Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok

KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK letesebben azt, hogy a két fiútestvér, István és Gyula hogyan, miként, miért, mikor és kikkel lé­pett önként be a Hunyadi SS- páncélos hadosztályba20. Ez a - már az első önéletrajz elmondása során felszínre került - tény olyannyira fontossá vált, hogy önálló életet élve, ezen a vonalon folytatódik később a nyomozás, és kerekedik ki belőle a hunyadista történet. Az 1951-es, többoldalas kihallgatási jegyzőkönyvben leírtak alapján, a kérdésekre adott válaszokból, röviden összefoglalva a következő derül ki: 1944-ben érettségizett Kövendi István, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában; öccse, Gyula hetedikes volt. Érettségi után Budapestre jött, beiratko­zott a Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol meg is kezdte tanulmányait, de a nyilas hatalomátvétel után, október 17-től szünetelt az egyetemen az oktatás. Október elején Kövendi Gyula is Budapestre jött, mert a debreceni leventéket „kiürítették”, azaz már a 18. évüket el nem érő fiatal fiúkra is a frontra való kiküldés várt. Együtt laktak nagynénjüknél, Ungvári Ilonánál, aki az MRG Gumigyár, azaz hivatalos nevén a Magyar Ruggyantaárugyár vegyészmérnöke volt. A fiúk jelentkeztek a gyárba munkára, de csak Gyulát vették fel, mert ő fiatalabb volt. 1944. november 13-án a Dunántúlra indultak, mert apjuk, id. Kövendy István (1890— 1954) ott teljesített katonai szolgálatot. O ui. szeptemberben katonai behívót kapott Debrecenben a VI. hadtesthez, ahol tartalékos hadnagyként, mint számtiszt teljesített szolgálatot. A csapattest folyamatosan hátrált nyugat felé az előrenyomuló szovjet csa­patok miatt. Kajár községből írt Budapestre a gyerekeinek, hogy menjenek oda hozzá, ahol akkor a csapattestével be voltak szállásolva. A két fiú odautazott, s a hadtestnél, mint polgári menekült hozzátartozók éltek. December 29-én Kajárról Muraszombatra indultak, s ott tartózkodtak kis ideig, de januárban hadparancs jött a katonaköteles korú fiúk bevonulására a 6/1-es törzspótszázadhoz. Ekkor azonban id. Kövendi István, Kormány Lajos őrnagy, Juhász József főhadnagy, Kádár Sándor százados azt tanácsolták a két fiúnak, hogy inkább a Hunyadi páncé­los hadosztályhoz jelentkezzenek, mert így nem viszik őket rögtön a frontra, hanem Németországba, ahol előbb több hónapos kiképzést kapnak, s az idő múlásával addig még sok minden történhet. Ezért a fiúk Győrbe mentek, s jelentkeztek az 5. kiegészítő parancsnokságon, s onnan Rajkára tartottak, ahol a nyílt parancs szerint gyülekezniük kellett. Ez 1945. január huszadika után volt. Kövendi Gyulának a leventékkel kellett volna a frontra mennie, de ő is Rajkára ment a bátyjával. Kb. 1000-1200 fős volt ez az önkéntes létszám a rajkai táborban, ahol február 2-áig maradtak. Ezután bevagonírozták őket, s február 14-éig, 11 napos utazással Németországba mentek. Drezda mellett, feb­ruár 17-én hiányos német egyenruhát kaptak, Mühldorf község közelében árkot ástak. A gyalogsági kiképzés gyakorlatilag árokásásból állt, a szakaszuknak összesen 3 db. puskája volt, de pl. lőgyakorlatot sem tartottak. Bevetésükre nem került sor. Május 8-án, az amerikai hadsereg elől menekülve, Vöcklabruck­ nál amerikai fogságba estek. Az amerikai hadifogolytáborban, Mauerkirchenben kb. 18 ezren lehettek. Júniustól az amerikaiak kiadták őket osztrák parasztoknak munkára Linz környékén. Októberben indulhattak haza Magyarországra, október 10-én érkeztek a székesfehérvári szűrőtá­borba. Itt elhallgatták a Hunyadi páncélos hadosztályhoz tartozásukat, az esetleges retorziók miatt.21 Később mindketten továbbtanultak, István Budapesten, 1949-ben agrármérnök lett. Gyula a Debreceni Egyetem Jogi Karán, majd 1949. januártól 22 a Kossuth Akadémia Kollégiumában tanult katonai ösztöndíjjal. 1950 augusztusától a Budapesti Katonai Ügyészségen dolgozott.23

Next