Valóság, 2001 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2001-06-01 / 6. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - CSILLAG ANDRÁS: Magyarok az Újvilágban

persze, magukon viselték a korra jellemző marxista szemléletet, emellett figyelmen kívül hagyták, hogy az amerikai magyarok - elsősorban kiemelkedő tehetségeik ré­vén - milyen nagy mértékben járultak hozzá az Egyesült Államok társadalmi, kultu­rális és tudományos életének gyarapodásához. Ezen előzmények után Várdy első ízben az 1980-as évek közepén vállalkozott ar­ra, hogy tudományos alapossággal elkészítse az amerikai magyarság történetének ad­dig legkorszerűbb angol nyelvű szintézisét, amely már a második világháború utáni emigráció helyzetét is elemzi. Monografikus feldolgozása The Hungarian­ Americans címmel 1985-ben jelent meg Bostonban, amelyet ennek egy rövidített, de gazdagon illusztrált változata követett. A szerző ezután tovább folytatta széles körű publikáci­ós tevékenységét: számos újabb résztanulmányt írt magyar-amerikai témákról, illet­ve a magyar történelemről. Többek között könyvet jelentetett meg az amerikai olva­sóközönség részére Attiláról, de feldolgozta az amerikai magyar sajtó történetét is. Produktivitását bizonyító, angol és magyar nyelven napvilágot látott munkáinak nagy számára fentebb már utaltunk. A Magyarok az Újvilágban voltaképpen átdolgozott, szinte napjainkig kiegészített összegzése Várdy e tárgyban eddig idehaza és Amerikában megjelent tanulmányai­nak. Bizonyos fejezetei cikksorozatok, résztanulmányok formájában már előzőleg is olvashatók voltak tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban. A vaskos kötet je­lenleg a legnagyobb és legteljesebb magyar nyelvű szakmunka a témával kapcsolat­ban. A gazdagon illusztrált könyv, amely tartalmában az amerikai magyarságnak az anyaországhoz való viszonyára is kitér, egyszerre szól a tengeren túli és a hazai olva­sóközönséghez. Stílusa változatos: noha alapvetően tudományos igényű, forrásmeg­jelölésekkel és bibliográfiával bőségesen ellátott munkáról van szó, az esetenként esszészerű, sőt, anekdotikus fejezetek az olvasmányosság javát szolgálják. Objektív, történetírói szempontból szakszerű, ideológiai hatásoktól mentes elemzéseket talál­hatunk benne. A szerző hatalmas mennyiségű tényanyagot vonultat fel; birtokában van mindannak a háttérismeretnek, amely az amerikai magyarság szervezeti életé­nek, belső világának megértéséhez nélkülözhetetlen, továbbá annak a tapasztalat­nak, személyes élményanyagnak, amellyel csak egy hosszú ideje kint élő állampolgár rendelkezhet. A mű sok szempontból jól kiegészíti az idehaza megjelent szakirodal­mat; olyan hiányosságokat is pótol, amelyeket más szerzők nem tudtak maradékta­lanul feldolgozni, így nem csupán a kinti magyar egyházak, szervezetek, az emigrá­­ciós sajtó és a tengeren túli magyar irodalom történetét foglalja magában, hanem sú­lyuknak megfelelően tárgyalja kiemelkedő emigránsok, közéleti személyiségek sze­repét is. Megismerhetjük belőle a száz-százhúsz évvel ezelőtti kivándorlók hétköz­napi világát, a különböző időszakokban érkezett emigránsok közötti érdekellentéte­ket, s mindenekelőtt tisztán láthatjuk azt a tendenciát, hogy a kinti magyar etnikai csoport sorsa hogyan alakult, merrefelé tart. E tendencia, sajnos, nem túl biztató. E sorok írójának személyes tapasztalatai is igazolják azt a pesszimista képet, amelyet a szerző könyvének a végén felvázol, neve­zetesen: az amerikai magyarság napjainkban az asszimiláció küszöbén áll. Egyesüle­tei, szervezetei, egyházközösségei a városok hajdan volt magyar negyedeihez hason­lóan elnéptelenedtek, újságainak száma egyre fogyatkozik, nem beszélve a másod- és harmadgenerációsok nyelvismeretének hiányáról. El kell fogadnunk, hogy „utánpót­lás” híján az amerikai magyar etnikai közösségnek a fennmaradásért vívott küzdel­me nem sikertörténet. Tagjai megtalálhatják ugyan egyéni boldogulásukat, ám kol­lektív nemzetiségi tudatuk egy-két évtized múlva menthetetlenül az asszimiláció, a

Next