Valóság, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám - KORNAI JÁNOS: A tulajdonformák és a koordinációs mechanizmusok affinitása (A reformszocializmus néhány tapasztalata)
KORNAI JÁNOS: A TULAJDONFORMÁK ÉS A KOORDINÁCIÓS... , meg az is, hogy bizonyos változásokat minden erőfeszítés ellenére sem lehet tartóssá tenni. Az emberek időnként kitapasztalják a reformálhatóság határait, képletesen szólva: falnak ütköznek. Mindenesetre, a társadalom átalakíthatóságának korlátait csak akkor lehet jól felbecsülni, ha folyik az átalakítás. Ilyen körülmények között rendkívül fontos észlelni azt, ami spontán módon fejlődik ki az átalakulási folyamatban. Marx a „naturwachsig” (természetes módon kifejlődött) kifejezést használta a spontán történelmi folyamatok megjelölésére. Ezek olyan jelenségek, amelyek nem kormányzati utasítások vagy adminisztratív nyomás eredményeként jönnek létre, hanem bizonyos társadalmi csoportok szabad akaratából. E „természeti” változások tanulmányozása annál is inkább fontos, mivel a reformok eredményeként az egyéni döntési szabadság általában nő. A reformszocializmus rendszerén belül a megváltozhatatlan tabuk miatt egyes korlátozások fennmaradtak — ez igaz. A spontán változások bizonyos fokig mégis különböző társadalmi csoportok önálló döntését és kinyilvánított preferenciáit tükrözik. Pontosan ez a megközelítés különbözteti meg cikkemet sok más tanulmánytól. A szocialista rendszerek reformjáról szóló munkák legtöbbje normatív kérdésekkel foglalkozik, és még a pozitív elemzés területén is a vezetés és az apparátus szándékait és cselekedeteit tárgyalják. Ez a cikk egy másik, nem kevésbé fontos szempontra szeretné felhívni a figyelmet: mi megy végbe spontán módon, nem a vezető csoportok utasításaira vagy éppen az ő utasításaik ellenében. (3. A magánszektor kifejlődése) A fenti törekvésnek az felel meg, ha a figyelmet elsőként a magánszektor kifejlődésére összpontosítjuk. Hadd emlékeztessek röviden az első reformjavaslatok kidolgozásának időszakára. Amikor például jómagam bekapcsolódtam a kelet-európai reformgondolkodásba 1954-ben, 1955-ben és 1956-ban, a vitában részt vevő valamennyi kutató csaknem kizárólag az állami szektor megreformálásával foglalkozott. A viták olyan kérdések körül forogtak, hogy miként kellene több önállóságot adni az állami tulajdonú vállalatoknak és erősebb profitra alapuló ösztönzést alkalmazni körükben, hogyan kellene decentralizálni a gazdaságirányítást, az állami tulajdont — a leginkább marginális szektorok kivételével — megtartva. Ezek voltak az akkori radikális reformerek nézőpontjai. Ha most harminc évet előreugrunk, akkor — cikkünk előző pontjának teljesen megfelelően — azt látjuk, hogy a történelem menete eléggé eltért a tudományos életben működő közgazdászok által megalkotott eredeti tervezetektől. Véleményem szerint valamennyi szocialista gazdaságban, ahol a reformoknak volt idejük továbbfejlődni, különösen Magyarországon, Kínában és Lengyelországban, a gazdasági reform legfontosabb eredménye egy jelentős mértékű magánszektor megjelenése. A magántevékenység legfontosabb áttörése a szocialista gazdaságokban a magán mezőgazdasági tevékenységben mutatkozik meg. Ennek számos formája van. Van, ahol a földet de facto reprivatizálták, mint például a kínai „családi felelősségi” rendszerben, van, ahol a földek magántulajdona nem szűnt meg, és túlélte a sokfajta politikai változást, mint például Jugoszláviában vagy Lengyelországban. Magyarországon a háztáji gazdaságok és a magán-parasztgazdálkodás szerepe egyaránt nőtt a reform nyomán. Ezen kívül általánosan létezik még a mezőgazdasági termelőszövetkezettel kötött családi szerződéses rendszer valamilyen formája. A mezőgazdaság magán- és félig magángazdaságai mellett más szektorokban is találunk legális, adófizető magántevékenységeket. Jelentős magánszektor keletkezett a szolgáltatások, a közlekedés és az építőipar különböző ágaiban, és egy kisebb mértékben a feldolgozóiparban is működik magántevékenység. Megjelennek a ma