Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - BERGER, STEFAN: A történészek huszadik világkongresszusáról
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL kerek történelmi tapasztalatai, a múzeumok és a tankönyvek. Érdekesnek bizonyult a Michael Bentley által vezetett vita a történelmi művek befogadásáról. Nagy tetszést aratott Bentley ama állásfoglalása, hogy a figyelem helyeződjön át a történelmi munkák előállításának szférájáról a befogadás szférájára, vagyis az olvasókra. A földrajzi térségekkel foglalkozó szekciókban az tűnt fel, hogy a geopolitikai megfontolások ezúttal sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint a kilencvenes évek elején. A kelet-ázsiai modernitás kérdéseivel foglalkozó műhelytalálkozón a kínai történészek azt az álláspontot képviselték, hogy országuk teljesen egyéni úton tart a modern korszak felé. A modernizáció „tősgyökeres” kínai útja alaposabb vizsgálat után lényegétől megfosztott modernizációnak demokrácia nélküli modernitásnak - bizonyult. Aki megtapasztalta Németországban a nemzetiszocializmus és a modernizáció körül forgó vitákat a kilencvenes években, az igen mulatságosnak találta, hogy a kínai kommunista történészek és bizonyos jobboldali konzervatív német kollégák szemlátomást igen hasonló modernizációs koncepciókat képviseltek. A kínai történészek részvétele is azt juttatta kifejezésre, hogy a történettudomány újabb lépéssel jutott közelebb a globalizálódáshoz. Dipesh Chakrabarty, a posztkolonializmus teoretikusa néhány évvel ezelőtt Európa és a Nyugat provinciává való visszaminősítésének követelésével keltett feltűnést. Szerinte a modernitás nyugati elméleteinek liberális és marxista változatai egyaránt arra kárhoztatják a világ többi részét, hogy a történelem várótermében időzzenek, s a fejlődéselmélet művelői által emlegetett örökös „még nem” legyen az osztályrészük. A bengáliai történész szerint olyan stratégiákat kell kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik a nem nyugati világ számára a modernitás európai programjának mindent felölelő ambíciói előli kitérést, de anélkül, hogy e programot feladnák. A globális történelem és az azt rögzítő történetírás elképzelhetetlen a nyugati filozófia alapjai nélkül, csakhogy éppen ezek az alapok szorítják túlságosan szűk korlátok közé a tudományt és a történelmet egyaránt. A Sydneyben megrendezett kongresszus részvevői megpróbáltak szót ejteni a határokról, az alapokról és a földrajzi vonatkozásokról. A historizmust és egyetemes igényét eközben nem kezdték ki. Az előadások túlnyomó többsége a nyugati gondolati építmények és teorémák látóhatárán belül mozgott. Még a történelemelmélet és történetírás vonatkozásaival foglalkozó szekcióban sem illették valódi bírálattal az állítólag egyetemes történettudomány egyoldalúan nyugati alapjait. E vonatkozásban Sydney feltehetőleg a legbiztonságosabb színhelye volt a konferenciának, mert a déli féltekén aligha lehetne Ausztráliánál nyugatibb jellegű helyet találni. Örvendetes jelenségnek bizonyult, hogy a kongresszuson nagy számban jelentek meg olyan történészek, akik nem a saját nemzetük, illetve a saját kulturális térségük történetét tanulmányozzák, hanem maguk is megtapasztalták a migrációt és a kulturális transzfert. Ennek ellenére csak korlátozott lehetőségek nyílnak arra, hogy a történészek céhe lassacskán fellazítsa a nemzeti kötődéseit. A kongresszus küldöttei például egy szigorúan nemzetek szerint csoportosított névjegyzéket vehettek kézhez, mintha nem a történészek kongresszusán vettek volna részt, hanem az olimpiai játékokon. A világ történészei 2010-ben Amszterdamban gyűlnek össze, s a történettudomány globalizálódásának tendenciája remélhetőleg Európában is folytatódni fog. Az is tervben van, hogy a kongresszust minél hamarabb ismét a déli féltekén rendezzék meg. Indiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában bizonyára akadnának olyan újabb elméleti kezdeményezések, amelyek alkalmasak lennének az Európára összpontosító szemlélet fellazítására. A Történettudományok Nemzetközi Bizottságának elnöki posztját betöltő Jürgen Kockának nem kellett amiatt aggódnia, hogy kollégái unalmasnak találják a Sydneyben megtartott rendezvénysorozatot. A kongresszus ugyanis a nemzeti önelégültség levetkőzésének irányába mutatott, s a témák meg a módszerek sokaságának és tarkaságának ellenére azt a meggyőződést erősítette meg, hogy a globális történettudomány felé haladva nem mellőzhető a történelmi összehasonlítás. (Frankfurter Allgemeine Zeitung)