Valóság, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám - BORBÉLY IMRE: A nemzetstratégia fogalmi megalapozása

BORBÉLY IMRE A nemzetstratégia fogalmi megalapozása Egy kommunitárius nézőpont „A társadalom helyzete legtöbbször alig változik a jelen döntések nyomán, de olykor szédítő ritmusban alakul át a múltbéli döntésekből kifolyólag. ... Sokszor úgy adódik, hogy szinte semmit sem tehetünk a máért, amelyre vonatkozólag sok információval rendelkezünk, de meghatározó módon befolyásolhatjuk azon jövő fejleményeket, amelyekről csak felületes elképzeléseink lehetnek ma.” (Herman Kahn, Anthony Wiener)R­ndkívül összetett az a több erőtér egymásra rakódásaként létrejövő hatalmi, polit­ikai, gazdasági és kulturális közeg, amelyben a rendszerváltozást átélő közép-euró­pai országok és nemzetek - köztük Magyarország és a Kárpát-medencében élő ma­gyar nemzet - sorsukat meghatározó döntéseket hoztak és hoznak, stratégiákat dol­goznak ki és váltanak valóra. Az információs termelési mód világméretű térhódítása, a globalizálódó gazdaság és a növekvő kölcsönös függőség politikai síkon az egyik meghatározó és egymagá­ban is összetett erőtér. Ennek a növekvő hatású tényezőnek a jelentőségéről csak részben egyezik az elemzők véleménye, s a felvázolt jövőképek sokszor egymással el­lentétesek. Francis Fukuyama szerint a liberális politikai berendezkedés és a piacorientált ka­pitalista gazdaság globális méretű térhódítása a történelem végét jelzi marxista he­­geliánus felfogásban.2 Ugyanakkor a „történelem utáni” társadalmak fejlődési esé­lyeit igencsak kultúrafüggőnek tartja.3 Huntington­ úgy véli, hogy éppenséggel a kul­túrkörök civilizációi közötti feszültség a jövő fő konfliktusforrása. Ezzel szemben a Toffler házaspára a jövő meghatározó törésvonalát a globalizált tőke és a defenzívá­ba szorult nemzetállamok között látja. Hans Peter Martin és Harold Schumann­ azt állítja, hogy nem pusztán a nemzetállamok struktúrája recseg-ropog a globalizálódás nyomása alatt, hanem a demokrácia és a jólét is veszélybe került. Kortenz úgy véli, a harc már eldőlt, méghozzá a multinacionális tőke javára. Az európai integráció mélyítését és bővítését szorgalmazó német csúcspolitikusok nyilatkozatainak visszatérő motívuma, hogy az integráció az egyetlen reális nyugat­európai válasz a globális kihívásra. A tárgyalt országok szempontjából az integráció legalább olyan meghatározó gazdasági, kulturális, politikai folyamat és erőtér, mint a globalizáció. Ezzel ellentétes előjelű folyamat és erőtér a fragmentáció (a régiók mentalitási, etnikai és/vagy gazdasági motivációjú önszerveződése nyomán fellépő politikai felaprózódás), amely a nemzetállami struktúrákat „lentről” támadja, míg az integráció „fémről”. Az etnikai és államhatárok közötti eltérésekből eredő kulturális és politikai fe­szültség, valamint a rendszerváltozás okozta szociális feszítőerő hozzáadódik a vázolt erőterekhez. A rendszerváltozás és a gazdasági struktúraváltás objektív nehézségei­hez hozzájárul a társadalmaknak a bolsevizmus okozta morális sérülése. Mivel a vál­toztatást többnyire a régi elitek hajtják végre, a régi informális kapcsolatrendszerek

Next