Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám - SZÁZADOK - KÖVENDY KATALIN: A Porubszky család katonái - Lenullázott katonatisztek, alkalmi munkások 3.

KÖVENDY KATALIN A Porubszky- család katonái - Lenullázott katona­tisztek, alkalmi munkások 3. Nagyapám öccse Ludovikát végzett katonatiszt volt, frissen végzett hadnagyként-fő­­hadnagyként vett részt az első világháborúban. Fiatal tisztként, a debreceni huszárezred kötelékében harcolta hősiesen végig a háborút az orosz és olasz frontokon. Önéletírását, amelyet 1978-ban bekövetkezett halála után hagyott hátra, családtörténeti kutatásaim során jórészt már feldolgoztam.­ Hátrahagyott önéletírásában említést tett név nélkül egy fiatalkori nagy, lángoló, ám viszonzatlan szerelemről, egy debreceni „kislányról”. Az eme szerelmi csalódás miatt érzett halálvágy is közrejátszott abban, hogy halált megvető bátorsággal szolgáljon rá a Vaskoronarend és egyéb jeles hadi érdemérmek elnyerésére. Természetesen nemcsak e sze­relmi csalódásnak, hanem az öröklött, valamint a családban és a református iskolákban, a katonai akadémián a neveltetése folyamán szerzett jó tulajdonságainak is volt köszönhető, hogy hősiesen és tisztességgel állt helyt nemcsak ebben a nagy világégésben, de a későbbi történelmi korok viharaiban is. Az önéletrajz olvasása során kíváncsi lettem arra, ki lehetett az a leány, akit lova­­gias módon még csak nevének kezdőbetűivel sem említett. Családi kósza hírekből azt hallottam, hogy esetleg a híres, régi, gazdag, debreceni porcelán- és üvegkereskedő Kaszanyitzky család­ egyik leány tagja lehetett. Talán ő törte össze kis időre, közel száz évvel ezelőtt Kövendy Gyula szívét. A kérdésre ugyan nem tudtam meg a választ az utó­doktól, de nyomozásaim eredményeként a látóterembe került egy 1913-ban végzett, szin­tén a magyar királyi Debreceni 2. honvéd huszárezred-béli katonatárs, Porubszky András (1892-1971), aki méltán szolgált rá I. világháborús kitüntetéseire,4 vitézi címére,5 s válasz­tottja, Kaszanyitzky Andor egyik leánya, Kaszanyitzky Magdolna (1899-1975) kezére. Kaszanyitzky Olga, a másik lány Szomjas Gusztávhoz, Hajdú vármegye főispánjának 15 fiá­hoz ment nőül, aki sportlövészetből olimpiai helyezett volt,é s felmenő rokonai között tar­totta számon Szomjas József 48-as honvéd századost, országgyűlési képviselőt.­ A sógornő Szomjas Gizella is egy vitéz huszártiszt felesége lett. A lányok édesanyjának családjában, a Várady-Szabó családban is voltak katonatisztek; egyik anyai nagynénjük Havas Gábor­ huszár ezredes felesége volt, a másik dr. vitéz Nábráczky Béla 10 neje volt, testvéröccsük, Kaszanyitzky András huszártiszt lett," és rokonságban voltak azzal a Vecsey Ervinnel, aki fiatal főhadnagyként Kövendy Gyulával együtt látott el 1918-19-ben rendfenntartói fel­adatokat Ligetalja járásban, a Nyírségben."2 * Ez az I. világháborút fiatalon megjárt korosztály lett a II. világháború után a kommunista megtorlások egyik fő célpontja. Ennek a XIX. század végén, XX. század elején született generációnak a tagjai voltak ugyanis azok, akik negyven-hatvan éves koruk között a ka­tonai ranglétra felső fokaira kerültek, azaz zömében alezredesi, ezredesi (és még maga­sabb) rangban szolgáltak a II. világháborúban. Az ő fiaik, ahogyan az a katonatiszti - és természetesen a más szakmát űző - családokban is bevett szokás volt, édesapjuk hivatását követték; szüleik a magyarországi különféle szintű és irányultságú katonai iskolákba, Kőszegre, Sopronba, Pécsre, Nagyváradra, Marosvásárhelyre stb. íratták be őket.13 Ok voltak a későbbi kommunista diktatúrák szemében a mindenkit sújtó bűnös népen belül is

Next