Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok
KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK Arra a kérdésre, hogy kikkel teljesítettek együtt szolgálatot a Hunyadi SS-páncélos hadosztályban, Kövendi István pár nevet sorolt csak fel, köztük Tolvaj Gábor, Lovász Róbert (a Debreceni Néplap szerkesztője), Grosics Gyula, aki „jelenleg a Honvéd SE. kapusa” - olvasható a kihallgatási anyagban.24 A katonai pálya részben kényszerűség, részben családi minta miatt jött számításba Kövendy Gyula esetében. Édesapjuk 1947-től, a fiúk taníttatása idején, a háború utáni szegénységben nyugdíjas, régóta beteg ember volt. Az egyetemi tanulmányokhoz, ahogy ma is, ösztöndíjas támogatást lehetett kapni. Kövendy Gyula az egyetem utolsó évében tanulmányi szerződést kötött a néphadsereggel, egy olyan család tagjaként, amelyben a katonapálya nem volt ismeretlen. Nagybátyja, s egyben keresztapja, szintén Kövendy Gyula (1892-1978), Ludovikát végzett lovas huszártiszt volt, aki magas katonai kitüntetéseket kapott az I. világháborúban tanúsított vitézségéért.25 Korai, önszántából történt nyugdíjaztatása után a II. világháborúban katonaként már nem vett részt.26 Unokatestvére - másik nagybátyja, Dr. Kövendy Lajos (1888-1964) nagyobbik fia -, ifj. Kövendy Lajos (1915—1974) is „ludovikás” volt, aki 1940-től teljesített katonai szolgálatot. 1942-1943-ban „szovjet hadműveleti területen” volt légvédelmi tüzérparancsnok, tüzérfőhadnagy,27 és az ő öccse, Ferenc is katona volt a háborúban. Ezeknek az unokatestvéreknek a családjában 28 is anyai ágon tehát a széles debreceni rokonságban voltak katonatisztek. Kövendy Gyulát 1952 nyarán kitették az állásából, tartalékos állományba helyezték, századosi rangban.29 A Honvédelmi Minisztérium 1952. júniusi jellemzésében ez olvasható róla: „Párton kívüli. Szemináriumot nem végzett, a DISZ-nek sem volt tagja.” „Értelmiségi családból származik.” „Nem eléggé tapasztalt, gyakorlati érzéke még fejlődést kíván.”30 Majd a jellemzést író tiszt így folytatja: „Javaslom a honvédségtől való eltávolítását, mivel politikailag passzív, Hunyadista volt, és környezete sem megfelelő”.31 Július 4-én kelt feljegyzésében ugyanez a százados már picit erősebben fogalmazott, amikor azt írta: „környezete nem megbízható”.32 Akárcsak korábban, ismét mindenkit megemlített, csupán felsorolva őket és feltüntetve a foglalkozásukat: feleségét, apósát, szüleit, valamint azt a tényt, hogy anyai „nagybátyja Argentínában él”.33 egyik „unokatestvére pedig, aki volt horthysta tiszt, Bécsben tartózkodik”.34 Jó félévnyi munkanélküliség után Kövendy Gyula csak metróalagutat fúró keszonmunkásként kapott munkalehetőséget. Később másik anyai nagybátyja, Ungvári József, budapesti gépészmérnök segítségével, aki az Ikarusnál volt fejlesztőmérnök, elvégzett egy hegesztői tanfolyamot, s protekcióval, hegesztőként kapott munkát az Ikarus gyárban, ahol 1956- ban beválasztották a munkástanácsba.35 A forradalom után több olyan jellemzést, véleményezést írtak az Ikarus személyzeti osztályáról - a néphadsereg vizsgálódásait és későbbi döntését segítendő és alátámasztandó amelyben politikailag megbízhatatlannak nyilvánították. „Jó szakmai képzettséggel rendelkezik. Politikailag nem megbízható. Az ellenforradalom alatt az igazgató tanács munkatársa volt. A munkástanács elméleti tanácsadója volt. Fentiek alapján nem javasoljuk tartalékos tiszti állományban való megtartását” — írta róla az Ikarus gyár személyzetije 1957-ben.36 Ezt az elmarasztaló véleményt megismételte és megerősítette később az akkori alapszervezeti párttitkár is, egy újabb személyzetissel együtt. Ők az 1958-as „vállalati véleményadás” című írásban leírták, hogy Kövendi követelte a vezetőségtől 1956. október 23-án azt, hogy engedjék el a fiatalokat a tüntetésre munkaidőben, amit Marián István elvtárs, a vállalat párttitkára a nagy nyomásnak engedve - jóváhagyott.37 „A munkástanács ülésein, különösen az első üléseken igen erősen