Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)
KÖVENDY KATALIN „Nyírábrány koronázatlan királya” (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján) (Bevezetés) Nagyapám öccse, Kövendy Gyula (1892-1978) Ludovikát végzett lovas huszártiszt volt. Hadnagyként, majd főhadnagyként részt vett az I. világháborúban Gorlicétől az olasz frontig. 1918 novemberétől három hónapon át először rendfenntartói, majd - fél évnyi craiovai román fogolytábori időszak után, a trianoni békeszerződés által megváltozott országhatárok miatt - határőri feladatokat látott el ugyanazon a területen, Ligetalja járásban, az ottani településeken (Nyíracsád, Nyírlugos, Nyírbéltek, Nyírmeggyes, Nyíradony, Nyírábrány, Vámospércs stb.), a hadsereg tagjaként. A Nyírségbe vezényelt fiatal katonatiszt és a nyírábrányi birtokán élő, fiatalon egyedül maradt özvegy, Dessewffy Aurélné komjáthi Horkovics Aranka (1877-1968) földbirtokosnő között egy idő után feltartóztathatatlanul kibontakozó, nagy, életre szóló, a halálig tartó szerelem szövődött; a jelentős korkülönbség miatti családi ellenkezések, majd végül beleegyezés után, 1925-ben összeházasodtak. Ekkoriban Kövendy Gyula nyugdíjaztatását kérte. Házassága révén került véglegesen Nyírábrányba, s lett a közel 600 holdas birtok gazdája. A földdel való gazdálkodást ettől fogva fő hivatásának tekintette. Autodidakta módon elsajátította a gazdálkodás tudományát; módszeresen összegyűjtött, áttanulmányozott és elolvasott minden szakirodalmat, a témával foglalkozó könyvet. Szakemberekkel konzultált, például Westsik Vilmossal, a korszak úttörő mezőgazdász tudósával, segítséget kért és kapott tőlük ahhoz a nagy, felelősséggel járó munkához, amit a gazdálkodás, a reformgazdálkodás jelentett a két világháború közötti, majd rövid ideig az 1945 utáni - megpróbáltatásokban bővelkedő - időkben Magyarországon. Gazdálkodó birtokosként aktívan politizált, tenni akart egy jobb jövő és prosperáló gazdaság érdekében: a Független Kisgazdapárt tagjaként, helyi elnökeként, a Hangya, a Hitel, valamint a Futura Szövetkezetek elnökeként és tisztségviselőjeként. 1975-ben, felesége halála után hét évvel, miután szerettei, múltjának s életének szereplői, kedves barátai, régi katonatársai szinte mind eltávoztak mellőle, mintegy terápiás célzattal, szerető rokonai tanácsára kezdett önéletrajzot írni, melynek a „Háromszori saját véremben fürdéssel tarkított életem rövid leírása” címet adta. Az írást régi Erika írógépén, átütőpapírra írta több példányban. Halála után a 63 oldalas önéletírásából én is kaptam egy példányt. Ezt a hetvenes évek végén, egyetemista koromban már olvastam. Nemrég, jó harminc év elmúltával, a saját élettapasztalatomból fakadóan immár más szemszögből, más megközelítéssel és főképp merőben más levont tanulságokkal olvastam újra. Ennek hatására kezdtem másfél-két évvel ezelőtt családtörténeti kutatással, a XX. századi múlt mikrokörnyezetének tanulmányozásával foglalkozni. (A család) Az apai ág, a kövendi Kövendy [Nagy] család, és anyai ágon a tompai Bothos család egyaránt erdélyi származású. Régi székely nemes családok Kövendről, Aranyosszékből (Torda-Aranyos megye), az unitárius egyház egyik „fellegvárából”, illetőleg a Marosszékben (Maros-Torda megye) található Székelytompáról. Fegyverforgató nemesekként a haza védelmével, a törökök, 1848-ban az osztrák és orosz ellenséges haderők elleni honvédő harcokkal, földbirtokosokként javaik igazgatásával foglalkoztak, s nem utolsó sorban az egyház és a kultúra, az oktatás felvirágoztatásán munkálkodtak.