Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)
50 KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” és építőmestereket (Debreceni Csokonai Színház építői)15 adó, XVII. századi nemesi, ám a XVIII-XIX. században már polgár mivoltára büszke Bisothka családból származó Ungvári Margittal. Öccse, Kövendy Ferenc (1895) másodéves budapesti gépészmérnök-hallgatóként hősi halált halt a Gyimesi-szorosban 1916-ban.16 Apja, idősebb Kövendy Gyula földbirtokos gazdálkodó volt. Az I. világháború idején költözött családjával Mezőkapusról (Torda-Aranyos megye) Debrecenbe. Nagybátyja, Kövendy Domokos (1864—1925) Pallagon (Debrecen) végezte agrártudományi tanulmányait, s lett okleveles gazdaként később - egy uradalmi (Nagymacs) intézői állást odahagyva - Debrecen város tisztviselője, a Törvényhatósági Bizottság tagja, a köztisztasági hivatal megteremtője és szervezője, gépesített tejgazdaságot működtető, a magyarországi rizstermesztést propagáló, 700 holdas hortobágyi bérelt földterületen önálló gazda. Újító reformgondolkodóként kitűnő gazdaságot hozott létre, a legelsők között gépesítette és szervezte meg tudományos alapokon, a kor technikai és tudományos újításait és vívmányait alkalmazva - elsőrendűen a gazdaságát.17 Ide, ebbe a szellemiségű gazdaságba került a Marosvásárhelyi Református Gimnáziumban tett érettségi utáni nyári szünetben Kövendy Gyula. Meghatározó élmény volt - a szülői mintán kívül - az itt eltöltött nyár a szakmát, élethivatást választó fiú számára, aki végül mégsem agrármérnök lett, hanem a Ludovika Akadémiát végezte el. Lovas huszár lett, az 1. világháborúban a debreceni 2. Honvéd Huszárezredben szolgált. Kiemelkedő vitézséggel vett részt a harcokban, s dicső hadi tettek sorával szerzett érdemérmeket.18 (Védelem I. (1918)) A világháború alatt, illetve azt követően néhány hónapig rendfenntartó feladatokat látott el Ligetalja járásban. 1918. november 1-jén, az őszirózsás forradalom idején egy 50 huszárból álló karhatalmi osztag kiküldésére és vezetésére kapott parancsot Debrecenből Vámospércsre azzal az indokkal, hogy „Vámospércs lángokban áll.” A debreceni pótszázadtól Streicher Lajos százados éjjel 12 órakor személyesen ment Kövendy Gyula lakására, s utasította, hogy azonnal menjen a laktanyába, és a már riadóztatott 50 huszárból álló osztaggal vonuljon ki a rend helyreállítására.19 „Vasúti szállítmányként érkeztünk meg a 20 km-re fekvő Vámospércsre, ahol teljes nyugalom volt, sőt, a község főjegyzőjét, Magyar Gyulát még ágyban találtam, akit felköltöttem, és felvilágosítást kértem. Ő közölte, hogy minden rendben van, de előző nap kisebb zavargás, fosztogatás indult meg, ám a csendőrség a fegyverét használta, s utána csend és rend lett”20 - olvasható az önéletírásban. Telefonon jelentést tett feletteseinek a helyzetről, s további parancsra várt, hogy visszarendeljék Debrecenbe. Éppen akkor telefonált kétségbeesve a nyíracsádi főszolgabíró hivatali irodavezetője, Csécsy Sámuel, és a segítségét kérte, hogy menjen az osztagával Nyíracsádra, mert úgy tűnik, a rendbontók ott is erőre kaptak, s fel akarják gyújtani a főszolgabírói hivatalt. Ezek hallatán Debrecenből, a pótszázadtól nemhogy visszarendelték, hanem két tisztet vezényeltek Kövendy főhadnagy parancsnoksága alá, Dr. Borzsovay Jenő és Stein József hadnagyokat, majd nem sokkal ezután Vecsey Ervin 21 főhadnagyot a 16. cs. és kir. közös huszárezredtől, két géppuskával. Kövendy főhadnagy Dr. Borzsovay hadnagyot 20 huszárral Mártonfalvára küldte, ő maga pedig Vecseyvel Nyíracsádra ment, ahol 1919. február 10-ig maradtak, „az egész Ligetaljai járás területén biztosítandó a közrendet”.22 Ugyanezekben a napokban Fúró József, nyírábrányi gazda is megkereste, és azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy karhatalmi osztagával menjen Nyírábrányba, mert a népharag vandál rombolásba torkollt, és hamarosan három lakhelyet, a gróf Szapáry-kastélyt, és a két Dessewffy-házat szándékoznak felgyújtani és kirabolni. Ugyanekkor Nagykállóból Kállay Miklós — később főispán, majd miniszterelnök — is telefonált a községházára, hogy hívják fel Kövendy Gyula figyelmét az ő „cousinjára”, özv. Dessewffy Aurélnéra Nyírábrányban.23