Valóság, 1996 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - EBNER, MARTIN: Aaron Gurevics a történelemről
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Számomra mindig az Annales-iskola a legfontosabb. Ennek abban áll a legfőbb érdeme, hogy a történelmet „belülről kifelé haladva” kutatja. Ez azt jelenti, hogy a történelem színpadán nem valamiféle társadalmi és ideológiai absztrakciók érvényesülnek, hanem emberek cselekszenek a maguk gondolkodásmódjának, értékelképzeléseinek és magatartásmódjainak birtokában. Még a gazdaságtörténet megértéséhez is nélkülözhetetlen annak ismerete, hogy milyen volt a tanulmányozott korszakokban élő emberek világképe. Az én munkásságomra jelentős hatást gyakoroltak az Annales-iskolához tartozó történészek - Marc Bloch, Lucien Febvre, Jacques Le Goff és néhány más történész - művei. E kutatók számos új kérdést vetettek fel, új kutatási módszereket dolgoztak ki és új lehetőségeket tártak fel előttem. Jómagam is abba az irányba tartottam, amerre ők már elindultak. Ez segítségemre volt - megértettem, hogy tanulmányaim korántsem annyira ostobák és értelmetlenek, mint amilyennek szovjet ellenfeleim örökösen beállították őket. Az utóbbi években mindazonáltal néhány válságjelenségre lettem figyelmes az Annalesiskolához tartozó történészeknél. A történettudománynak a szociológiához, közgazdaságtanhoz, demográfiához és egyéb tudományágakhoz való közeledése gyümölcsöző lehet, de az is könnyen megeshet, hogy ez az érintkezés kontraproduktívnak bizonyul. Ezek a tudományágak jelenkori anyaggal dolgoznak, a történészek viszont a múlt anyagával. A módszerek természetszerűen nem lehetnek azonosak mindkét esetben. Ha ledöntik a korlátokat, amelyek elválasztják egymástól az elméleti tudományágakat, akkor azon veszéllyel kell számolni, hogy a történelem megismerése elveszíti sajátos jellegét. Ez zsákutcába vezethet bennünket, történészeket. -Az újabb német kutatások egyes eredményei is felkeltették az ön figyelmét, vagy azt mondhatjuk, hogy a német történészek vajmi kevéssé újítók? - Sok figyelemre méltó német történész akad, de úgy tetszik, hogy a helyzetük bonyolulttá vált a náci rezsim bukása és a második világháború vége után, hiszen egész történetírói hagyományokat iktattak ki akkoriban radikálisan. Ezután az új utak felkutatása valószínűleg sokkal nehezebbnek bizonyult a német történészek számára, mint a más országokban működő pályatársak esetében. Figyelemmel kísértem a német történészek és a modern francia társadalomtörténet képviselőinek viszonyát. A német történetíráson belül hosszú időn át a legcsekélyebb érdeklődés sem mutatkozott az iránt, hogy mi történik a Rajna túlsó partján. A német történettudományon belül nemigen található olyasmi, ami összevethető lenne az Annales-iskolával. Ennek számos oka lehet. A francia sikerek egyik összetevője bizonyára az, hogy Párizs és az Ecole des Hautes Emdes képében olyan központ létezik, ahol összpontosulnak az erők. E tudományos műhelyek némelyike valóságos mágnesként vonzza a történészeket. Németországban ezzel szemben voltaképpen nem létezik tudományos központ - a történészek elszórtan tevékenykednek a különböző egyetemeken. - Mi a véleménye a posztmodern szerzőkről? - E szerzők munkái, különösen Hayden White művei igen fontosak, mégpedig azért, mert rátapintanak a fájós pontra. A történeti megismerésnek megvannak ugyanis a maga hamisítatlan nehézségei. Erre már a posztmodernizmus előtt is ráéreztek mindazok, akik a XIX. század hagyományos pozitivizmusa ellen küzdöttek. Ennek ellenére csak a hetvenes évek vége óta - a posztmodernizmus képviselőinek hatására - látjuk immár tényleg tisztán, hogy mennyire nehéz behatolni a múltba, s mennyire buta az az elképzelés, hogy a középkor egyik szögletében mintegy csapóajtót tudunk nyitni, s azon bekukkantva fel tudjuk mérni, „hogy miként volt az valójában”. Fel kell adnunk azt az illúziót, hogy a történelmi igazságot egyszerűen üstökön ragadhatjuk és kortársaink színe elé állíthatjuk. A történeti források nemcsak eszközt nyújtanak a múltba való behatoláshoz, hanem egyúttal fő akadályát is képezik az oda való eljutásnak - olyan akadály testesül meg bennük.