­tetési mód mellett ezt az egyes szerzők saját véleményének evolutív kifejtése is jelzi. Belopja a szerző azonban a „belső összehasonlítást” is, a bemutatott szerzőket egymásra tükrözteti. Lehetett volna más módszert is választani, így: gazdag tényfeltárást, a tényle­ges gazdasági és társadalmi folyamatok leírását (F. Braudel 2. elemzési szintje); lehetett volna a társadalom értékrendjének, magatartásmódjainak, az életmód és tárgyiasult világ egymásra tükröztetett változásainak az elemzését is választani; lehetett volna a magyar folyamatok és a többi közép-európai, szovjet, német-osztrák-olasz, délkelet­ázsiai stb. folyamatok egymásra tükröztetését választani; végezetül elképzelhető lett volna a szerző korábbi könyvében választott módszer alkalmazása, azaz hogy már lefutott történelmi folyamatokhoz, ország-kiemelkedésekhez és -visszazuhanásokhoz stb. kapcsolja, mint tükröztetési dimenzióhoz, a mai magyar folyamatok leírását, a szellemi áramlatok elemzését. El lehet-e dönteni, hogy a választott tárgy szempontjából elvileg melyik kecsegtet a legnagyobb sikerrel? Ha a jelenlegi magyar társadalom és gazdaság folyamatait próbál­juk meg rendszerezni és megérteni, valamint előrevetíteni, akkor megítélésem szerint a Braudel által választott tényfeltárás-tárgyfeltárás módszere a legsikeresebb. Ekkor a királyok-politikusok-nagy egyéniségek szintjének és folyamatainak elemzése helyett alapvetően a nagy társadalmi és gazdasági folyamatok elemzését kell választani (ezt teszi a szerző a VI. fejezetben), azonban legfontosabbként: el kell végezni magatartások, értékek, életmódok és a tárgyiasult világ mozgásának elmélyült elemzését. Ez azonban évtizedes munka, ráadásul hihetetlen nagy apparátust igényel, statisztikáit, szakértőit, írottszöveg-feldolgozást. F. Braudelnek bizony kivételes szerencseként az egész francia történeti iskolát „előzményként” nyújtotta a sors. Nem tudjuk Lengyel László könyvén számon kérni, hol van a magyar Annales. Ha Hajnal Istvánnak több ideje lett volna, ha Bibót nem keresztezi újra és újra a történelem­­ talán. Végül nem kapunk feleletet arra a kérdésre, hogy mennyiben Végkifejlet az, amiben élünk. A könyv rejtélyes: az államhoz láncolt sztálini típusú társadalmi és gazdasági berendezkedés végső és tragikus kifulladásáról, válságáról van-e szó, és ennyiben végki­fejlet-e a mai korszak; a Nyugathoz való felzárkózás végleges (na persze, úgy végleges.

Next