Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)

KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” 55 1936-ban tehát Kövendy Gyula javaslattal fordult az alispánhoz, amelyben arra kérte, hogy a közgyűlés, felirati jogával élve, kérje a földművelésügyi kormányzatot, hogy a mezőgazdasági alkalmazottak öregségi nyugdíjára és betegsegélyezésére irányuló kéré­sét sürgősen rendezze törvényhozási úton, s nyugdíjalap rendszeresítését eszközölje ki. Indítványozta, hogy a mezőgazdasági cselédek részére a szombat délutánt tegyék mun­kaszüneti nappá.52 „Jóleső érzéssel tölt el, hogy végre is 1939-ben a földművelődésügyi minisztérium az én javaslatom alapján meghozta az első intézkedését a mezőgazdasági alkalmazottakkal szemben. (OMBI-bélyeg bevezetése.)”53 - írja. Politikai szerepéről így ír: „...itt jegyzem meg, hogy a magyar nép, főként a mező­­gazdasági rétegének felemelési gondolata vitt a politikai síkra is, amikor a Független Kisgazdapárt tagja lettem még Gaál Gaszton idejében.54 Ennek következtében a párt két ízben a képviselőjelöltségre is kötelezett, s talán szerénytelenség nélkül megállapíthatom, hogy egyik esetben sem a nép­szavazóin múlt az, hogy képviselői mandátumhoz nem jutottam. Első esetben Dr. Illés József budapesti egyetemi tanár,55 második esetben vitéz Újfalussy Gábor,56 akkor már nyugalmazott altábornagy úr volt a kormánypárt jelöltje, s lett a képviselői mandátum birtokosa.”57 Ehhez kapcsolódóan, ezek után igazi büszkeséggel és jóleső érzéssel idézi a negyven évvel korábban hozzá írott, s a relikviák között mindvégig becses helyen megőrzött levelet régi katonatársától: „Nagyságos százados úr! Soraim kezdetén először is bocsánatot kérek, amiért soraimmal bátorkodom fölkeresni Százados urat. De miután a független Kisgazda­­lapból egy cikkét elolvastam Százados úrnak, úgy éreztem, mintha az Édesapámat látnám föltámadni a halálból. 17-18 éve van, amióta a Százados úrról hírt sem hallottam. De azt a jóságot és szeretetet, amit kint Bukovinában a halál mezején Századparancsnok úr mellett éreztem, soha nem fogom elfelejteni. Átérzem, mily veszteség érte most a választás alkal­mával a nagykárolyi kerület 58 azon kisgazdáit, kik Százados úr jó szívében vélték megta­lálni a megértést. (...) Én is sok gonddal küzdő kisgazda vagyok. Éppen ezért nem mu­laszthatom el, hogy ne írjak. Mert leírhatatlanul jól esett olvasnom azt a cikkét a Százados úrnak, amiből megtudtam, hogy ennek az eszmének a harcosa Százados úr is. (...) Régi katonája, s igaz tisztelője: Házi Károly, Füzesgyarmat, 1935. IV. 14. Békés megye, Ferenc József út 25. sz.”59 Ezt a levelet csak „lelki fürdőnek” nevezi Kövendy Gyula az önéletrajzában. Okkal és joggal. Ennek a levélnek minden egyes sorából érződik a szeretet és a tisztelet, és az írójának a büszkesége is, amit a régi katonának a régi felettesével, a mostani, azonos, kö­zös kisgazda sors vállalásának örömteli felfedezése jelent. Óhatatlanul jut eszembe itt a következő leírás a huszárszellem mibenlétéről: „A huszártiszt soha se volt csak parancs­nok, hanem századának, szakaszának apja, papja, tanítója. Apja, aki minden körülmények között gondoskodik. Papja, akihez minden alárendeltje, minden bajával, gondjával fordul­hat. Tanítója, aki megtanította a legfontosabbra, a hagyományos huszárszellemre, bajtár­­siasságra, jóban rosszban az önfeláldozásig. Ez forrasztott össze tisztet, altisztet, huszárt egy családdá. Ebből származik a tiszteleten, megbecsülésen alapuló fegyelem, melyet nem változtat se súlyos harchelyzet, se hadifogság, se civilruha.”60 Kövendy Gyula 1935-ben a megyei Törvényhatósági Bizottságban történt felszólalásakor a következőket mondta: „.. .Az elmúlt év végével lejárt törvényhatóság működése, úgy láttam - messziről figyelve az eseményeket -, nem mindenben volt méltó nagy, történelmi elődjé­hez. Tudomásom szerint a törvényhatóság nem élt felirati javaslati jogával a kormányhoz, melyben a falvak népének minden rétegét, de különösen a mezőgazdaság gyöngébb rétegeit pusztító, helytelen pénzügyi és gazdasági politika megváltoztatását szorgalmazta volna. (...)

Next