Valóság, 1991 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám - MŰHELY - UJVÁRY GÁBOR: Egyetemi ifjúság a "neobarokk társadalomban": a bajtársi szövetségekről
68 UJVÁRY GÁBOR: EGYETEMI IFJÚSÁG A „NEOBAROKK TÁRSADALOMBAN" tagjai, egyik munkában sem vehettek aktívan részt. Ugyanakkor már névleges tagságukkal is kifejezték igényüket az egyesület nekik tetsző irányítására. A bajtársi szövetségekben kínosan ügyeltek az „úri jómodor” betartására. Régi illemszabályokat újítottak föl, szertartás- és szokásrendeket készítettek az egyesületi élet szabályozására, aprólékos utasításokat adtak a különböző összejövetelek megtartásához. Az Emericanában a curia — a tagegyesületek ifjúsági tagozata — ülésein például „mélyreható világnézeti képzés keretében” beszélték meg az emericanus problémákat. A „Sophiana corporatio” curiájában ez azt jelentette, hogy az ülés megnyitása után az ifjúsági vezető „Imádkozzunk!” parancsot adott, mire a curia tagsága állva elszavalta a „Magyar Hiszekegyet”. Ezt követően kezdődött a tulajdonképpeni ülés a hivatalos ügyeket tárgyaló „officiummal”. Ezután az „inofficiumban” legalább félórás szakelőadások hangzottak el, melyeket csak az „érettebb leventék” tarthattak. A curia serlegéből kiürítendő félliternyi bor, a „komoly pohár” is a leventék privilégiuma volt. A „fidelitas”, azaz a ingadozás alatti italozás különböző módozatainak leírásában — ez teszi ki az egész szokásrend mintegy kétharmadát! — roppant leleményes a szabályzat. Gyaníthatóan gyakori volt a szándékos „szabálysértés”, hiszen a „tévedések mindenkor korrigálandók: rövid, hosszú korttyal, esetleg súlyosabb tévedésnél exszel”. (E kortyok, természetesen, korban értendőek!) Ezenkívül a szimpátia megvallásaként „szimpátia-pohár”, vidám történetek elmesélésekor „víg pohár”, de „szomorú pohár” és egyéb alkalmakkor lehajtott poharak is gazdagították a curia itallapját. Az Emericana „szigorú katolikus formák közötti” ingadozása mellett a Hungária Szittya csoportjában — „ügyelve a mérték feltétlen betartására” — a „hatványozó bírák” is szokásban volt. Ez abból állt, „hogy a két sértett egymás után mindig az előző italmennyiségnek a dupláját” ihatta. A „hatványozó bírok” azonban csak ritkán volt elrendelhető, „mert ennek vége föltétlenül elszerencsétlenedés” volt. Aki öt perc alatt öt korsó sört vagy egy perc alatt egy liter bort volt képes lehajtani, sör-, illetve bordoktorátust is kaphatott. A Turul Szövetség budapesti jogászok „Werbőczy Bajtársi Egyesületének táborozási ügyrendje” a „bibendi (italozási) szokások” leírásakor a „taligások” szerepéről is rendelkezett. „Ha valaki meg nem engedhető módon emelkedett hangulatba kerülne, felszólításra a táborozási helyet a részére kirendelt »taligások« társaságában azonnal elhagyni köteles.” Mivel azonban az — egyébként minden bajtársi egyesületben általános és divatos, Trianonra emlékeztető — „»Memento« nélkül az esti táborozás nem [volt] igazi táborozás”, este 11-kor a „törzsfő” elkiáltotta magát: „Memento!” — Erre, mint a forgatókönyvben olvashatjuk: „A sötét teremben . . . fekete gyászfátyollal övezett magyar címer mögött világosság gyullad, úgy, hogy misztikus képet adjon. A címer helyett a magyar térképet is lehet hasonló módon beállítani, benne megvont trianoni határokkal.) »Emlékezzünk!« (Egy percig néma csönd honol. .. majd a négy sarokból egymásután hangzik fel: »Észak! Dél! Kelet! Nyugat!« A kiáltásokkal egyidejűleg mindegyik sarokban egy-egy piros zsebvillanylámpa gyullad ki. »Nyugat!« kiáltása után az egész tábor: »Nem! Nem! Sohá!«-val válaszol. Utána egy pillanatig csend, ezt követőleg felhangzik a Hiszekegy, utána a terem kivilágosodik.” A külsőségekre sok gondot fordító bajtársi szövetségek tagjai az ünnepélyes alkalmakkor, valamint a hét egy meghatározott napján „színeket viseltek”, azaz egyesületük egyenruhájában jelentek meg. Az így beöltözött fiatalokat már tányérsapkáikról is megkülönböztethették egymástól. A turulosok fekete, az emericanusok zöld, a hungáriások kék, a „Szent István”-osok pedig fehér sapkát hordtak. A bajtársi szervezetekhez tartozó egyetemisták gyakori felvonulásai is katonás rendről tanúskodtak, fegyelmezettek, népesek és a visszaemlékezések szerint igen impozánsak voltak. A Turul „bajtársi századai” — egy 1933. március 15-i ünnepségről adott jelentés szerint — „ahol elhaladtak, mindenütt megdobogtatta a szíveket a reményteljes magyar jövő ígérete ... és az