Valóság, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám - OLÁH JÁNOS: Az ökológia ígérete
OLÁH JÁNOS: AZ ÖKOLÓGIA... emberi szem számára. Ezt a láthatót vizsgálta sokáig az ökológia, ez volt a leíró jellegű szünfenobiológia. Mostanra kifejlődött a láthatatlan mozgatót, az anyagenergiát vizsgáló ökológia tudománya. Ráadásul a társadalom egyre meghatározóbb szerepet játszik az ökoszisztémák anyagcseréjében, így az ökológiában is előtérbe került az ember mint kulcsfaj tevékenységének, anyagmozgatásának, vagyis a társadalom anyagcseréjének kutatatása. Ebben pedig a helyi közösségek demográfiája, kultúrája, szociológiája, gazdasági, politikai és hatalmi szerkezete és működése a meghatározó. Először a tájökológiai kutatásokra, majd még inkább a gyárökológiára (termelésökológiára), a városökológiára (élőhely-ökológiára), a szociológiára és kulturális antropológiára (közösségökológiára) terelődött a figyelem. Az ökológia több tudományterület elveit és módszereit alkalmazza. Mindig is ez volt a lényege. Kezdetben botanikát, zoológiát, kémiát, manapság pedig az emberi közösségek működésével és kultúrájával kapcsolatos területeket integrál. Az ökológusnak azokat a társadalmi mechanizmusokat és eszmeáramlatokat kell megismernie, amelyek leginkább meghatározzák az ökoszisztémák és általában a természet anyagcseréjét. Hagyományosan az ökológia elhanyagolta az embert: ökoszisztémában nem létezőnek vagy csupán külső tényezőnek tekintette. Az elmúlt évtizedben azonban egyre több ökológus kezdte hangsúlyozni, hogy célirányosan, az ökoszisztéma részeként kell kutatni az emberi tevékenységet.2 Emberi hatásoktól mentes természet ugyanis már csak képzeletünkben létezik.2 Nem érthetjük meg az ökoszisztémák működését, ha nem értjük a domináló faj tevékenységét. Márpedig a Homo sapiens a domináns faj a Föld bioszférájában, s tevékenysége minden vizsgált ökoszisztéma szerves részét alkotja. Először tekintsük át, hogyan jutott el az élőlények kölcsönkapcsolatától az egész anyagcseréjéhez az ökológia tudománya! Majd vizsgáljuk meg, hogyan vált az ember az ökoszisztémák kulcsfajává, s miért vált az emberi közösség működése (szociológia), élőhelye (település, közlekedés, táj) és termelőtevékenysége (ökológiai gazdálkodás, gyártásökológia) az ökológiai kutatások kiemelt területévé! (Az ökológia fejlődése) Nagy utat járt be az ökológia, amíg a természetes ökoszisztémák komponensei között bonyolódó kölcsönkapcsolatok tudományából anyagcseretudomány lett. Odom amerikai ökológus már több mint negyven évvel ezelőtt, a Japán Ökológiai Társaság kilencedik évi közgyűlésén az élőlények és környezetük kölcsönkapcsolata helyett a természet szerkezeteként és működéseként határozta meg az ökológiát." Még őrzöm Felföldynek, a sokunk szakmai gondolkodását formáló magyar ökológusnak azt a Nitrogénkötés sekély tavakban című munkámról írt alapos, harminchárom oldalas, külön tanulmánynak is beillő lektori véleményét, amelyben a „halhústermelő agroökoszisztémák” elnevezésről megállapítja, hogy a halastó nem ökoszisztéma, mivel az ökológia csak a természetes ökoszisztémák tudománya. „Az ökoszisztéma a természet része: önfenntartó, önszabályozó, stabilis rendszer. A mezőgazdasági rendszerek kizárólag az emberi munka eredményei, az tartja fenn őket: mesterséges, nem környezetbiológiai rendszerek. A répaföld mesterséges módszerekkel létrehozott és fenntartott, megújulásra kész természeti erőforrás, amellyel az ember a nap energiáját fogja be saját céljaira, de nem része a természetnek és nem ökoszisztéma.”„ Egyetemi tankönyveink még napjainkban is ezt a XIX. század végi, már csak vágyainkban létező természetökológiát oktatják, miközben természetes ökoszisztémáink átalakultak, többségükben az ember vette át a kulcsfaj szerepét. Az ember uralkodik hovatovább minden ökoszisztémában. Profitorientált felelőtlensége