Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám - KÁDÁR BÉLA: Az európai integrálódás időzítése és következményei
KÁDÁR BÉLA Az európai integrálódás időzítése és következménye Bár az „annus mirabilis”-nek tekinthető 1989 évezredes történelmi, majd több évtizedes intézményrendszeri sorsközösség után ismét közös rendszerváltási és integrálódási kihívások elé állította a kelet-közép-európai országokat, indokolatlan lenne azonos és egyidejű válaszokat várni a térség országaitól. A hosszú idő, az államszocializmus rendszere, valamint az elmúlt fél évtized rendszerváltási teljesítményei és sajátosságai eltérő Európa-érettségi helyzeteket, kiinduló feltételeket alakítottak ki az európai integrálódás időzítése szempontjából. Ebből adódóan az integrálódás feltételei, ráfordításai, megtérülései és átfogóbb következményei sem lehetnek teljesen azonosak az egyes országokban. Nincs is olyan közép-európai szervezet, amelynek nevében bárki szólhatna. A regionális általánosíthatóság korlátai következtében a nyugat-európai álláspontok kialakítása szempontjából nem teljesen érdektelen kelet-közép-európai helyzeteket és törekvéseket Magyarország szempontjából kívánom érzékeltetni. E megközelítés indokoltsága és tanulsága abból fakad, hogy az 1956 megkésett történelmi hozadékaként már negyedszázaddal ezelőtt megkezdődő kúszó gazdasági reformok, majd a rendszerváltás keretében kibontakozó világgazdasági nyitás erőteljessége következtében az egyidejű rendszerváltás, világgazdasági nyitás, szerkezeti korszerűsödés eredményei és buktatói Magyarországon korábban jelentek és jelennek meg, mint a többi történelmi sorstárs országban, s e tanulságok figyelembevétele mind Nyugat-, mind Kelet-Európa számára csökkentheti az integrálódási tandíjat. (Az integrálódás hajtóerői Magyarországon) Magyarország egyike az európai kontinens külgazdaságilag legérzékenyebb, sőt legsebezhetőbb országainak. Határai földrajzilag, adott katonai potenciál mellett önerőből nem védhetők. Humán erőforrásainak jó minősége ellenére pénzügyi erőforrásainak korlátai nem teszik lehetővé, hogy kedvező pozíciókat szerezzen a globális informatikai társadalomban. Az ország túlélését, jövőjét a nemzetközi folyamatokhoz való alkalmazkodás, az integrálódás sikere határozza meg. Kis országok számára egyszerűen nincs alternatíva a nagy gazdasági térségekbe integrálódással szemben. Ez a nagy térség Európában nem az EFTA, nem is valamiféle feltámasztott neo-KGST, hanem az Európai Unió. Ennek tagországai veszik fel jelenleg a magyar kivitel 65%-át, innen származik az idegenforgalmi bevételek 80%-a, a külső finanszírozás 60%-a. A visegrádi országok és Szlovénia néhány éven belül várható csatlakozása esetén a jövő század elején a magyar kivitel több mint 75%-a jutna az Európai Unió országaira. A magyar társadalmi-gazdasági alkalmazkodás földrajzi iránya egyszerűen meghatározott. Az ország modernizálásához szükséges járulékos fejlesztési erőforrások csak európai integrálódással szerezhetők meg, ezek várható mértéke évi két-három milliárd dollár. A gazdasági és a katonai integrálódás szorosan összefonódik Magyarország esetében. A gazdasági integrálódás nélküli NATO-tagság nélkülözné a gazdasági gerincet. Az Európai Unió-tagság, NATO nélkül olyan biztonságpolitikai vákuumot jelentene, amely fékezné a gazdasági felzárkózást, különösen a potenciális külföldi tőkebefektetéseket. ha