Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)
KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA" 49 Ahogyan az a székely nemesi birtokosoknál a föld öröklődése miatt elkerülhetetlenül bekövetkező folyamatos birtokaprózódás miatt szokás volt, a taníttatás, a tanulás kiemelkedő helyet kapott a család életében. Általában az elsőszülött fiú örökölte a birtok nagyobb részét, s a fiatalabb testvérek közül sokan - a megélhetést biztosító birtokrészeiket természetesen megkapva - értelmiségi pályát választottak. Az unitárius egyház történetét feldolgozó források tudósítása szerint a Kövendiyek között a XVII. századtól volt: tanár, iskolaszéki igazgató, egyházi elöljáró, konzisztóriumi ülnök, zsinati főjegyző, unitárius lelkész, esperes, püspök, stb. Hitüket Kövendy Gyula felmenői - feltehetőleg valamikor talán a XIX. század folyamán - megváltoztatták, s reformátusokká lettek. A Bothosok is maradandó nyomot hagytak évszázadok alatt a székelytompai emlékezetben. Az iskolaépítő, a székelytompai népoktatás megalapítójaként tisztelt Bothos Péter (1604-1685) emléktábláját, csakúgy, mint a 48-as emlékművön szereplő elesett hősök márványtábláját - rajta többek között Bothos Ferencz, Bothos Gergely, idősebb és ifjabb Bothos István neveivel - minden évben méltó ünnepségen koszorúzzák meg Nyárádszereda és Székelytompa világi és egyházi elöljárói és lakosai.10 Generációkon keresztül a szellem pallérozásának, a tanulásnak és a tudásnak az értéke, a föld szeretete, és az Istennek tetsző, a földi létet értékes tartalommal megtöltő, másokért is felelős, munkás és erkölcsös élet szervesen beletartozott az áthagyományozódó értékrendbe. A XIX. század végére az ősi kövendi család Kövendről 11 a Nyárádmentétől a Mezőségen át a Szilágyságig szétszóródott. Kövendy Gyula nagyszülei már a mezőségi Székelykövesden 12 (Maros-Torda megye) és környékén éltek. Ő maga is itt született 1892-ben, (idősebb) kövendi Kövendy Gyula (1853-1933) és tompai Bothos Ágnes (1859-1932) negyedik gyermekeként. Bothos Ágnes felmenői között találjuk Bothos Kálmán 1848-as főhadnagyot, anyai ágon - az Orbán Balázs által is megörökített - szentlőrinczi Gegő Károly 13 és oroszfai Gegő József 1848-as vitéz főhadnagyokat. Az ügyvéd szentlőrinczi Gegő Károly 1849 januárjától főhadnagy volt a marosszéki önkéntes, ill. a 87. honvédzászlóaljnál az erdélyi hadszíntéren. Áprilisban alakulata 2. századának parancsnoka volt. A szabadságharc után szentgericei birtokán gazdálkodott, majd 1867 után Maros-Torda megye árvaszéki elnöke, törvényhatósági bizottságának tagja volt. Oroszlái Gegő József 1849 januárjában hadnagyként harcolt az erdélyi hadtest 87. honvédzászlóaljnál. Délvidékre vezényelték, ekkor már főhadnagyi rangban volt. Szerepel a Világosi fegyverletétel jegyzékében. 1867 után Kolozs megye Honvédegyletének a tagja, megyei alispán, majd főszolgabíró volt.14 Kövendy Gyula bátyja, Dr. Kövendy Lajos (1888-1964) jogot tanult Debrecenben, ott telepedett le és alapított családot a bajor nemesi származású, jómódú dohánybeváltó leányával, Mittermayer Saroltával, akinek bátyjai a világháborúkban (Micskey magyarosított néven) magas rangú katonatisztként vettek részt. Lajos az Adria Biztosítótársaság igazgatója volt, majd 1945 után, mivel a különböző politikai felek közmegegyezéssel felkérték ennek a tisztségnek az elvállalására, városi rendőrkapitány lett 1949-ig. A református egyház aktív tagjaként 1928-tól harminchat éven át presbiter, a Debreceni Nagytemplom Keleti Egyházközségének főgondnoka, a Debreceni Egyházmegye gondnoka, az Egyetemes Konvent és a Zsinat tagja Debrecenben élte le életét. Nővére, Kövendy Katinka (1884—1931) férjhez ment pávai és zabolai Császár Béla erdélyi (nagybágyai) birtokoshoz, jogászhoz. Másik bátyja, Kövendy István (1890-1954) Kolozsváron végezte a református tanítóképzőt, s tanító lett a Besztercebánya közelében lévő Sajószentkirályon. Az I. világháború után ő is Debrecenben telepedett le, s ott alapított családot a régi debreceni, jó nevű építészeket (például Pozsony és Lőcse városok főépítészei)