Valóság, 2009 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám - MENYHAY IMRE: A Nobel-díj, a tanárverés és a pénzügyi válság (1. rész)
MENYHAY IMRE A Nobel-díj, a tanárverés és a pénzügyi válság (1. rész) (Pénzhiánnyal kezdődött és csőddel végződött) A felvilágosodás - a keresztény individualizmusból kiindulva - a neoindividuális filozófusok munkásságának köszönhető. A neoindividuális filozófusok köréhez tartozott pl. Descartes, Hobbes, Locke, Voltaire, Rousseau és Montesquieu. A neoindividuális gondolkodók teremtették meg a felvilágosodás filozófiai alapjait. Az ezektől származó eszmefuttatásoknak semmi közük nem volt a francia forradalom túlkapásaihoz és ama tévhitnek a megalapozásához, hogy a Felvilágosodás egyet jelent az ateizmussal. A neoindividuális filozófusok mindegyike elismerte az istenség teremtő és a formát - az anyagiságot - fenntartó hatalmát, csupán az értelmet gúzsba kötő, kritikátlan vallásos hitek ellen fordultak. A neoindividuális filozófusok felvilágosodást teremtő tevékenysége alapján mondhatjuk, hogy az általuk megalapozott liberalizmusnak semmi köze az ateizmushoz és a szabadossághoz, viszont a neoliberalizmussal kapcsolatban már nem állíthatjuk ugyanezt. A neoliberalizmus ateizmusa egyrészt az egoizmus burjánzásán - a piaci mechanizmusok egoizmuson alapuló éltető erején - keresztül nyilvánul meg, ami a kereszténység alapelvét - a felebaráti szeretetet - totálisan ellehetetleníti, másrészt materializmusán keresztül, amely a pénzt és általában a birtoklást magasztosítja istenné. A második világháború után Nyugat-Európában kirobbantott látványos karriert befutó liberális progresszivizmusnak nevezett mozgalom a liberalizmus és a neoliberalizmus köztes állomása volt. A liberális progresszivizmus, amely az európai neoliberalizmus kiindulópontjának tekintendő, az úgynevezett rendszerváltás után Magyarországra is betört. Ez a mozgalom Magyarországon is - úgy, mint Nyugat- Európában - elsősorban a szülők és a nevelők autoritásának lerombolását tűzte ki célul, és a neoliberális általános autoritáslejáratás szerves részének tekinthető. A liberális progresszivizmus autoritást és társadalmat romboló hatása Nyugat- Európában a múlt század hatvanas éveiben tűnt fel. A rákövetkező évtized az európai kultúra szétzilálásának évtizede volt. A változások mögött a hetvenes évek közepétől már Nobel-díjakkal jutalmazott gazdasági és monetáris - pénzügyi - lobbi állt. A pénzügyi érdekek képviselőinek véleményét a múlt század hetvenes éveiben a Nobel-díjak tekintélyével támasztották alá, és ezzel megteremtették a kultúraszétzilálás hivatalosított tudományos alapjait. Ebben a sorsdöntő évtizedben - az 1970-es években - középiskolai igazgató voltam Ausztriában. Megjegyzem, hogy némi gazdasági ismeretekkel is rendelkezem, ezért feltételezhető, hogy megfigyeléseim alapján kialakult mondanivalóm közel jár a valósághoz. Tapasztalataimat az alábbi sorokban bocsátom a téma iránt érdeklődő olvasók rendelkezésére. Remélem, láthatóvá válik, hogy a liberális progresszivizmus a pénzügyi válsághoz vezető szabadosságba beágyazva — Nyugat-Európához viszonyítva — megkésve tört be Magyarországra, és megkésve vezetett itt is ahhoz a jelenséghez, amit röviden a „tanárverés” név alatt szoktunk emlegetni. Nézzük meg ennek a folyamatnak azt a gazdasági-pénzügyi hátterét, amely pénzhiánnyal kezdő