Valóság, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám - OLÁH JÁNOS: Az ökológia ígérete

OLÁH JÁNOS: AZ ÖKOLÓGIA... emberi szem számára.­ Ezt a láthatót vizsgálta sokáig az ökológia, ez volt a leíró jel­legű szünfenobiológia. Mostanra kifejlődött a láthatatlan mozgatót, az anyagenergiát vizsgáló ökológia tudománya. Ráadásul a társadalom egyre meghatározóbb szerepet játszik az ökoszisztémák anyagcseréjében, így az ökológiában is előtérbe került az ember mint kulcsfaj tevékenységének, anyagmozgatásának, vagyis a társadalom anyagcseréjének kutatatása. Ebben pedig a helyi közösségek demográfiája, kultúrája, szociológiája, gazdasági, politikai és hatalmi szerkezete és működése a meghatározó. Először a tájökológiai kutatásokra, majd még inkább a gyárökológiára (termelésöko­lógiára), a városökológiára (élőhely-ökológiára), a szociológiára és kulturális antro­pológiára (közösségökológiára) terelődött a figyelem. Az ökológia több tudományte­rület elveit és módszereit alkalmazza. Mindig is ez volt a lényege. Kezdetben botani­kát, zoológiát, kémiát, manapság pedig az emberi közösségek működésével és kultú­rájával kapcsolatos területeket integrál. Az ökológusnak azokat a társadalmi mecha­nizmusokat és eszmeáramlatokat kell megismernie, amelyek leginkább meghatároz­zák az ökoszisztémák és általában a természet anyagcseréjét. Hagyományosan az ökológia elhanyagolta az embert: ökoszisztémában nem létezőnek vagy csupán kül­ső tényezőnek tekintette. Az elmúlt évtizedben azonban egyre több ökológus kezdte hangsúlyozni, hogy célirányosan, az ökoszisztéma részeként kell kutatni az emberi tevékenységet.2 Emberi hatásoktól mentes természet ugyanis már csak képzeletünk­ben létezik.2 Nem érthetjük meg az ökoszisztémák működését, ha nem értjük a domi­náló faj tevékenységét. Márpedig a Homo sapiens a domináns faj a Föld bioszférájá­ban, s tevékenysége minden vizsgált ökoszisztéma szerves részét alkotja. Először te­kintsük át, hogyan jutott el az élőlények kölcsönkapcsolatától az egész anyagcseréjé­hez az ökológia tudománya! Majd vizsgáljuk meg, hogyan vált az ember az ökoszisz­témák kulcsfajává, s miért vált az emberi közösség működése (szociológia), élőhelye (település, közlekedés, táj) és termelőtevékenysége (ökológiai gazdálkodás, gyártás­ökológia) az ökológiai kutatások kiemelt területévé! (Az ökológia fejlődése) Nagy utat járt be az ökológia, amíg a természetes ökosziszté­mák komponensei között bonyolódó kölcsönkapcsolatok tudományából anyagcsere­tudomány lett. Odom amerikai ökológus már több mint negyven évvel ezelőtt, a Ja­pán Ökológiai Társaság kilencedik évi közgyűlésén az élőlények és környezetük köl­csönkapcsolata helyett a természet szerkezeteként és működéseként határozta meg az ökológiát." Még őrzöm Felföldynek, a sokunk szakmai gondolkodását formáló ma­gyar ökológusnak azt a Nitrogénkötés sekély tavakban című munkámról írt alapos, harminchárom oldalas, külön tanulmánynak is beillő lektori véleményét, amelyben a „halhústermelő agroökoszisztémák” elnevezésről megállapítja, hogy a halastó nem ökoszisztéma, mivel az ökológia csak a természetes ökoszisztémák tudománya. „Az ökoszisztéma a természet része: önfenntartó, önszabályozó, stabilis rendszer. A me­zőgazdasági rendszerek kizárólag az emberi munka eredményei, az tartja fenn őket: mesterséges, nem környezetbiológiai rendszerek. A répaföld mesterséges módszerek­kel létrehozott és fenntartott, megújulásra kész természeti erőforrás, amellyel az em­ber a nap energiáját fogja be saját céljaira, de nem része a természetnek és nem ökoszisztéma.”„ Egyetemi tankönyveink még napjainkban is ezt a XIX. század végi, már csak vágyainkban létező természetökológiát oktatják, miközben természetes ökoszisztémáink átalakultak, többségükben az ember vette át a kulcsfaj szerepét. Az ember uralkodik hovatovább minden ökoszisztémában. Profitorientált felelőtlensége­

Next