Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8. szám - MŰHELY - ERŐS VILMOS: A francia történetírás a huszadik században

62 ERŐS VILMOS: A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁS A HUSZADIK SZÁZADBAN időszakából. Maga a női történelem problemati­kája azonban főként az 1970-es, 80-as években te­­matizálódik a francia történetírásban is, pl. az em­lített szintetikus sorozatban, vagy az ekkor induló Pénelopé című folyóiratban. Fő képviselői közül említtessék meg pl. M. Perrott, C. Dauphin, A. Farge (később E. Badinter), akik az Annales 1986- os évfolyamában külön programot megfogalmazó cikket közölnek a szóban forgó problémáról. Vö. Cécil Dauphin, Arlette Farge, Genevieve Fraise, Christiane Klapisch-Zuber, Rose-Marie Lagrave, Michelle Perrott, Pierrette Pézerat, Yannick Ripa, Pauline Schmitt-Pantel, Daniele Voldman: Culture et pouvoir des femmes. Annales 41. (Mar.-Apr.) 1986.), 1271-1294. 53 Vö. Daniel Roche: A History of Everyday Things: The Birth of Consumptions in France, 1600-1800. (1997. English translation, Cambridge University Press, Cambridge, 2000.) Daniel Roche-ról bővebben vö. Maria Lúcia Pallares-Burke, 2002. 106-128. o. Ugyanott Roche legfontosabb műveinek felsorolása is. 54 Dubyről vö. vő: Folytonos történelem. In. Történetelmélet II. 1185-1188. Részletes iro­dalom róla uo. 1183-1184.0. Valamint uo: Társadalomtörténet és társadalmi ideológiák. In: Az Annales. 401-418. o. Rövid életrajza uo. 595.0. Duby egyik legjellegzetesebb (s pl. a mentali­tástörténet törekvéseit is jól reprezentáló) mun­kája „A katedrálisok kora” című kötet. Ebben mindenekelőtt az építészeten keresztül mutatja be a középkori „világnézet’”világhoz való viszo­nyulás fokozatos elvilágiasodását, szakralizáló­­dását. Ebben az első, kiinduló korszakot a csak a túlvilágra irányuló (s Augustinus eszméivel kongruens) monostor testesíti meg. Ehhez kép­est a 11—13. századi katedrálisok evilágiság és túlvilágiság valamiféle egységét, sőt harmóniáját reprezentálják (amely megjelenik a „duplex veri­­tas” gondolatában vagy Aquinói Szent Tamás or­ganikus államelméletében is). A harmadik korszak fő építészeti szimbóluma a teljes immanenciát s a természethez való fordulást is jelképező palota (amely az értelem igazságait a hit fölé helyező ismeretelmélettel vagy Machiavelli államelméle­tével mutat párhuzamokat). Magyarul vö. Georges Duby: A katedrálisok kora. Gondolat, Budapest, 1998. 55 Vö. mindezekről pl. Czoch Gábor, 2003. Valamint Roger Chartier: Au bord de la falai­­se. Albin Michel, coll. Histoire, Paris, 1998. Magyarul vő. Ahol a part szakad: Történelem, nyelv, gyakorlat: négy kérdés Hayden White-hoz. Műhely, 2003. 46-51. o. Illetve Az olvasás kultúrtörténete a nyugati vi­lágban. Szerkesztette: Guglielmo Cavallo. Roger Chartier. Balassi Kiadó, Budapest, 2000. Magya­l interjú Chartier-val vö. Keszeg Anna, 2006. 56 .ö. Pierre Nora: Emlékezet és történelem között című idézett tanulmánya. 57 Vö. Topalov említett műve. 58 Vö. még mindezekre A kulturális örökség, 2004. Benne például Paul Ricoeur: Az emlékezet sebez­hetősége. 23-36. o. Krzysztof Pomian: Nemzet és örökség. 85-95. o. André Chastel: Az örökség fogalma. 97-132. o. Illetve Dominique Poulet, 1997. Valamint Paul Ricoeur: Emlékezet-felejtés-törté­­nelem. In:Történetelméleti. 108-122. o. Részletes irodalom is Ricoeurhöz uo. 106-107. o. 59 A Pierre Nora-féle vállalkozásnak azóta számos rokona született pl. a német, az olasz, a holland, az osztrák történeti irodalomban, kissé túl is hajtva már a fogalom („lieu de mémoire”) eredeti tartal­mát. Persze a francia eredetiben is a trikolórtól és a Marseillais-től az ünnepekig, a Lavisse-ig, az elemi iskolák számára készült tankönyvig, de Gaulle emlékirataiig, de akár az Annales-ig, szá­mos „helye” létezhet az emlékezetnek, mint ahogy az olaszban is pl. az opera, Pinocchio, a calcio vagy a Giro d’Italia. A francia emlékezet-irodalom kiemelkedő műve Szvetan Todorov könyve, amelyben megrendítő­­en mutatja be a különböző visszaemlékezéseken, önéletírásokon keresztül a különböző identitás­­válságok és -keresések (pl. a kommunista Vaszilij Groszmann) kataklizmáit, amelyek során mond­juk a nyugati kommunisták az NKVD táboraiban kötnek ki, hogy azután a náci koncentrációs táborok lakóivá cseréljék ki őket a második vi­lágháború kitörése után. Megjegyezhető, hogy az emlékezet kutatások alapvetően ellentmondanak az Annales tudományos történetírást megfogalma­zó törekvéseinek, hiszen lényegi bennük - amint Ricoeur kapcsán már erre utaltam - az elbeszélő, az eseményszerű jelleg. Vö. mindezekhez Nora: Emlékezet és történe­lem között. Illetve pl. I luoghi della memoria I—III. (A cura di Mario Isnenghi). Editori Laterza, Roma-Bari 1997. Valamint Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század. Napvilág, Bp., 2005. 60 Vö. az Annales szerkesztői: Történelem és tár­sadalomtudományok. Kritikai fordulat? In. Az Annales. 581-583.o. Valamint nők: Történelem és társadalomtudományok. Merjünk kísérletezni! In: Az Annales. 585-592. o. A kritikai fordulathoz rövid kommentár és irodalom uo. 579-580. o. Ugyanebben az évben a francia történelemmel kapcsolatos vitáknak az egyik - korábban már érintett - kulcskérdése a forradalom 200 éves évfordulója. A bicentenáriumra vö. Mirjana Gross, 1998.311-317. o. 61 Vö. Francois Hartog: A történetiség rendjei.

Next