Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)
52 KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” A Karhatalmi Parancsnokságnak írott levél a következő: ,sigetaljai járás főszolgabírájától. 340-1919. K. Karhatalmi Parancsnokságnak, Debrecen. Felsőbb rendelkezés folytán megalakult járásomban a nemzetőrség, amiért is a Kövendy Gyula és Vecsey Ervin vezetése alatt, járásom megmentésére a nehéz napokban kiküldött karhatalmi csapatot, felettes hatóságom megmásíthatatlan utasítása folytán a parancsnokság rendelkezésére bocsátom. Szabad legyen járásom közönségének hálával teli köszönetét tolmácsolnom, hogy úgy én, mint járásom minden lakosa örök hálával fog visszaemlékezni ezen kis csapatra, különösen ezek parancsnokaira, akik több mint háromhavi őrködésükkel, hálánk mellett, soha el nem halványuló szeretetünket is kiérdemelték. Fogadja el a Tek. Parancsnokság járásom közönségének háláját és köszönetét. Nyíracsád, 1919. február hó 10.”31 A főhadnagyoknak személyesen adott, szinte költői ihletettségű, a hivatali tónust mellőző, közvetlen, az őszinte hálát és - a hivatalos levélben is említett - szeretetet nyíltan kimutató köszönő levél így szól: „Kövendy Gyula és Vecsey Ervin főhadnagy uraknak, mint a Ligetaljai járásban kirendelt karhatalom parancsnokainak! A búcsú fájó érzése könnyet csal a szempillánkra, melyen keresztül napsugár nem törik meg a remény szivárványává. Búcsúzunk Tőled, Tőletek, akiknek sokat, mindent köszönhetünk! Fáj ez a búcsú! Hiszen a forradalom gyújtó szikrájának elharapódzott lángját Ti fojtottátok el járásunkban. Ti vetettetek véget annak a pusztításnak, annak az embertelen rombolásnak, amelyet a forradalom mámorában önmagukról megfeledkezett ittas emberek őrületükben véghezvittek. Megmásíthatatlan felsőbb rendelkezés folytán most itt kell hagynotok bennünket, mert szegény, veszélyben lévő Hazánk védelmére fogtok sietni. Több mint három hónapig őrködtetek felettünk, s ez alatt a világkorszakot alkotó nehéz napok alatt a soha el nem halványuló hálaérzet annyira hozzátok forrasztott bennünket, hogy már-már magunkénak hittünk benneteket, s lehetetlennek tartottuk, hogy ilyen hamar elszakadjatok. De hiába! Szegény veszélyeztetett magyar Hazánk hívó szava nekünk is szent, magánérdekeinket félretéve, meghajlunk előtte, hullatunk értetek néhány igaz könnyet, s arra kérünk Benneteket, hogy az élet forgatagában soha ne feledjétek, hogy szent Hazánknak egyik veszélyeztetett helyén, hol az 1918. évi október 31-i forradalom vívmányait a sors véletlen rendelése folytán Ti óvtátok meg, nyolc község 23.000 lelke soha nem feled, örökre szívébe zárt Benneteket! Tartsatok meg Bennünket Ti is jó emlékezetetekben! Isten Veletek! Nyíracsád, 1919. február hó 10-én. A ligetaljai járás közönsége nevében: Dr. Szentmiklóssy Jenő s.k.". (Védelem II. (1924-ig)) Trianon előestéjén és hajnalán az új nemzeti hadsereg szervezését végző intézmények igyekeztek minél több alakulatot felállítani és megszervezni, hogy a lehető legkevesebb tisztet kelljen elbocsátani. Ilyen szervezet volt többek között a Vámőrség is, ahol mindenféle fegyvernemből - lovasság, tüzérség, gyalogság - érkező tisztek és altisztek kaptak elhelyezést.” Egy ilyen szervező, tájékoztató tiszti gyűlésen a kérdésre, hogy vállalna-e határvédelmi beosztást, Kövendy Gyula azt felelte, hogy oda megy, ahol a Hazának a legjobban tud szolgálni. Debrecen székhellyel is alakult egy vámőrségi kerület (Határőrség), több szakasszal, a szakaszokon belül vámőrségi őrsökkel. Egy-egy fiatalabb tiszt kapott egy szakaszt, azzal a feladattal, hogy a helyszínre utazva, az őrsöket szervezze meg és helyezze el. Kövendy Gyulát is egy ilyen szakasz élére helyezték, és éppen a nyírábrányi szakaszon belüli két őrs felállítására kapott utasítást.34 Mindenütt szeretettel és jóindulattal fogadták, ahol csak megjelent az általános szervezés és főképp a legénység és a tisztek elhelyezésének megoldása miatt. A felállított két őrs egyike a grófi (Szapáry) uradalom dohánysimítójában, a másik Bánházán, Bory Béla