Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám - ÉVFORDULÓ - HATOS PÁL: Kossuth-kép és nemzettudat-kritika az 1989 utáni Magyarországon

HATOS PÁL: KOSSUTH-KÉP ÉS NEMZETTUDAT-KRITIKA ... 39 Végére érve szemlémnek, amelynek forrásbázisa szándékosan volt eklektikus, azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar történelmi hagyomány kulcspontjainak, az állam­­alapításnak, 1848-nak és 1956-nak a megítélése egy évtizeddel a demokratikus átala­kulás után nem a sokak által remélt konszenzus képét mutatja, hanem a politikai dis­kurzusok kompetitív, sőt konfliktusos képét tükrözi. Ebben az összefüggésben a nem­zeti tudatot hangsúlyozók az ezeréves magyar történelem folyamatosságára és a pol­gári átalakulás Széchenyi által képviselt vonulatára helyezik a hangsúlyt, miközben a liberális nacionalizmuskritika tekintélyes történészek által is támogatott formája Kos­suth személyében a progresszív, liberális államférfit emeli ki, kevésbé hangsúlyozva a politikus nemzeti megnyilatkozásait. Úgy tetszik azonban, hogy az egymással éles ellentétben álló szemléletekben egyaránt megfigyelhető a történelmi magyarázatok strukturális elemének, a koherencia kívánalmának retrospektív kivetítése. Messzinek látszik tehát még az az idő - ha eljön egyáltalán —, amikor a múlt és benne Kossuth a történészek számára is elsősorban a történészi munka primum movense, az intellek­tuális érdeklődés tartományába kerülhet. Ennek kívánatossága vagy szükségtelensé­ge azonban már egy másik tanulmány tárgya lehet. JEGYZETEK 1 Hermann, R.: Kossuth Lajos életútja. In: „Leborulok a nemzet nagysága előtt”. Kossuth-hagyaték, Bu­dapest, 1994, 155.1. 2 Németh, G. B.: „Nagysággal gyengeség, gyengeség­gel nagyság”. Magyar Tudomány, 1994/9., 1045-1046. 1. 3 Szekfü, Gy.: Az öreg Kossuth. In: Emlékkönyv Kos­suth Lajos születésének 150. évfordulójára I—II. Budapest, 1952, II. kötet, 409-410.1. 4 Vajon a folklór emlékezete a Kossuth-kép esetében része-e a történeti hagyománynak? Egyféléléi ér­velhetünk amellett, hogy a népi és a hivatalos Kos­­suth-kultusz képei kompetitív párhuzamosságokat jelenítenek meg, másfelől azonban létezik egy olyan szempont, amelynek alapján a „hivatalos” és a népi emlékezet rétegeit mégis alapvető szemben­állás határozza meg, az előbbinek a pedagógiai, eb­ből következő voluntarista jellege és intézményes dimenziói miatt. Az identitás és narratív formája, a történeti hagyomány a széles értelemben vett „hi­vatalosság” diskurzusa, ezért kizárólagosságra tö­rekszik, s nem tűri el alternatív diskurzusok egy­idejű legitimitását. Ez a megközelítés tehát a népi és a történeti tudat által képviselt emlékezetet nem episztemológiai szempontból, a megismerésmód objektivitása vagy szubjektivitása szerint választja el, hanem funkcionális jegyeik alapján. Ez a funk­cionális különbségtétel és mögötte levő dialektikus viszony azonban kiaknázásra vár a Kossuth-kul­­tusz kontextusában, amelyhez érdekes adalékként szolgáljon az a politikai etnográfiai tény, hogy a XX. század hetvenes éveiben három nyugat-ma­gyarországi megyében 1978 előtt nem volt Kos­­suth-szobor. Hermann, R., i. m. 157.1. 5 A történelmi emlékezet pluralitásának figyelembe­vételére hív fel a kortárs európai historiográfiának a nemzeti hagyomány és a modernitás kapcsolatát tárgyaló két legfontosabb szintézise. Koselleck, R. : Einleitung. In: Geschichtliche Grundbegriffe, his­torisches Lexicon zur politisch-socialen sprache in Deutschland. E. Klett, Stuttgart, 1972, I. kötet, I-XVII. L. Nora, P: Entre mémoire et histoire. In: uő (szerk.): Lieux de mémoire I III. Gallimard, Pá­rizs, 1984,1. kötet, I-XXI. 1. 6 Koselleck, R.: Vergangene Zukunft. Zur Semantik geschichtlicher Zeiten. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1979, 349-375. 1. Lásd még: Mehring, R.: Carl Schmidt and his influence on historians. Cardoso Law Review, 2000, 1662. 1. 7 Luhmann, N.: Mi az identitás, mi az, avagy mikép­pen működik? In: uő: Látom, amit te nem látsz. Budapest, 1999,43.1. 8 A történetírás kritikai-relativizáló diskurzusát Hayden White szerint a klasszikus műveltség reto­rikai hagyományának a szónoklás úgynevezett kö­zépső beszédmódja szerinti kanonizációja alakítja ilyen irányban. Lásd: White, H.: A történelmi értel­mezés politikája. Szaktudománnyá válás és a fen­séges kiszorítása. In: uő: A történelem terhe. Buda­pest, 1997, 221. I. 9 Furet, F.: Gondoljuk újra a forradalmat! Pécs, 1993. Lásd a bevezetőt. 10 Klebelsberg, K.: Reálpolitika és neonacionalizmus. In: Gróf Klebelsberg Kunó: Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kunó válogatott beszé­dei és írásai (1917-1932). Budapest, 1990, 445.1.; Szegedy-Maszák, M.: Cultural history of Hungary. Budapest, 2000, 214. 1.

Next