Valóság, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám - KILÁTÓ - Cohen-Solal, Annie: Flaubert és a maoisták között. Jean-Paul Sartre utolsó évei (ford. Ádám Péter)

68 ANNIE COHEN-SOLAL, FLAUBERT ÉS A MAOISTÁK KÖZÖTT „államosított” nagyüzemnek. Az őrök persze egykettőre kiverték őket a gyárból, a sajtó pedig világgá kürtölte, felfújta az eseményt. Mégis, ha Sartre ez egyszer belépett a gyár területére, korántsem kihívásból, sokkal inkább azért, mert az akciót már csak egy ilyen elkeseredett lépéssel lehetett megmenteni. „Pierre Victor - emlékszik vissza az akció egyik résztvevője - délben felvázolta a helyzetet. Elmondta, hogy a maoisták zsákutcába kerültek, és hogy a délutánra beütemezett hadművelet se kecsegtet semmi jóval. Sartre még mindig a Flaubert-jén dolgozott. Amikor felcsengettek neki, letette a tollat, és lejött az utcára... »Te vagy az utolsó reményünk«, mondta Pierre Victor. Sartre egy csöppet sem csodálkozott. Még mindig a fülemben hallom jellegzetesen recsegő, meleg hangját: »Rendben.«” Jóllehet Sartre támogatta a maoisták akcióit, s bár egyszerre három maoista újságot is jegyzett, a maoistákkal való kapcsolata mégsem volt problémában... Amikor 1970 nyarán a L’Idiot International két munkatársa interjút készít vele, és amikor Sartre a hagyományos értelmiségihez képest próbálja meghatározni a forradalmár értelmiségi státusát és küldetését, azokat a tapasztalatokat is kénytelen számba venni, amelyekre a maoisták mellett tett szert... Majd amikor megkérdezik tőle, hogy mi a véleménye a forradalmár sajtó színvonaláról, a kétségeinek is hangot adott: „Énszerintem az a legnagyobb baj - mondta -, hogy a burzsoá lapok sokkal inkább szavahihetőek, mint a forradalmár sajtóorgánumok. Ha hazudnak is, kevesebbet hazudnak. És ügyesebben. Mégiscsak rettenetes, hogy a forradalmár lapok az igazság dolgában messze elmaradnak a burzsoá lapoktól. Ennek az a magyarázata, hogy a forradalmárok nem szeretik az igazságot. Nekik csak a saját álmuk a fontos...” Persze, ez a kritikai tisztánlátás sem tántorította el Sartre-t a maoisták mellől; az író egészen 1973 nyaráig támogatta őket, ugyanis akkor bomlott fel a La Cause du Peuple körüli csoport, és Sartre akkor veszítette el a szeme világát. Hogy mi vonzotta a maoisták közé? A cselekvésnek, a forradalmár újságírásnak, a hatalom leleplezésének lehetősége, netalán az elméleti viták? Úgy látszik, sokkal inkább a baráti légkör, az a meleg bajtársiasság, amelyet addig hiába keresett az általa ismert politikai csoportoknál. „Ismertem jó néhány kommunistát - magyarázza egyik interjújá­ban - és jó néhány trockistát is, de velük sohase tudtam semmiféle baráti kapcsolatot sem kialakítani. Csak politizáltunk egyet, aztán jó napot, ment mindenki a dolgára. A maoistákkal viszont rögtön összebarátkoztunk. Többnyire azért jöttünk össze, mert egy-egy közös akciót akartunk megbeszélni, de éppenséggel azért is találkozhattunk volna, hogy beüljünk egy moziba...” Baráti légkör és metafizika: íme, a két legfontosabb érték, amelyet Sartre megtalált a maoisták között. És a maoistákkal folytatott vitákban, paradox módon, a filozófiát is megtalálta. Ezek az aktivisták egytől egyig diákok voltak, akár unokái is lehettek volna. Sartre-t sok minden elválasztotta tőlük, de megtalálta közöttük a filozófiai eszmecserék örömét, azt az örömet, amelyet annak idején, vagy ötven esztendővel azelőtt, Nizan, Aron, Beauvoir vagy később Merleau-Ponty társaságá­ban élvezett... Hogy mit őrzött meg ebből a maoista időszakból? Legelőször a Proletár Baloldal egyik vezetőjével, a Pierre Victorral való barátságot. Az École Normale Supérieure filozófia szakos hallgatójából 1973-tól Sartre haláláig az író utolsó titkára, utolsó vita­partnere lett... És főleg a Liberation című napilap kalandját. Sartre, még 1971 júniusában forradalmi sajtóirodát alapít barátaival: a Liberation sajtószolgálatot, majd a Liberation című napilapot, amelynek első példánya 1973. május 23-án látott napvilágot. És hogy minden erejét, minden energiáját a vállalkozásnak szentelhesse, hosszú hónapokra félbe­hagyja a Flaubert-monográfia munkálatait. Számára olyan ez a lapalapítás, mint egy új

Next