Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám - MAGYARI BECK ISTVÁN: Pedagógiai realizmus
4 MAGYARI BECK ISTVÁN: PEDAGÓGIAI REALIZMUS (Kultúra, civilizáció, növekedés, fejlődés) Ha a kultúrát úgy határozzuk meg, mint emberen belüli rendet, amely ellenáll a homo sapiens belső rendezetlenségének, entrópiájának, akkor a kultúra tartalma elsősorban információk, elvek, ismeretek, értékek, hagyományok, műveltség, vélemény és ehhez hasonló - a múltban szellemieknek mondott - javak. Mivel már a kultúra lemetszi belőlünk azt, amit nem képes rendezni, a kultúra is emberalatti, szubhumán létre kényszerít bennünket. Ez az ára túlélésünknek. Csak egyetlen elvi példát hadd említsünk meg a sok lehetséges közül. Az érték kulturális jelenség. Az értékekkel kapcsolatos - nem csillapodó - viták azonban az érték kétarcúságából erednek. Ugyanis az érték egyfelől korlátoz bennünket, másfelől túlélésünk garanciáit hordozza (Magyari Beck, 2003b). Azok, akik főként az értékekben rejlő korlátokat veszik tudomásul, értékmentességet vagy értékellenességet hirdetnek. Ezzel szemben azok, akik észreveszik az értékek szerepét túlélésünkben, értékpártiak. A mondottak érthetővé teszik egyfelől azt, hogy a kultúra - minden nélkülözhetetlensége ellenére - szenvedést is okoz, s minél szűkebb alapokon áll, annál nagyobb kínokban részesíti az őt elfogadókat. Másfelől pedig azt, hogy minden kultúra mélyén az első perctől kezdve lázadás érlelődik a szabadság nevében az emberi természet azon összetevői részéről, amelyek kimaradtak a szabályozásból. Ezt a konfliktust eleddig még egyik kultúra sem élte túl. A problémák csak súlyosbodnak, ha a kultúra civilizációvá érik. A civilizációt úgy határozhatjuk meg, mint az ember által alkotott eszközök koherens rendszerét. A civilizáció tartalma ezért elsősorban gépek, szervezetek, úthálózatok, gazdaság, média, politikai berendezkedések stb. és ezek összekapcsolódása. A kultúra nem zárja ki az ember által alkotott eszközöket, a civilizációt. De kultúrában csak addig élünk, ameddig az eszköz az ember belső rendjének szolgálatában áll. A civilizáció viszont - bár egy ideig a kultúrán alapul - magasabb fejlettségi állapotaiban hajlamos öncélúvá lenni és az embert is eszközzé lefokozni. Ennek első - alapfokain még ártatlan - lépése a sokat ünnepelt munkamegosztás. Ekkor a civilizáció már az ember belső rendezettségének rovására marad fenn vagy fejlődik tovább, azaz veszélyessé válik a kultúrára nézve (Spengler, 1923). Manapság e tekintetben ott tartunk, hogy a munkamegosztás előnyeivel szemben mindinkább a hátrányairól esik szó. Például amikor a szakosodás másik oldalát szem előtt tartva megalkotják a megfelelő terminus technicust a „learned disability” (értsd: „tanult alkalmatlanság”) kifejezéssel. Mert, mondjuk, ha én csak lótenyésztést tanultam, a tanulás szűkössége folytán alkalmatlan leszek - teszem azt - kőművességre. A civilizációban annyi kín halmozódik fel, az emberek oly mértékben tárgyiasulnak, azaz csak tárgyakként jelennek meg önmaguk és a társadalomirányítás számára (Kavanaugh, 1981), hogy már nemcsak természetük egy része marad ki a számításból, hanem az emberi természet egésze. A figyelmen kívül hagyott emberi természet szabadságeszmébe öltözve követeli érvényre juttatását. A Mezei által spatiotemporális jelenségnek tekintett kultúra és civilizáció - e két fogalmat a mondottak szerint nem szabad összemosni - minden egyes konkrét formájában terjeszkedni igyekszik. Ez a kultúrák és a civilizációk permanens küzdelmére, gyakran nyílt harcukra vezet. Ily módon általában sorrendjük dől el hosszabb-rövidebb időre. Ami az európai kultúrát és civilizációt (illetve keleti és nyugati utódkultúráit, valamint utódcivilizációit) illeti, jelenkori spatiotemporális terjeszkedésükre két kifejezés is utal. Az egyik az úgynevezett globalizáció, amelynek révén az európai eredetű szellem és gyakorlat világméretűvé törekszik válni, tehát egyetemessé a rendelkezésre álló térben. A másik kifejezés a fenntartható fejlődés, amelyen ismét csak az európai eredetű út folytathatósága értendő, tehát egyetemessége az időben. A