Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1996-10-01 / 10. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - EBNER, MARTIN: Aaron Gurevics a történelemről

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL­ ­ Számomra mindig az Annales-iskola a leg­fontosabb. Ennek abban áll a legfőbb érdeme, hogy a történelmet „belülről kifelé haladva” kutatja. Ez azt jelenti, hogy a történelem szín­padán nem valamiféle társadalmi és ideológiai absztrakciók érvényesülnek, hanem emberek cselekszenek a maguk gondolkodásmódjának, értékelképzeléseinek és magatartásmódjainak birtokában. Még a gazdaságtörténet megértésé­hez is nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy milyen volt a tanulmányozott korszakokban élő emberek világképe. Az én munkásságomra jelentős hatást gyako­roltak az Annales-iskolához tartozó történészek - Marc Bloch, Lucien Febvre, Jacques Le Goff és néhány más történész - művei. E kutatók számos új kérdést vetettek fel, új kutatási mód­szereket dolgoztak ki­­ és új lehetőségeket tár­tak fel előttem. Jómagam is abba az irányba tar­tottam, amerre ők már elindultak. Ez segítsé­gemre volt - megértettem, hogy tanulmányaim korántsem annyira ostobák és értelmetlenek, mint amilyennek szovjet ellenfeleim örökösen beállították őket. Az utóbbi években mindazonáltal néhány válságjelenségre lettem figyelmes az Annales­­iskolához tartozó történészeknél. A törté­nettudománynak a szociológiához, közgazda­ságtanhoz, demográfiához és egyéb tudo­mányágakhoz való közeledése gyümölcsöző le­het, de az is könnyen megeshet, hogy ez az érintkezés kontraproduktívnak bizonyul. Ezek a tudományágak jelenkori anyaggal dolgoznak, a történészek viszont a múlt anyagával. A mód­szerek természetszerűen nem lehetnek azono­sak mindkét esetben. Ha ledöntik a korlátokat, amelyek elválasztják egymástól az elméleti tu­dományágakat, akkor azon veszéllyel kell szá­molni, hogy a történelem megismerése elveszíti sajátos jellegét. Ez zsákutcába vezethet ben­nünket, történészeket. -Az újabb német kutatások egyes eredményei is felkeltették az ön figyelmét, vagy azt mond­hatjuk, hogy a német történészek vajmi kevéssé újítók? - Sok figyelemre méltó német történész akad, de úgy tetszik, hogy a helyzetük bonyo­lulttá vált a náci rezsim bukása és a második vi­lágháború vége után, hiszen egész történetírói hagyományokat iktattak ki akkoriban radikáli­san. Ezután az új utak felkutatása valószínűleg sokkal nehezebbnek bizonyult a német történé­szek számára, mint a más országokban működő pályatársak esetében. Figyelemmel kísértem a német történészek és a modern francia társadalomtörténet képviselői­nek viszonyát. A német történetíráson belül hosszú időn át a legcsekélyebb érdeklődés sem mutatkozott az iránt, hogy mi történik a Rajna túlsó partján. A német történettudományon be­lül nemigen található olyasmi, ami összevethe­tő lenne az Annales-iskolával. Ennek számos oka lehet. A francia sikerek egyik összetevője bizonyára az, hogy Párizs és az Ecole des Hau­­tes Emdes képében olyan központ létezik, ahol összpontosulnak az erők. E tudományos műhe­lyek némelyike valóságos mágnesként vonzza a történészeket. Németországban ezzel szemben voltaképpen nem létezik tudományos központ - a történészek elszórtan tevékenykednek a kü­lönböző egyetemeken. - Mi a véleménye a posztmodern szerzőkről? - E szerzők munkái, különösen Hayden White művei igen fontosak, mégpedig azért, mert rátapintanak a fájós pontra. A történeti megismerésnek megvannak ugyanis a maga ha­misítatlan nehézségei. Erre már a posztmoder­nizmus előtt is ráéreztek mindazok, akik a XIX. század hagyományos pozitivizmusa ellen küz­döttek. Ennek ellenére csak a hetvenes évek vé­ge óta - a posztmodernizmus képviselőinek ha­tására - látjuk immár tényleg tisztán, hogy mennyire nehéz behatolni a múltba, s mennyire buta az az elképzelés, hogy a középkor egyik szögletében mintegy csapóajtót tudunk nyitni, s azon bekukkantva fel tudjuk mérni, „hogy mi­ként volt az valójában”. Fel kell adnunk azt az illúziót, hogy a történelmi igazságot egyszerűen üstökön ragadhatjuk és kortársaink színe elé ál­líthatjuk. A történeti források nemcsak eszközt nyújta­nak a múltba való behatoláshoz, hanem egyút­tal fő akadályát is képezik az oda való eljutás­nak - olyan akadály testesül meg bennük.

Next