Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok

KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK és átfogalmazások folytán­­ apró, stiláris, és esetleg enyhe jelentésbeli torzulásokon mentek át. A jegyzőkönyvek stílusából, és az olykor döbbenetes helyesírási hibákból következtetni lehet a kihallgatók és írnokaik kulturális és szellemi színvonalára.12 Kövendi István a február első felében történt első kihallgatáson,13 mint ahogy az a koreográfiához tartozott, irányítottan, kérdésekre válaszolva, elmondta a viszonylag részletes önéletrajzát. Ebből az 1951. február 12-én, Szegeden felvett feljegyzésből, mint a gyanúsított jegyzőkönyvek mindegyikéből, kitűnik, hogy mennyire fontos volt minden kihallgatottnak a származása, iskolái, családja, esetleges tömegszervezetben való korábbi tagsága, a háborúban játszott szerepe, fasiszta szervezetekben való rész­vétele vagy kitüntetése. A nyomtatott űrlapokon csak a 16. kérdés az illető iskolai vég­zettsége. Megelőzik az olyan kérdések, mint: szociális származása, szociális helyzete, felszabadulás előtti munkahelyei, beosztása, pártállása, legutolsó párttagsága. A 18. kérdés: „szolgált-e fasiszta erőszakszervezeteknél, mint csendőrség, rendőrség, Vkf. katonai ügyészség, bíróság”, majd ezt követi a „milyen kitüntetéseket szerzett a fasisz­táktól” kérdés. Kövendi István elmondta, hogy kisgimnazista korától fogva cserkész volt, az „Erő” cserkészcsapat tagja, majd őrsvezetője, a „Regös őrs” tagja. „S mint ilyen, jártunk ki 1943-ban falura, ahol búsmagyar énekeket énekeltünk, és népi táncokat jártunk. Ezekben az énekekben dicsőítettük a katonaéletet, és általában propagandát folytattunk a kormányon lévő uralmi rendszer mellett”14 - olvashatjuk a kihallgatásról készült fel­jegyzésben. Ezek nem egy huszonéves fiatalember szavai a pár évvel korábbi, dzsem­borival tarkított kisiskolás és kamaszkori cserkész életére, s azon belül is a regöscser­készetre emlékezve. Ezek egy olyan embernek, a kihallgatónak a szavai, aki 1951-ben, a hatalomtól elvárt szóhasználattal, az elvárt megfogalmazással és szófordulatokkal, az elvárt pejoráló töltettel fogalmazta meg a cserkészmozgalomban résztvevő gyerekek, fiatalok tevékenységének lényegét. Ugyanez a tény később, egy újabb, tömörített-rö­­vidített, pár soros, az iratanyagot bevezető életrajzában úgy szerepel: „gimnáziumi ta­nulmányai alatt, mint cserkész és regős működött.”15 Egy másik helyen „regölő” lesz.16 A regöscserkészet mibenlétéről a kihallgatóknak és a kihallgatást lejegyzőnek fogalma sem volt. A vizsgálódásoknak azonban később új irányt adó információ, nem a répaszedésre, marhákra, ebékre vagy a bérkifizetésekre és elszámolásokra vonatkozó adat volt, hanem az, amikor Kövendi István, a háború legutolsó hónapjaira, az 1944 őszének és 1945 telének eseményeire irányuló kérdések kapcsán elmondta, hogy önként jelentkezett a Hunyadi páncélos hadosztályhoz 17 öccsével együtt, majd kiképzésre Németországba vitték őket. „1945. január 26-án (...) több társammal együtt jelentkeztem a Hunyadi páncélos hadosztályhoz. (...) Végig Gyula nevű öcsémmel voltam kint, és vele együtt kerültem haza 1945. október 2-án. Amikor hazajöttünk, Székesfehérváron letagadtam azt, hogy én tagja voltam a Hunyadi páncélos hadosztálynak, a következményektől való félelem miatt. Öcsém szintén letagadta ezt a tényt, bár ő is tagja volt a Hunyadi hadosz­tálynak.”18 - olvasható a róla készült február eleji feljegyzésben. Az 1951. február 23-án, az Államvédelmi Hatóság által Szegeden felvett jegyző­könyvben már piros aláhúzással szerepel az a rész, hogy „1945-ben önként jelentkezett a Hunyadi páncél gránátos hadosztályba, alakulatával nyugatra menekült, s amerikai fogságból tért haza 1945 októberében”.19 1951. április 12-én, ugyancsak az ÁVH Szegedi VI. Alosztálya által Szegeden folytatott teljes kihallgatás már csakis arra irányult, hogy Kövendi Istvántól megtudják a lehető legrész­

Next