Valóság, 2001 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2001-06-01 / 6. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - CSILLAG ANDRÁS: Magyarok az Újvilágban
persze, magukon viselték a korra jellemző marxista szemléletet, emellett figyelmen kívül hagyták, hogy az amerikai magyarok - elsősorban kiemelkedő tehetségeik révén - milyen nagy mértékben járultak hozzá az Egyesült Államok társadalmi, kulturális és tudományos életének gyarapodásához. Ezen előzmények után Várdy első ízben az 1980-as évek közepén vállalkozott arra, hogy tudományos alapossággal elkészítse az amerikai magyarság történetének addig legkorszerűbb angol nyelvű szintézisét, amely már a második világháború utáni emigráció helyzetét is elemzi. Monografikus feldolgozása The Hungarian Americans címmel 1985-ben jelent meg Bostonban, amelyet ennek egy rövidített, de gazdagon illusztrált változata követett. A szerző ezután tovább folytatta széles körű publikációs tevékenységét: számos újabb résztanulmányt írt magyar-amerikai témákról, illetve a magyar történelemről. Többek között könyvet jelentetett meg az amerikai olvasóközönség részére Attiláról, de feldolgozta az amerikai magyar sajtó történetét is. Produktivitását bizonyító, angol és magyar nyelven napvilágot látott munkáinak nagy számára fentebb már utaltunk. A Magyarok az Újvilágban voltaképpen átdolgozott, szinte napjainkig kiegészített összegzése Várdy e tárgyban eddig idehaza és Amerikában megjelent tanulmányainak. Bizonyos fejezetei cikksorozatok, résztanulmányok formájában már előzőleg is olvashatók voltak tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokban. A vaskos kötet jelenleg a legnagyobb és legteljesebb magyar nyelvű szakmunka a témával kapcsolatban. A gazdagon illusztrált könyv, amely tartalmában az amerikai magyarságnak az anyaországhoz való viszonyára is kitér, egyszerre szól a tengeren túli és a hazai olvasóközönséghez. Stílusa változatos: noha alapvetően tudományos igényű, forrásmegjelölésekkel és bibliográfiával bőségesen ellátott munkáról van szó, az esetenként esszészerű, sőt, anekdotikus fejezetek az olvasmányosság javát szolgálják. Objektív, történetírói szempontból szakszerű, ideológiai hatásoktól mentes elemzéseket találhatunk benne. A szerző hatalmas mennyiségű tényanyagot vonultat fel; birtokában van mindannak a háttérismeretnek, amely az amerikai magyarság szervezeti életének, belső világának megértéséhez nélkülözhetetlen, továbbá annak a tapasztalatnak, személyes élményanyagnak, amellyel csak egy hosszú ideje kint élő állampolgár rendelkezhet. A mű sok szempontból jól kiegészíti az idehaza megjelent szakirodalmat; olyan hiányosságokat is pótol, amelyeket más szerzők nem tudtak maradéktalanul feldolgozni, így nem csupán a kinti magyar egyházak, szervezetek, az emigrációs sajtó és a tengeren túli magyar irodalom történetét foglalja magában, hanem súlyuknak megfelelően tárgyalja kiemelkedő emigránsok, közéleti személyiségek szerepét is. Megismerhetjük belőle a száz-százhúsz évvel ezelőtti kivándorlók hétköznapi világát, a különböző időszakokban érkezett emigránsok közötti érdekellentéteket, s mindenekelőtt tisztán láthatjuk azt a tendenciát, hogy a kinti magyar etnikai csoport sorsa hogyan alakult, merrefelé tart. E tendencia, sajnos, nem túl biztató. E sorok írójának személyes tapasztalatai is igazolják azt a pesszimista képet, amelyet a szerző könyvének a végén felvázol, nevezetesen: az amerikai magyarság napjainkban az asszimiláció küszöbén áll. Egyesületei, szervezetei, egyházközösségei a városok hajdan volt magyar negyedeihez hasonlóan elnéptelenedtek, újságainak száma egyre fogyatkozik, nem beszélve a másod- és harmadgenerációsok nyelvismeretének hiányáról. El kell fogadnunk, hogy „utánpótlás” híján az amerikai magyar etnikai közösségnek a fennmaradásért vívott küzdelme nem sikertörténet. Tagjai megtalálhatják ugyan egyéni boldogulásukat, ám kollektív nemzetiségi tudatuk egy-két évtized múlva menthetetlenül az asszimiláció, a