Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok
KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK behívott katonaként, hanem inkább jelentkezzenek együtt, így egymásra vigyázva, a Hunyadi páncélosokhoz, ahol jobb ellátással, az orosz előrenyomulástól talán messzebb, védettebb közegben, nagyobb esélyük van arra, hogy élve megúszhatják a háborút. Persze benne volt a lehetőségekben az, hogy már eleve esetleg életüket vesztik a Németországba való több mint tíz napos februári vonatozás során, az akkor nagy erőkkel folyó amerikai bombázásokban.69 Két rossz választási lehetőség közül a nagyobb rosszat és nagyobb veszélyt a legtöbb ember szemében az ellenség, a hivatalos ellenség, a szovjet-orosz fenyegetés, az előrenyomuló orosz front, az azzal való azonnali és közvetlen szembenézés, azaz a fiúk esetében a magyar hadseregbe való bevonulás jelentette. Az emberek többsége nem a - később beléjük sulykolt - „felszabadító szovjet hadsereget” látta az előrenyomuló orosz haderőkben. Az érkezésüket megelőző, a lakosság körében szóbeszéddel terjedő hírük sem a felszabadító hősöket hirdette.TM A taktikázó serdülő fiúk és családtagjaik az amerikai fogságba esés vagy az orosz fogságba esés közül sem az utóbbit választották volna. Később egyértelműen kiderült, miért is volt igazuk. A polgári lakosságból is nagyon sokan vették azokban az időkben menekülőre, hátrahagyva gyakorlatilag mindenüket, s indultak el Kelet-Magyarországról szekérrel, kocsival, vonattal nyugat felé, az orosz front közeledte miatt. A háborút sok mindenki, a Hunyadi páncélgránátos hadosztályba „önként” jelentkező kamasz fiúk is megszenvedték. A családjuk szétszakításával, a szüleiktől való elszakadással, a folytonos bizonytalansággal, a félelemmel, az árokásással, a bombázások félelmeivel és veszélyeivel, a meneküléssel, a felnőtteknek való kiszolgáltatottsággal stb., a fizikai és lelki megpróbáltatásokkal. Lelket és testet romboló kamaszkoruk volt ezeknek a háborús években felnövő fiúknak. A háború után ha - az azonnali kényszermunkatábort elkerülendő - elhallgatták hazatérésükkor az igazolások során azt, hogy honnan jönnek, a későbbiekben retteghettek, hogy mikor derül ki a titok, mikor hurcolják vagy zsarolják meg őket. Mindenki tudott a hadifoglyok orosz munkatáborokba viteléről, a háborúban való puszta részvétel miatti embertelen ítéletekről, a magyar (főleg a férfi) lakosságból százezreket i2 érintő, kegyetlen, hosszú évekig tartó kényszermunkáról, a polgári lakosságból összefogdosott emberek elhurcolásáról. A gimnáziumi iskolapadokból kikerült leventék és hunyadista fiatalok sokaságát ítélték a semmiért el, s vitték orosz munkatáborokba, ahonnan - jó esetben, ha túlélték a lágerek borzalmait - sokan az ötvenes években tértek haza. Majd ezután megbélyegzett „másodrendű” állampolgárokként tengethették az életüket. Nyilas csőcselék volt a sok 17-18 éves kamasz, akik nem az orosz frontot választották, nem is a statárium rizikóját, hogy esetleg katonaszökevényként kivégzik őket, hanem a nyugat felé menekülést, az időhúzást önkéntes jelentkezéssel a Hunyadi páncélosokhoz - egy olyan országban, amely a háborúban szinte mindvégig Németország szövetségese volt? Egy olyan országban, amelyben - Európa más országaihoz hasonlóan - a szovjet proletárdiktatúra és annak tetteits a legnagyobb rémületet keltette, s a legveszedelmesebb mumusként ivódott be az emberek túlnyomó többségének a tudatába? Tolvaj Gábor háborús hányattatásaiból nem egy igazi nyilas bontakozik ki, akinek a leghőbb vágya az lett volna, hogy az SS aktív harcosává váljon. Kövendy Gyula nem azért indult 17 évesen egyedül, Debrecenből a legkeményebb harcok közepette az ország másik felébe, mert majd szétvetette a vágy, hogy háborúzhasson. Grosics Gyula szívesebben sportolt volna azokban az időkben, de a társai iránt érzett barátság