Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok
KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK letesebben azt, hogy a két fiútestvér, István és Gyula hogyan, miként, miért, mikor és kikkel lépett önként be a Hunyadi SS- páncélos hadosztályba20. Ez a - már az első önéletrajz elmondása során felszínre került - tény olyannyira fontossá vált, hogy önálló életet élve, ezen a vonalon folytatódik később a nyomozás, és kerekedik ki belőle a hunyadista történet. Az 1951-es, többoldalas kihallgatási jegyzőkönyvben leírtak alapján, a kérdésekre adott válaszokból, röviden összefoglalva a következő derül ki: 1944-ben érettségizett Kövendi István, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában; öccse, Gyula hetedikes volt. Érettségi után Budapestre jött, beiratkozott a Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol meg is kezdte tanulmányait, de a nyilas hatalomátvétel után, október 17-től szünetelt az egyetemen az oktatás. Október elején Kövendi Gyula is Budapestre jött, mert a debreceni leventéket „kiürítették”, azaz már a 18. évüket el nem érő fiatal fiúkra is a frontra való kiküldés várt. Együtt laktak nagynénjüknél, Ungvári Ilonánál, aki az MRG Gumigyár, azaz hivatalos nevén a Magyar Ruggyantaárugyár vegyészmérnöke volt. A fiúk jelentkeztek a gyárba munkára, de csak Gyulát vették fel, mert ő fiatalabb volt. 1944. november 13-án a Dunántúlra indultak, mert apjuk, id. Kövendy István (1890— 1954) ott teljesített katonai szolgálatot. O ui. szeptemberben katonai behívót kapott Debrecenben a VI. hadtesthez, ahol tartalékos hadnagyként, mint számtiszt teljesített szolgálatot. A csapattest folyamatosan hátrált nyugat felé az előrenyomuló szovjet csapatok miatt. Kajár községből írt Budapestre a gyerekeinek, hogy menjenek oda hozzá, ahol akkor a csapattestével be voltak szállásolva. A két fiú odautazott, s a hadtestnél, mint polgári menekült hozzátartozók éltek. December 29-én Kajárról Muraszombatra indultak, s ott tartózkodtak kis ideig, de januárban hadparancs jött a katonaköteles korú fiúk bevonulására a 6/1-es törzspótszázadhoz. Ekkor azonban id. Kövendi István, Kormány Lajos őrnagy, Juhász József főhadnagy, Kádár Sándor százados azt tanácsolták a két fiúnak, hogy inkább a Hunyadi páncélos hadosztályhoz jelentkezzenek, mert így nem viszik őket rögtön a frontra, hanem Németországba, ahol előbb több hónapos kiképzést kapnak, s az idő múlásával addig még sok minden történhet. Ezért a fiúk Győrbe mentek, s jelentkeztek az 5. kiegészítő parancsnokságon, s onnan Rajkára tartottak, ahol a nyílt parancs szerint gyülekezniük kellett. Ez 1945. január huszadika után volt. Kövendi Gyulának a leventékkel kellett volna a frontra mennie, de ő is Rajkára ment a bátyjával. Kb. 1000-1200 fős volt ez az önkéntes létszám a rajkai táborban, ahol február 2-áig maradtak. Ezután bevagonírozták őket, s február 14-éig, 11 napos utazással Németországba mentek. Drezda mellett, február 17-én hiányos német egyenruhát kaptak, Mühldorf község közelében árkot ástak. A gyalogsági kiképzés gyakorlatilag árokásásból állt, a szakaszuknak összesen 3 db. puskája volt, de pl. lőgyakorlatot sem tartottak. Bevetésükre nem került sor. Május 8-án, az amerikai hadsereg elől menekülve, Vöcklabruck nál amerikai fogságba estek. Az amerikai hadifogolytáborban, Mauerkirchenben kb. 18 ezren lehettek. Júniustól az amerikaiak kiadták őket osztrák parasztoknak munkára Linz környékén. Októberben indulhattak haza Magyarországra, október 10-én érkeztek a székesfehérvári szűrőtáborba. Itt elhallgatták a Hunyadi páncélos hadosztályhoz tartozásukat, az esetleges retorziók miatt.21 Később mindketten továbbtanultak, István Budapesten, 1949-ben agrármérnök lett. Gyula a Debreceni Egyetem Jogi Karán, majd 1949. januártól 22 a Kossuth Akadémia Kollégiumában tanult katonai ösztöndíjjal. 1950 augusztusától a Budapesti Katonai Ügyészségen dolgozott.23