Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - KALKA, JOACHIM: A regény új olasz enciklopédiája
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Valamennyi kötetben váltakoznak egymással az általános jellegű elméleti tanulmányok bizonyos kulcsfontosságú művek történelmi vagy strukturális elemzéseivel. A regényformák című második kötet négy részen keresztül - Az irodalmi műfajok, A regény mint írásmű, Magasság és mélység, Bizonytalan határok - ismerteti meg az olvasót a tipológiai elhatárolás lehetőségeivel és képtelenségével. A regényt a kaland, az érzés és a prózaforma szimbolikus háromszögében helyezi el. Az utolsó részt a képtelen kísérleteknek szentelték, amelyek között helyet kapott Gertrude Stein, Femando Pessoa és Georges Pérec prózája. A harmadik kötet a regény történetét és földrajzát tárgyalja: a regény poligenezisével kezdődik a regény ókori előzményeivel, a klasszikus kínai regénnyel és az elbeszélés többi korai változatával, majd az európai felgyorsuláson keresztül eljut ahhoz a globális térhódításhoz, amely rejtve fő témája az egész műnek (amelynek tudományos szerkesztőbizottságában a Rabatban működő Abdellattah Kilita személyében egy arabista is helyet foglal). A harmadik kötet Az elmúlt jövő című fejezettel zárul, amely a regényírás megújításának technikai eljárásait és zsákutcáit ismerteti. A negyedik kötet helyszínekkel és hősökkel foglalkozik, míg az ötödik kötet (Előadások) harminchat tanulmányt tartalmaz egyebek között Multatuli Max Havelaar című regényéről, Lewis Carroll és Ippolito Nievo munkásságáról, valamint Carlo Emilio Gadda Az a Merulana utcai zűrzavar című regényéről. A szerzők között sok híresség akad: Frederic Jameson Boleslaw Prusról, Hayden White A háború és békéről, Niklas Holzberg Lucius Apuleius Az aranyszamár című kisregényéről, Hans Magnus Enzensberger Diderot Mindenmindegy Jakabjáról, Umberto Eco Victor Hugo Kilencvenhárom című regényéről, Massimo Cacciari pedig Robert Musil munkásságáról ír. Ugyanakkor kevésbé híres, többnyire olasz munkatársak is szinte kivétel nélkül magas színvonalú írásokkal járultak hozzá a műhöz. Megragadható a regényt elméletileg? Moretti hatalmas vállalkozása a regény sokarcúságát és sémába szoríthatatlanságát hangsúlyozza. A kiadóvállalat a könyvsorozat nagyméretű prospektusát nem minden irónia nélkül terveztette meg úgy, hogy ha kinyitják, akkor az oldalpáron Moby Dick látható (Rockwell Kent grafikája), a mitikus monstrum, amelyet nem lehet elfogni, amely az őt hajszoló összes bálnavadászt magával rántja a mélybe. Az utolsó kötet megjelenése alkalmából az Einaudi Kiadóval közösen rendezett konferenciát A regény és a modernitás címmel a velencei Cini Alapítvány, Olaszország európai jelentőségű intézménye. Moretti rövid előszót írt az ötödik kötethez, s abban azt ajánlja az olvasónak játékos hangnemben, hogy ne bízzék meg a torinói kiadó savoyai neoklasszicizmusának nagy művében, mert az korántsem zárult le, hanem a kezdetet jelzi: „Most jött el a válaszadás ideje.” A konferencián a regény és a modernitás viszonyáról esett szó. A modern individualitás történelmi kialakulásának és a regényformának a kapcsolatát először perifériális irodalmak kapcsán boncolgatta néhány előadó: Maria Teresa Orsi (Róma) a japán irodalomról, Jale Paria (Isztambul) a török irodalomról, Roberto Schwarz (Campinas) pedig a brazil irodalomról tartott különösen érdekes előadást. Az utóbbi előadó a XIX. század egymagában álló irodalmi csúcspontját helyezte a figyelem középpontjába, éspedig Machado de Assis Brás Cubas halál utáni emlékezései című alkotását. Thomas Pavel (Chicago) szerint az összes irodalmi forma közül a regény a legalkalmasabb arra, hogy a halhatatlan lelket modern individuummá alakítsa át. A regény a története során gyanús, perifériális irodalmi formából fejlődött központi fontosságú műfajjá. Időközben a szent könyveknek is a helyére lépett, amint arról Francesco Orlando (Pisa) szólt (e szerzőnek szép tanulmánya jelent meg az enciklopédia első kötetében A természetfeletti szabályszerűségei a regényben címmel). Ez a helycsere még a regény művészi-vallási aurájánál is nagyobb mértékben érinti e műfaj kognitív jelentőségét, hiszen regények olvasása révén tájékozódunk a világban. Meg tudjuk azonban pontosan mondani, hogy mitől regény a regény? Az eszmecsere két szélsőség erőterében bontakozott ki. Egyrészt az elméleti modellek vonzerejét érintették (e vonatkozásban meglepő módon újra és újra támpontként említették Lukács György idevágó megállapításait), másrészt a re-