Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-08-01 / 8. szám - MŰHELY - ERŐS VILMOS: A francia történetírás a huszadik században
62 ERŐS VILMOS: A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS A HUSZADIK SZÁZADBAN időszakából. Maga a női történelem problematikája azonban főként az 1970-es, 80-as években tematizálódik a francia történetírásban is, pl. az említett szintetikus sorozatban, vagy az ekkor induló Pénelopé című folyóiratban. Fő képviselői közül említtessék meg pl. M. Perrott, C. Dauphin, A. Farge (később E. Badinter), akik az Annales 1986- os évfolyamában külön programot megfogalmazó cikket közölnek a szóban forgó problémáról. Vö. Cécil Dauphin, Arlette Farge, Genevieve Fraise, Christiane Klapisch-Zuber, Rose-Marie Lagrave, Michelle Perrott, Pierrette Pézerat, Yannick Ripa, Pauline Schmitt-Pantel, Daniele Voldman: Culture et pouvoir des femmes. Annales 41. (Mar.-Apr.) 1986.), 1271-1294. 53 Vö. Daniel Roche: A History of Everyday Things: The Birth of Consumptions in France, 1600-1800. (1997. English translation, Cambridge University Press, Cambridge, 2000.) Daniel Roche-ról bővebben vö. Maria Lúcia Pallares-Burke, 2002. 106-128. o. Ugyanott Roche legfontosabb műveinek felsorolása is. 54 Dubyről vö. vő: Folytonos történelem. In. Történetelmélet II. 1185-1188. Részletes irodalom róla uo. 1183-1184.0. Valamint uo: Társadalomtörténet és társadalmi ideológiák. In: Az Annales. 401-418. o. Rövid életrajza uo. 595.0. Duby egyik legjellegzetesebb (s pl. a mentalitástörténet törekvéseit is jól reprezentáló) munkája „A katedrálisok kora” című kötet. Ebben mindenekelőtt az építészeten keresztül mutatja be a középkori „világnézet’”világhoz való viszonyulás fokozatos elvilágiasodását, szakralizálódását. Ebben az első, kiinduló korszakot a csak a túlvilágra irányuló (s Augustinus eszméivel kongruens) monostor testesíti meg. Ehhez képest a 11—13. századi katedrálisok evilágiság és túlvilágiság valamiféle egységét, sőt harmóniáját reprezentálják (amely megjelenik a „duplex veritas” gondolatában vagy Aquinói Szent Tamás organikus államelméletében is). A harmadik korszak fő építészeti szimbóluma a teljes immanenciát s a természethez való fordulást is jelképező palota (amely az értelem igazságait a hit fölé helyező ismeretelmélettel vagy Machiavelli államelméletével mutat párhuzamokat). Magyarul vö. Georges Duby: A katedrálisok kora. Gondolat, Budapest, 1998. 55 Vö. mindezekről pl. Czoch Gábor, 2003. Valamint Roger Chartier: Au bord de la falaise. Albin Michel, coll. Histoire, Paris, 1998. Magyarul vő. Ahol a part szakad: Történelem, nyelv, gyakorlat: négy kérdés Hayden White-hoz. Műhely, 2003. 46-51. o. Illetve Az olvasás kultúrtörténete a nyugati világban. Szerkesztette: Guglielmo Cavallo. Roger Chartier. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. Magyal interjú Chartier-val vö. Keszeg Anna, 2006. 56 .ö. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között című idézett tanulmánya. 57 Vö. Topalov említett műve. 58 Vö. még mindezekre A kulturális örökség, 2004. Benne például Paul Ricoeur: Az emlékezet sebezhetősége. 23-36. o. Krzysztof Pomian: Nemzet és örökség. 85-95. o. André Chastel: Az örökség fogalma. 97-132. o. Illetve Dominique Poulet, 1997. Valamint Paul Ricoeur: Emlékezet-felejtés-történelem. In:Történetelméleti. 108-122. o. Részletes irodalom is Ricoeurhöz uo. 106-107. o. 59 A Pierre Nora-féle vállalkozásnak azóta számos rokona született pl. a német, az olasz, a holland, az osztrák történeti irodalomban, kissé túl is hajtva már a fogalom („lieu de mémoire”) eredeti tartalmát. Persze a francia eredetiben is a trikolórtól és a Marseillais-től az ünnepekig, a Lavisse-ig, az elemi iskolák számára készült tankönyvig, de Gaulle emlékirataiig, de akár az Annales-ig, számos „helye” létezhet az emlékezetnek, mint ahogy az olaszban is pl. az opera, Pinocchio, a calcio vagy a Giro d’Italia. A francia emlékezet-irodalom kiemelkedő műve Szvetan Todorov könyve, amelyben megrendítően mutatja be a különböző visszaemlékezéseken, önéletírásokon keresztül a különböző identitásválságok és -keresések (pl. a kommunista Vaszilij Groszmann) kataklizmáit, amelyek során mondjuk a nyugati kommunisták az NKVD táboraiban kötnek ki, hogy azután a náci koncentrációs táborok lakóivá cseréljék ki őket a második világháború kitörése után. Megjegyezhető, hogy az emlékezet kutatások alapvetően ellentmondanak az Annales tudományos történetírást megfogalmazó törekvéseinek, hiszen lényegi bennük - amint Ricoeur kapcsán már erre utaltam - az elbeszélő, az eseményszerű jelleg. Vö. mindezekhez Nora: Emlékezet és történelem között. Illetve pl. I luoghi della memoria I—III. (A cura di Mario Isnenghi). Editori Laterza, Roma-Bari 1997. Valamint Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század. Napvilág, Bp., 2005. 60 Vö. az Annales szerkesztői: Történelem és társadalomtudományok. Kritikai fordulat? In. Az Annales. 581-583.o. Valamint nők: Történelem és társadalomtudományok. Merjünk kísérletezni! In: Az Annales. 585-592. o. A kritikai fordulathoz rövid kommentár és irodalom uo. 579-580. o. Ugyanebben az évben a francia történelemmel kapcsolatos vitáknak az egyik - korábban már érintett - kulcskérdése a forradalom 200 éves évfordulója. A bicentenáriumra vö. Mirjana Gross, 1998.311-317. o. 61 Vö. Francois Hartog: A történetiség rendjei.