Valóság, 2009 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2009-01-01 / 1. szám - MENYHAY IMRE: A Nobel-díj, a tanárverés és a pénzügyi válság (1. rész)

4 MENYHAY IMRE: A NOBEL-DÍJ, A TANÁRVERÉS ÉS A PÉNZÜGYI VÁLSÁG (1. RÉSZ) szivizmus először Nyugat-Németországban, majd egész Nyugat-Európában mozga­lommá fejlődött, és végül a parlamenten kívüli oppozíció létrehozásához vezetett. Ez a Bader-Meinhof bandának elnevezett szervezet paradox módon a kommunizmus megvalósítását tűzte ki célul, a liberális progresszivizmus szabadosságot prédiká­ló elveire támaszkodva, és merényletektől sem riadt vissza annak érdekében, hogy céljait elérje. A német állam saját engedékenységének áldozata lett. Elkeseredetten küzdött a parlamenten kívüli ellenzék terrorja ellen, s közben észrevétlenül bele­sodródott a liberális progresszivizmus neoliberális irányzatának képviseletébe, mert nem vette észre azt a hidat, ami a liberális progresszivizmust és a kommunizmust egy bizonyos szinten összeköti. A baloldaliság és a neoliberalizmus közti szoros kapcsolat lehetségességét bízzuk a következő idézetre. Anrich Ernst Der Sozialismus der Linken ~ Nicht Fortschritt, sondern Rückschritt und volle Zerstörung (A baloldal szocializmusa - Nem haladás, hanem visszaesés és teljes rombolás) című könyvében ezt olvashatjuk: “Az iskola szétrombolása. Első periódus: Elúsz éven keresztül, 1945-től 1965-ig megtörtént a morál általános elér­téktelenedése egy, a kormányok által támogatott átnevelési folyamatban, anélkül, hogy a CDU (a keresztény­demokrata párt), az FDP (a szabad demokrata párt) és az SPD (a szociáldemokrata párt) ebbe az irányba elkötelezte volna magát. 1967 körül a morál általános háttérbe szorulásának egyik jele volt a szélsőséges baloldali parlamenten kívüli ellenzék fellépése, a Német Szociáldemokrata Párt nagytőkései hatalmi és anyagi támogatásával... Például az első uszító- és pornóla­pot az 1960-61-es években a frankfurti városi tanács szociáldemokrata képviselője, Bärmeier adta ki saját kiadóján, a Bärmeier és Nickel kiadónál, 120.000 példány­ban, mégpedig ’Underground - Das Deutsche (!) Schülermagazin ’ címmel. Ez volt a közvetlen előzménye a német diák- és egyetemi hallgatók szövetsége által szervezett felkelésnek. Radikális követeléseik között szerepelt a demokratizálás, a tekintélyel­lenes nevelés, a kényszerek alól való felszabadítás, az eddigi oktatási szisztéma fel­számolása és a marxizmus bevezetése kötelező tantárgyként.” (Anrich 1972. 32.) Így vált a liberális progresszivizmus szinte észrevétlenül államvallássá, amelynek hatása magával ragadta Európát, és egyengette az utat a hetvenes években Nobel-dí­­jakkal hivatalosított és tudományos alapokra helyezett monetáris filozófiához, amely a globalizáció alapját képezi. Akkoriban Ausztriában megdöbbenéssel követtük az eseményeket. A múlt század hetvenes évei a neoliberalizmus diadalútja és pusztítása jegyében teltek, és sorsdöntő fordulatot képviselenek Európa és immáron az egész világ törté­nelmében. Napjaink világméretű pénzügyi és gazdasági válsága a liberális progres­szivizmus tálján érlelődtek globális tragédiává. 2008. szeptember 26-án Bush, amerikai elnök, beszédében a kongresszus azon tagjait szólította meg, akik a pénzügyi válságot enyhíteni kívánó többezer milliárdos állami támogatás ellen foglaltak állást, mondván, hogy a bankok spekulációs ügyle­teiből, azaz a menedzserek felelőtlen gazdálkodásából származó gigantikus veszte­ségeket nem szabad a polgárok adóiból fedezni. Bush azzal érvelt, hogy ha a bankok nem kapják meg a támogatást, akkor ennek súlyos, az egész világra kiterjedő gazda­sági válság lesz a következménye. A pénzügyi válság dominó-effektust fog kiváltani, és magával rántja az egészséges pénzintézeteket és vállalkozásokat. Ez bekövetke­zett annak ellenére, hogy a kongresszus végül is beadta a derekát, és megszavazta az állami támogatást. A kongresszus szorult helyzete jól mutatja az állam kiszolgál­

Next