Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)

54 KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” édesapjától és Kövendy Domokostól pl. családi beszélgetések során szerzett tapasztalatok is merőben különböző talajra vonatkoztak. Többször meglátogatta a Nyíregyházán műkö­dő Westsik-féle 41 tangazdaságot, ahonnan a homoktalajok zöldtrágyázási gyakorlata eredt. Bevezette a csillagfü­rttel való zöldtrágyázást - ez úttörő megoldásnak számított és az őszi mélyszántás alkalmazását.42 A gazdaság fő bevételi forrását eleinte a sertéstenyésztés és szőlőművelés adta. Ez utóbbinak különösen nagy szakértője volt felesége, Aranka. A szőlészet és a borászat irá­nyítását szinte mindvégéig ő tartotta kézben. „Magam a mezőgazdasági termelés mellett a hangsúlyt főképpen az állattenyésztésre, ezen belül a ló- és sertéstenyésztésre helyeztem. Az addig 20 mangalica tenyészkocából álló sertéstenyésztést 30 anyakocára emeltem fel. A lótenyésztés - érthetően - különösen közel állott a szívemhez. A meglévő két csikót tenyésztésre fogtam; a debreceni méntelepnél fennállott ismeretségem alapján gondos­kodtam arról, hogy egy állandó deres mén jöjjön falunkba, ezzel biztosítva a lótenyésztés arabs jellegét”43 - írja az önéletrajz gazdasággal foglalkozó fejezetében. A lovak megfelelő mozgattatásához kisebb futópályát építtetett és rendezett be. Ennek terveit kedves, régi huszártiszt-társától, báró Kaas Ede nyugalmazott ezredestől kapta.44 1944-ben, a „felszaba­duláskor” a gazdaságnak 16 lova és 7 csikója volt,45 az igásállat-állomány 20 igásökörből, 12 igáslóból, 4 kocsilóból állt.46 1944. szeptember 18-án még négylovas kocsin hajtott be Nyíradonyba, ahol a Debreceni Méntelep kiküldött bizottsága a lovak törzskönyvezését végezte. Egy tenyészkancát vitt törzskönyvezésre; ezzel a gazdaság törzskönyvezett kan­cáinak száma 7-re emelkedett, melyből 5 első, 2 pedig másodosztályú volt.47 Az agrárválság éveiben, az igen szűkösen jövedelmező gabonatermesztés mellett rá­tért a dohánytermesztésre. Ez jelentős befektetést igényelt: megfelelő szárítópajtákról és dohánysimító helyiségről kellett gondoskodni. 20 holdon termeltek előbb debreceni leve­leket, majd Juhász Árpád­­ központi dohányjövedéki szakértő tanácsára - a kerti levelek termelésére tértek át. Később a nagy gonddal és nem kis áldozat vállalásával megépített 100x8 méteres dohánypajta villámcsapás következtében leégett, sőt, a később újraépítte­tett, s ősszel a dohánylevelekkel teli dohányszárító ismét a tűz martaléka lett.48 Erre volt biztosítása, a tűzkárok - kis ráfizetéssel - szinte megtérültek. Néhány évvel gazdálkodásának kezdete után kísérleti feladattal bízta meg a Tiszántúli Gazdakamara igazgatósága, kisebb, elkülönített területen műtrágya alkalmazásával. Ugyanakkor nemesített búzavetőmag-szaporító gazdaságnak is kijelölték a gazdaságát. Ezt a „felszabadulás” évéig folytatta, de az 1944 őszén a kistermelőknek kiosztott 154 mázsa bánkúti búza ellenértékét már soha nem kapta meg.49 A dohánytermesztés kapcsán nemcsak a praktikus teendőkről és a megoldandó felada­tokról ír, de hitvallásáról, immár ehhez a földhöz és az emberekhez kötődő viszonyulásáról is. „A dohánytermelés bevezetése azért is kívánatosnak látszott, mert ezzel elő tudtam se­gíteni azt az elképzelésemet, törekvésemet, ami gazdálkodásom első percétől kezdve ve­zetett, ami abból állott, hogy nem vagyonszerzésre, meggazdagodásra törekedtem, hanem arra, hogy minél több embernek, s lehetőleg kielégítő kenyeret tudjak biztosítani. Ez abban mutatkozott meg, hogy a gazdaság által eltartott családok száma pár évi gazdálkodásom után, az addig volt családlétszámnak majdnem a duplájára növekedett.”50 További adalék Kövendy Gyula - személyiségéből, neveltetéséből és hitéből adódó - altruista és demok­ratikus gondolkodásának bizonyságára a következő pár sor: „Magyarországon az első me­zőgazdasági üzem volt, ahol a szombat délutáni idő munkaszüneti idővé tétetett, s ez jóval előbb bevezetésre került nálam, mielőtt 1936-ban az erre irányuló javaslattal, indítvánnyal a szabolcsi megyegyűlésen éltem.”51

Next