Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1. szám - SZMODIS JENŐ: Jogfilozófiák, jogintézmények és a természet
2 SZMODIS JENŐ: JOGFILOZÓFIÁK, JOGINTÉZMÉNYEK ÉS A TERMÉSZET ki. Az ún. csoportszelekció 13 kiemelt jelentőségre tett szert fajunk életében. Különleges emberi vonásnak tekinthető az ún. csoporthűség,14 amely azt jelenti, hogy az ember nem pusztán csoportja tagjaihoz kötődik, hanem csoportjának elvont eszméjéhez, szimbólumaihoz is.15 Ez vélhetően összefügg az ún. konstrukciós készséggel, amely azt teszi lehetővé, hogy az ember a közvetlenül tapasztalt dolgoknak azokon túlmutató jelentőséget tulajdonítson. A konstrukciós készséggel függ össze az ún. szabálykövetés is, amelynek során egy elvont eszme a domináns egyed pozíciójába lép. A más fajokra is jellemző összehangolódáson túl az embernél megjelenik az imitáció készsége.16 Ez az ember indoktrinálhatóságával,17 befolyásolhatóságával valamint alacsony parancsmegtagadási készségével együtt különös stabilitást biztosít az emberi közösségeknek. Az embernél megjelent továbbá egyfajta sajátos egyezkedő viselkedés,18 valamint az arra való alapvető késztetés, hogy közös akcióit konszenzusra alapozottan végezze.19 Az embernek az előzőek során áttekintett etológiai tulajdonságai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy társadalmak alakulhassanak ki, amelyeken belül a legkülönbözőbb szabályozó mechanizmusok érvényesülnek. A szokások, a rítusok, az illem és az erkölcs mellett a jog is, amely utóbbinak a jelentősége azonban távolról sem egyforma valamennyi társadalomban és kultúrában. A szokás, a rítus, az illem és az erkölcs elhatárolása tekintetében ráadásul nem is szoktak olyan heves viták kibontakozni, mint mindezek és a jog megkülönböztetése körül. Hogy e szabályozók voltaképp egy tőről, az ember humánetológiai jellegzetességeiből fakadnak, talán belátható. Ebből következően az e szabályozók között lévő különbségek nyilvánvalóan kisebbek, mint a lényegüket illető hasonlóságok.10 A formai különbségtételnek, nevezetesen pl. a jognak kifejezetten állami akaratként való leírása éppúgy problematikus, mint a fenyegetettség, a szankció oldaláról való megközelítés. Az állam ugyanis jogi rend, így nem lehet jog előtti jogalkotó hatalomról szólni. A szankciók felőli különbségtétel pedig azért problematikus, mert bizonyos szankciója valamennyi szabályrend megszegésének van, másfelől az ember szabálykövető készsége eleve ellentmond annak, hogy a szankciók kilátásba helyezése volna a lényegi motívuma egyes magatartásformák érvényesülésének. Ezen a ponton tehát elégedjünk meg azzal, hogy a társadalom különböző szabályrendszerei különféle neveket kaptak történetük folyamán - noha pl. a görögöknél a jogra nem volt külön kifejezés 21 - és bizonyos specifikumokat is magukra öltöttek, ám eredetük és tág értelemben vett funkciójuk többé-kevésbé közös. Nevezetesen a különböző szabályrendeknek agresszivitáscsökkentő és konfliktusminimalizáló szerepük van. (Egyes jogelméleti irányzatok a természet tényeinek tükrében) A következőkben - természetesen a teljesség igénye nélkül - néhány jogelméleti irányzatot veszünk szemügyre abból a szempontból, hogy azok lényegi állításai milyen viszonyban állnak az ember azon tulajdonságaival és sajátosságaival, amelyeket a humánetológia az elmúlt évtizedekben megfigyelések és kísérletek útján feltárt. Erre vonatkozóan jogfilozófusokat megszégyenítő jogelméleti problémaérzékenységgel már az etológus Csányi Vilmos is bizonyos adalékokkal szolgált. A társadalmi szerződés elméletek azon hipotézisét bírálva, hogy az agresszív és brutális vademberek összefogásából, valamiféle szerződéséből indult volna ki a társadalom fejlődése és az állam kialakulása, megállapítja, hogy mindennek ellentmond az evolúciós biológia által kellően tisztázott azon körülmény, hogy az ember előde már az emberré válást megelőzően is nagyobb létszámú, összetartó és együttműködő csoportokban, közösségekben élt.12 Kifejezetten Hobbes Leviatánjának 23 gondolatait kritizálva megállapítja, hogy a „társadalmi szerződés” nem azért jött létre.