Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám - KÁDÁR BÉLA: Az európai integrálódás időzítése és következményei

KÁDÁR BÉLA Az európai integrálódás időzítése és következménye Bár az „annus mirabilis”-nek tekinthető 1989 évezredes történelmi, majd több évtizedes intézményrendszeri sorsközösség után ismét közös rendszerváltási és integrálódási kihí­vások elé állította a kelet-közép-európai országokat, indokolatlan lenne azonos és egyide­jű válaszokat várni a térség országaitól. A hosszú idő, az államszocializmus rendszere, valamint az elmúlt fél évtized rendszerváltási teljesítményei és sajátosságai eltérő Euró­­pa-érettségi helyzeteket, kiinduló feltételeket alakítottak ki az európai integrálódás időzí­tése szempontjából. Ebből adódóan az integrálódás feltételei, ráfordításai, megtérülései és átfogóbb következményei sem lehetnek teljesen azonosak az egyes országokban. Nincs is olyan közép-európai szervezet, amelynek nevében bárki szólhatna. A regionális általánosíthatóság korlátai következtében a nyugat-európai álláspontok kialakítása szem­pontjából nem teljesen érdektelen kelet-közép-európai helyzeteket és törekvéseket Ma­gyarország szempontjából kívánom érzékeltetni. E megközelítés indokoltsága és tanulsá­ga abból fakad, hogy az 1956 megkésett történelmi hozadékaként már negyedszázaddal ezelőtt megkezdődő kúszó gazdasági reformok, majd a rendszerváltás keretében kibonta­kozó világgazdasági nyitás erőteljessége következtében az egyidejű rendszerváltás, világ­­gazdasági nyitás, szerkezeti korszerűsödés eredményei és buktatói Magyarországon ko­rábban jelentek és jelennek meg, mint a többi történelmi sorstárs országban, s e tanulsá­gok figyelembevétele mind Nyugat-, mind Kelet-Európa számára csökkentheti az integ­rálódási tandíjat. (Az integrálódás hajtóerői Magyarországon) Magyarország egyike az európai kontinens külgazdaságilag legérzékenyebb, sőt legsebezhetőbb országainak. Határai földrajzilag, adott katonai potenciál mellett önerőből nem védhetők. Humán erőforrásainak jó minősé­ge ellenére pénzügyi erőforrásainak korlátai nem teszik lehetővé, hogy kedvező pozíció­kat szerezzen a globális informatikai társadalomban. Az ország túlélését, jövőjét a nem­zetközi folyamatokhoz való alkalmazkodás, az integrálódás sikere határozza meg. Kis or­szágok számára egyszerűen nincs alternatíva a nagy gazdasági térségekbe integrálódással szemben. Ez a nagy térség Európában nem az EFTA, nem is valamiféle feltámasztott neo-KGST, hanem az Európai Unió. Ennek tagországai veszik fel jelenleg a magyar kivi­tel 65%-át, innen származik az idegenforgalmi bevételek 80%-a, a külső finanszírozás 60%-a. A visegrádi országok és Szlovénia néhány éven belül várható csatlakozása esetén a jövő század elején a magyar kivitel több mint 75%-a jutna az Európai Unió országaira. A magyar társadalmi-gazdasági alkalmazkodás földrajzi iránya egyszerűen meghatáro­zott. Az ország modernizálásához szükséges járulékos fejlesztési erőforrások csak euró­pai integrálódással szerezhetők meg, ezek várható mértéke évi két-három milliárd dollár. A gazdasági és a katonai integrálódás szorosan összefonódik Magyarország esetében. A gazdasági integrálódás nélküli NATO-tagság nélkülözné a gazdasági gerincet. Az Eu­rópai Unió-tagság, NATO nélkül olyan biztonságpolitikai vákuumot jelentene, amely fé­kezné a gazdasági felzárkózást, különösen a potenciális külföldi tőkebefektetéseket. ha­

Next