Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok

KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK Arra a kérdésre, hogy kikkel teljesítettek együtt szolgálatot a Hunyadi SS-páncélos hadosztályban, Kövendi István pár nevet sorolt csak fel, köztük Tolvaj Gábor, Lovász Róbert (a Debreceni Néplap szerkesztője), Grosics Gyula, aki „jelenleg a Honvéd SE. kapusa” - olvasható a kihallgatási anyagban.24 A katonai pálya részben kényszerűség, részben családi minta miatt jött számításba Kövendy Gyula esetében. Édesapjuk 1947-től, a fiúk taníttatása idején, a háború utá­ni szegénységben nyugdíjas, régóta beteg ember volt. Az egyetemi tanulmányokhoz, ahogy ma is, ösztöndíjas támogatást lehetett kapni. Kövendy Gyula az egyetem utolsó évében tanulmányi szerződést kötött a néphadsereggel, egy olyan család tagjaként, amelyben a katonapálya nem volt ismeretlen. Nagybátyja, s egyben keresztapja, szintén Kövendy Gyula (1892-1978), Ludovikát végzett lovas huszártiszt volt, aki magas ka­tonai kitüntetéseket kapott az I. világháborúban tanúsított vitézségéért.25 Korai, önszán­tából történt nyugdíjaztatása után a II. világháborúban katonaként már nem vett részt.26 Unokatestvére - másik nagybátyja, Dr. Kövendy Lajos (1888-1964) nagyobbik fia -, ifj. Kövendy Lajos (1915—1974) is „ludovikás” volt, aki 1940-től teljesített katonai szolgálatot. 1942-1943-ban „szovjet hadműveleti területen” volt légvédelmi tüzérpa­rancsnok, tüzérfőhadnagy,27 és az ő öccse, Ferenc is katona volt a háborúban. Ezeknek az unokatestvéreknek a családjában 28 is­­ anyai ágon tehát a széles debreceni rokon­ságban voltak katonatisztek. Kövendy Gyulát 1952 nyarán kitették az állásából, tartalékos állományba helyez­ték, századosi rangban.29 A Honvédelmi Minisztérium 1952. júniusi jellemzésében ez olvasható róla: „Párton kívüli. Szemináriumot nem végzett, a DISZ-nek sem volt tagja.” „Értelmiségi családból származik.” „Nem eléggé tapasztalt, gyakorlati érzéke még fejlődést kíván.”30 Majd a jellemzést író tiszt így folytatja: „Javaslom a honvéd­ségtől való eltávolítását, mivel politikailag passzív, Hunyadista volt, és környezete sem megfelelő”.31 Július 4-én kelt feljegyzésében ugyanez a százados már picit erősebben fogalmazott, amikor azt írta: „környezete nem megbízható”.32 Akárcsak korábban, ismét mindenkit megemlített, csupán felsorolva őket és feltüntetve a foglalkozásukat: fele­ségét, apósát, szüleit, valamint azt a tényt, hogy anyai „nagybátyja Argentínában él”.33 egyik „unokatestvére pedig, aki volt horthysta tiszt, Bécsben tartózkodik”.34 Jó félévnyi munkanélküliség után Kövendy Gyula csak metróalagutat fúró keszonmunkásként ka­pott munkalehetőséget. Később másik anyai nagybátyja, Ungvári József, budapesti gé­pészmérnök segítségével, aki az Ikarusnál volt fejlesztőmérnök, elvégzett egy hegesztői tanfolyamot, s protekcióval, hegesztőként kapott munkát az Ikarus gyárban, ahol 1956- ban beválasztották a munkástanácsba.35 A forradalom után több olyan jellemzést, véleményezést írtak az Ikarus személyzeti osztályáról - a néphadsereg vizsgálódásait és későbbi döntését segítendő és alátámasz­tandó amelyben politikailag megbízhatatlannak nyilvánították. „Jó szakmai képzett­séggel rendelkezik. Politikailag nem megbízható. Az ellenforradalom alatt az igazgató tanács munkatársa volt. A munkástanács elméleti tanácsadója volt. Fentiek alapján nem javasoljuk tartalékos tiszti állományban való megtartását” — írta róla az Ikarus gyár személyzetije 1957-ben.36 Ezt az elmarasztaló véleményt megismételte és megerősítet­te később az akkori alapszervezeti párttitkár is, egy újabb személyzetissel együtt. Ők az 1958-as „vállalati véleményadás” című írásban leírták, hogy Kövendi követelte a vezetőségtől 1956. október 23-án azt, hogy engedjék el a fiatalokat a tüntetésre mun­kaidőben, amit Marián István elvtárs, a vállalat párttitkára­­ a nagy nyomásnak enged­ve - jóváhagyott.37 „A munkástanács ülésein, különösen az első üléseken igen erősen

Next