Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: "Nyírábrány koronázatlan királya" (Családtörténet Kövendy Gyula önéletrajzi írása alapján)

56 KÖVENDY KATALIN: „NYÍRÁBRÁNY KORONÁZATLAN KIRÁLYA” Át kell hogy hasson mindannyiunkat az az érzés, hogy nem lehet senkinek egy nyugodt éjjele, amíg a nemzet többségének életlehetőségét nem látjuk biztosítva. Egyetlen felelős tényező se hajthatja le nyugodtan a fejét, míg ezek a sürgős problémák orvosolva nem lesznek. A Független Kisgazdapárt Szabolcs­ megyei szervezetei és törvényhatósági csoportja nevében tisztelettel bejelentem, hogy minden ilyen irányú törekvést mindig teljes erőnkkel támogatni fogunk..befejezem felszólalásomat annak a hő óhajnak kifejezésre juttatásával, hogy hassa át ezen nemes vármegye törvényhatóságának minden tagját a krisztusi szeretet, amely egyedül teheti képessé a törvényhatóságot arra, hogy kötelességének mindenben megfelel­hessen.”61 A zsidótörvények korlátozó intézkedéseikor 62 először színlelt bérleti szerződést kötött a „Rosenfeld és fiai” néven működő helyi olajmalom tulajdonosaival, majd a zsidók - általa „szégyenteljesnek” írt - deportálása után, rövid időre a malom tényleges tulajdonosa lett. A háború után a visszatért Rosenfeld Ilonával kötött bérleti szerződés keretében együtt mű­ködtették az olajmalmot, egészen az államosításig.63 A gazdaság hatékonyságának növelé­sére, korszerűsítésére „cséplőgép-szerelvényt” vásárolt feles alapon Krejcsi Ferenccel, a vámospércsi malom gépész-szakemberével, akivel az államosításig - nagy megértéssel és jó együttműködéssel - együtt üzemeltették a cséplőgépet. A környék kistermelői számára a kalászos és csillagfürt cséplésével, mondhatni, közérdekű munkát is végeztek.64 A közérdeket említve, ahol csak tehette, igyekezett azt is szolgálni. Éveken át volt a Futura cég terményfel­vásárlója, s mint futurás gazda építtetett nagy raktárhelyiséget a kö­zség és vasútállomás közti út mentén. Ez a hetvenes években még állt. A Hitelszövetkezet elnöke volt évekig, majd Dessewffy Manó - akivel igen jó „sógorsági” viszonyban voltak - halála után a Hangya Szövetkezet elnöke is ő lett 65. Megemlíti ennél a résznél az önélet­írásban azt, hogy ha üzleti ügyekben Budapestre kellett utaznia, természetesen mindig saját zsebből fizette annak minden költségét, hogy ne terhelje a szövetkezet kasszáját.66 1944-ben, mint oly sokan, először ők is a menekülés mellett döntöttek, nem kívánták megvárni a szovjet csapatok bejövetelét, pedig álmukban sem jutott eszükbe, hogy mi is lesz majd annak a következménye hosszú időkre ebben az országban... Október 17-én Kövendy Gyula a gazdaság minden dolgozójának kiadta a kommen­­c­óját az év végéig, megadta az utolsó instrukciókat és utasításokat a gazdaság intéző­jének, Szabó Sándornak, készülve a másnapi indulásra. A holmikat összecsomagolták, mindent elrendeztek. Nagyon sokan elmenekültek akkoriban a szovjet csapatok elől.67 Marasztalta őket kedves, régi jó ismerősük, Fúró József, aki tekintélyes kisgazda volt, s a Hitelszövetkezet pénztárnokaként szoros munkatársi kapcsolat is volt közöttük.68 Az utol­só este meglátogatta a Kövendy házaspárt otthonában Nyírábrány községi bábaasszonya, Tóth Józsefné Paszternák Margit. Ő Horkovics Arankánál, korábban, még özvegysége idején szakácsnőként dolgozott, Luca nevű kislánya pedig szobalány volt náluk. „Őrnagy úr, nem tetszik tudni azt a verset, hogy itt élned-halnod kell? Az Őrnagy úrékra senki nem haragudhatik, hát miért mennek el?” - mondta.69 Ennek az asszonynak ez a pár mondata hiányzott ahhoz, hogy ezt követően Kövendy Gyula - egy kétórás, Istennel való „beszél­getés” után - úgy döntsön, hogy nem menekül, nem hagy ott mindent, amihez mély, erős szálakkal kötődött. Szembenéz azzal, ami következik, huszártiszthez méltóan. Felesége, ahogy több mint negyven évig tartó, igaz szeretetben eltelt házasságuk alatt sok minden­ben, egyetértéssel követte ebben a döntésében. Unokaöccse, Dr. Ilosvay Ferenc,70 az országból Bécsbe eltávozott író, újságíró, többek között vadászati szakértő. 1975-ben így emlékezett Kövendy Gyula nyírábrányi gazdasá­gára:

Next