Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-09-01 / 9. szám - SZÁZADOK - CZETTLER ANTAL: Winston Churchill történelmi szerepe a második világháború alatt I.
CZETTLER ANTAL Winston Churchill történelmi szerepe a második világháború alatt I. Churchill politikai pályafutása, kormányalakítása és háborús politikája az Egyesült Államok hadba lépéséig E tanulmány célja nem egy újabb Churchill-életrajz publikálása, hanem annak az öt évnek az elemzése, amelynek során Winston Churchill állt a brit kormány élén, s amikor - legalábbis 1941 végéig, vagyis az Egyesült Államok hadba lépéséig - meghatározó szerepet játszott a világtörténelem menetében. Tanulmányom első részében Churchill családi hátterével, ifjúságával és kormányra lépése előtt játszott politikai szerepével is foglalkozom. Mégis, elemzésem központi témája inkább annak vizsgálata, valóban oly nagy államférfi volt-e Churchill, mint amilyennek a tengelyhatalmak feletti totális győzelem eufóriájában szinte ellentmondást nem tűrően megítélték, vagy azoknak a (főleg brit) történészeknek van-e igazuk, akik sok tekintetben megkérdőjelezték a volt miniszterelnök igazi államférfiúi nagyságát (lásd például Basil Liddell Hart, Alan John Taylor és John Charmley műveit). Vitathatatlan, hogy Churchill 1940-ben, amikor a francia vereség után Hitler látszólag Európa urává vált, lelkesítő beszédeivel és hajthatatlan álláspontjával lehetővé tette, hogy Anglia egy éven át egyedül harcoljon Németország ellen. Fel kell azonban vetnünk a kérdést: nem volt-e igaza Lord Halifaxnek, Richard Austen Butlernek és a brit külügyminisztérium, a Foreign Office ama munkatársainak, akik szerint legalább meg kellett volna ismerni a német békeajánlatokat?. Churchill ugyanis hallani sem akart róluk. Roosevelt elnöknek írt levele alapján attól félt, hogy a németek az angol flotta átadását fogják kérni. Ez azonban véleményem szerint indokolatlan félelem volt, ilyen feltételt a németek a franciákkal kötött fegyverszüneti egyezménybe sem vettek be. Amint tehát látni fogjuk, Churchill e lépésével a nála sokkal erősebb, antikolonista Egyesült Államokhoz kötötte Anglia sorsát. E szövetségnek az egyik, a világ egyensúlyára nézve káros következménye a Brit Birodalom lassú felbomlása lett. Mielőtt rátérnénk Churchill második világháborús szereplésének részleteire, érdemes futólag megismernünk a politikusnak a harmincas évek közepe táján hirdetett nézeteit. Joseph Beck lengyel külügyminiszter említi emlékiratában, hogy 1936-37 telén Cannes-ban, ahol tüdőbetegsége miatt minden télen néhány hetet eltöltött, többször volt alkalma hosszas beszélgetéseket folytatni Winston Churchill-lel. Ami a Hitler részéről fenyegető veszélyt illeti, abban teljesen egyező állásponton voltak, de amikor Beck fejtegetni kezdte, hogy szerinte a Szovjetunió a világ békéjére nézve sokkal veszélyesebb, mint Hitler, Churchill nem értett vele egyet. Bár nem tagadta a kommunista veszélyt, a régi cári orosz imperializmus képviselőit látta a Szovjetunió vezetőiben, s többször kijelentette, hogy Európának - a német veszély ellensúlyozása érdekében - szüksége van az oroszok barátságára. Bevezetésképp szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani Jan Huizingának, a nagy holland kultúrtörténésznek ama tételét, amelyet már több tanulmányomban idéztem, mivel történelmi elemzéseim vezérfonalának tekintem: „A történésznek nem szabad