Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok
KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK egy újabb, hasonló történet. Az ő későbbi élete az iratanyagból nem derül ki, további életútja köztudott, azt nem ismertetem. 1944 szeptemberében levente társaival volt oktatáson vagy 40-50 diáktársával együtt. Ott tudta meg, hogy hamarosan be fogják őket sorozni, s azt beszélték, hogy jobban járnak, ha önként jelentkeznek a hadseregbe.64 Elhatározták, hogy együtt jelentkeznek Komáromban. A többiek el is mentek, de Grosics, édesanyja lebeszélésére nem tartott velük. A barátai szülei, s többen ezért „becsmérlő megjegyzésekkel” illették, hogy az ő fiaik elmentek harcolni a hazáért, de ő kivonta magát. „Lelkiismereti problémám volt ez, hogy én is elmegyek, és megkeresem a barátaimat”65 - olvasható Grosics Gyula vallomásában. Négy nappal az ő jelentkezésük után, a szülei tudta nélkül elszökött otthonról, s jelentkezett Komáromban, a Csillag erődben. A barátait már nem találta ott. Itt az utászzászlóaljhoz került. Innen teherautókkal a gyülekezőhelyre, Budapestre szállították őket, majd vagonban, vasúton Zalaegerszegre mentek, ahol szétosztották az alakulatot. Ő az utászzászlóaljnál maradt, amelyben zömében besorozott katonák voltak, csak 10-15 fős volt az önkéntesek létszáma, s ők még civil ruhában voltak. Zalaszentgróton 2-3 hetet voltak, itt öltöztették őket magyar katonaruhába. Kiképzésben nem részesültek. Újabb bevagonírozás, s elindultak Németországba. Két nap és két éjszaka utaztak, Berlintől délre, egy nagy kiképzőtáborba értek, ahol gyalogsági kiképzést kaptak. Ebben a táborban rajtuk kívül nagy létszámú német katonaság is tartózkodott. SS-katonák egyáltalán nem tartoztak a táborhoz. Egy hét múltán, heves viták után, amelybe a magyar tiszti csoportok többsége végül is beleegyezett, paroli nélküli német egyenruhába öltöztették őket. Később nyomtatott papíron H betűs parolit kaptak és varrtak a ruhájukra. Kb. hat hétig tartózkodtak itt. 1945. február 15. körül, a szovjet előrenyomulás közeledtére az osztrák-cseh határhoz szállították őket a szudétanémet vidékre, itt kb. két hétig voltak, s részben katonai kiképzésben részesültek. A szovjet csapatok közeledtére gyalog München felé indultak, s egy kis faluban voltak 3-4 napot. Innen Salzburg mellé mentek, s egy hetes általános kiképzést kaptak. Márciusban, a kiképzés során fogták el őket az amerikaiak. Az elfogás helyétől kb. 10 km távolságra levő nagy, vegyes fogolytáborban volt egy ideig, ott összetalálkozott egy dorogi barátjával, akivel együtt, 10-12 nap múltán megszöktek. Egy Magyarországról menekült sváb családokból álló „barakktáborban” segítették őket, enni kaptak, pihentek, majd pár nap múltán indultak haza. 1945. augusztus 15-én érkezett haza Dorogra a szüleihez.66 A legutolsó felvonás kapkodásában a legfiatalabb hadba hívható, serdülő korosztályt küldték borzasztó körülmények között, hatékony katonai kiképzés, megfelelő fegyverzet stb. nélkül a frontra. Az általános, totális mozgósítással behívták a leventéket, azaz sokszor a 18. életévüket még el sem érő II—III—IV-es gimnazista (korú) fiúkat is, és az orosz előrenyomulás közepette a harci események sűrűjébe vetették őket. A Kövendy fiúk közül Gyula, a leventék hadba hívása 67 és az orosz front elől, a Debrecen irányában meginduló offenzívát és a debreceni tankcsatát megelőző napokban menekült Budapestre, ahol nemsokára belecsöppentek testvérével a nyilas uralomba. Majd később az apjuk félre hívására csatlakoztak - Budapest ostromát némileg megúszva, ám abból alapos ízelítőt kapva 68 - a menekülő hadsereghez. Hogy ott biztonságban lehessenek, legalább az egyik szülőjük közelében... A Kövendy fiúknak jó tanácsot adó tapasztalt katonáknak igazat kell adni, amikor az idő múlásában, a „valami majd csak történik közben”-ben bízva, s a közeli befejezést már reálisan is látva, arra bíztatták őket, hogy ne a frontra menjenek külön-külön.