Valóság, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - NÉMETH GYÖRGY: Emberi sorsok és embertelen "reformok" az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-nen
NÉMETH GYÖRGY SZÁZADOK Emberi sorsok és embertelen „reformok”. (Az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-ben.) Magyarország 1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia részeként és Németország oldalán nem csupán katonai értelemben lett az I. világháború vesztese, hanem a dualista állam szétesésével, teljes társadalmi és gazdasági dezorganizálódással, s ami a kortársaknak csak hosszú hónapok alatt lett nyilvánvalóvá: lakosságának és területének jelentős hányadával is fizetett. A vereség oka nem annyira az ellenséges haderőnek a harctereken aratott katonai győzelme volt, mint inkább az iszonyúan kimerült, elfáradt, végsőkig kizsigerelt hátország háborúellenes lázadása, mely megindította a hadsereg, a frontok felbomlását. Az 1918 őszén rohanva közeledő véget egyre többen látták, s csak azt tudták egészen biztosan, hogy a történelem cezúrát húz, egy teljesen új világ következik, de hogy milyen, az nyitott kérdés volt. Azt sokan tudták, hogy nincs visszatérés a háború előtti világ liberalizmusához, és a háború hozadékaként a szocialitás felértékelődik. Azt is sokan tudták - ki tartott tőle, ki remélte hogy a bolsevikok uralma alá került forradalmi Oroszország jelentős társadalmi csoportokra gyakorol komoly vonzerőt. 1918. október 31-én a gróf Károlyi Mihály vezette, politikailag sokszínű Nemzeti Tanács kezébe került a hatalom. Mint a történelem átmeneti, útkereső időszakaiban, tömegesen jöttek létre és haltak el szervezetek. A legelső olyan szervezet, melyet szinte napokkal a háború után megalakítottak volna, s melynek létrehozásában orvosok tevékeny szerepet játszottak, a Nemzeti Tanács mintáját követő Közegészségügyi Munkások Tanácsa volt. 1918. november 5-én este a régi Sándor utcai képviselőházban orvosok, gyógyszerészek és kórházi tisztviselők népes gyűlésén elhatározták, hogy a Tanács megalakításának előkészítésére nyolctagú bizottságot küldenek ki. Az egybehívók nevében Flamm Sándor ismertette a Tanács célját: orvosok, gyógyszerészek és közegészségügyi kérdésekkel foglalkozó hivatalnokok tömörítése szociális, kulturális és politikai céljaik elérése érdekében, továbbá a felállítandó közegészségügyi minisztérium keretében megvalósítandó közegészségügyi programok előkészítése. A gyűlést vidékről számos távirat köszöntötte, melyekben orvosok és körorvosok jelentették be csatlakozásukat. A politikai fejlemények és pressziók azonban gyorsan elsodorták a kezdeményezést, a közegészségügyben dolgozók szakmai és érdekvédelmi ernyőszervezetének létrehozását. A szakszervezetesedés és pártosodás lett a főirány. Egy nappal később (november 6.) Budapest főváros közkórházainak orvosai gyűlést tartottak a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége helyiségében, s két előadás meghallgatása után a munkásság mozgalmához csatlakozásról döntöttek, amit azzal juttattak kifejezésre, hogy mindannyian beléptek a Városi Alkalmazottak Országos Szövetségébe. Ezután nem sokkal tette közzé a Népszava a szociáldemokraták napilapja, mely a történelmi Magyarország összeomlásának heteiben-hónapjaiban az ország legfontosabb napilapjává lett -, azt az orvosoknak címzett felhívást, mely egy már tisztán orvosszervezethez, a Magyarországi Szociáldemokrata Orvosok Szakszervezetéhez való csatlakozásra szólít fel. A felhívás szerint „Magyarország nagy átalakulása ... megmutatta..., hogy azok a módok, amelyekkel a szellemi munkások eddig a munkájuk jogaiért [sic!] küzdöttek, ezeknek a jogoknak a kivívására nem alkalmasak. Megmutatta nekünk is, hogy szervezkedésünk eddigi módjai nem juttatták előbbre a magyar orvosi karnak és vele a magyar egészségügynek jogos és sürgős érdekeit. Most, amikor minden eddiginél