Valóság, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-09-01 / 9. szám - KÖVENDY KATALIN: Civisvárosi Ungváry és Bisothka felmenőim
92 KÖVENDY KATALIN, CÍVISVÁROSI UNGVÁRY ÉS BISOTHKA FELMENŐIM feleségétől született leányt, Báthory Júliát nevelte fel gyermekeként. Báthory Júlia - németországi és párizsi tanulmányok után - a magyar üvegművészet és az üvegművész-képzés megteremtője lett,49 férje, Szilágyi János festőművész, templomfestő volt. Ő a házasságba három árván maradt gyereket vitt, akiket Báthory Júlia nevelt fel gyermekeiként. A Bisothka lánytestvérek Debrecenben éltek, s ők, majd az ő gyerekeik, nagyanyámék és Báthory Júlia (Jule), az unokatestvérek életük végéig szoros kapcsolatban voltak. Dédanyám 1944 telén naplót írt.50 Mindennapos aggodalmának adott teret benne, kiírta magából a félelmet, a gyötrelmes kételyeket: szerettei egy részéről nem tudott ugyanis semmit. Egyik lánya (Ungváry Margit, a nagyanyám), a saját lánytestvérei és vejének a rokonsága (Kövendy család)51 Debrecenben voltak. Nagyobbik fia (Ungváry József) és annak családja, kisebbik leánya (dr. Ungváry Ilona), veje (Kövendy István), két kamaszkorú fiú unokája (Kövendy István és Gyula)52 Budapesten, illetve nem tudta, hol voltak. A budapesti bombázásokat és a háborút szerencsére mindannyian túlélték. Dédanyám és nagyanyám a napló szerint sokat imádkoztak.53 A „felszabadulás” Debrecenben, illetve Bocskaikertben érte az otthon lévőket. Ükanyám, Bisothka Gáborné Pataky Mária, a régi szép napok úri viselkedéséhez szokott, akkor már meglehetősen idős hölgy ösztönösen hátrahőkölt, s „ellenkezést mutatott”, ahogy az orosz katona - a melle felé nyúlva - a nyakában (aranyláncon) lógó aranyórát le akarta tépni. Erre az orosz katona olyan erővel és dühvel vágta ököllel mellbe az idős, kilencven felé közeledő hölgyet, hogy az úgy esett hanyatt le a hátára a földre, hogy nem kelt fel többet. Pár nap múlva belehalt a sérülésbe. Ez volt családunk számára a „felszabadulás üdvözlete”.54 Bisothka Gábor, híres debreceni cívis polgár felesége, aki hét gyereket szült és nevelt fel, így végezte. Dédanyám a harmincas években, a debreceni temetők felszámolásakor és átrendezésekor átvitette szülei és nagyszülei porait és a századfordulón készült (Bisothka) obeliszk síremléket a mai, Nagyerdőn található temetőbe. Ott nyugszanak szépapámék, nemes Bisothka István (1796-1850) uram és felesége, Bányay Sára (1808-1873); ükapámék, Bisothka Gábor (1841-1906) és felesége, Pataky Mária (1859-1944).55 *** Dédapám, Ungváry Mihály is debreceni cívis családból származott, apja, Ungváry József kerék, kocsi- és hintógyártó mester műhelye a Hatvan utcán volt; díszes kovácsoltvas cégére a Déri Múzeumban található.56 Ungváry Józsefnek feleségével, Báthory Juliannával két élő gyermeke volt: Mihály és Mária. Mihály a reál tanulmányok és iskolák elvégzése után az apja műhelyében dolgozott, remekül rajzolt, kocsikat-hintókat tervezett. Sűrűn utazott Bécsbe, ahol új módikat, új stílusokat, motívumokat és megoldásokat tanult el.57 Bécs, a Monarchia központja Európa-szerte is mintául szolgált mind az ipar, a kereskedelem, a kultúra területén. A század végén Debrecen virágzó és fejlődő alföldi nagyváros volt. A XIX. század végén a legelső városok között volt, ahol közvetlen autóbuszjáratot létesítettek - Bárdi József automobil-kereskedőnek köszönhetően - két város, Debrecen és Nagyvárad között.58 Ungváry Mária, dédapám testvére férjhez ment Riesz Henrik kocsigyártó mester és kocsigyároshoz; három fiuk és egy lányuk született. A két cég, az Ungváry és Riesz együttműködését a családi összefonódás és a szakmák kiegészítése biztosította. Riesz Henrik 1878-ban alapított kocsigyárából különféle kiállításokon díjnyertes minőségű kocsik kerültek ki.59 Halála után, 1921-től egyik fia, dr. Riesz Kálmán vette át a hírneves üzem irányítását.60 Ungváry Mária és Riesz Henrik lánya, Vilma férjhez ment Wolfman Józsefhez, a későbbiekben a MÁV főigazgatóság vezetőjéhez, akitől öt lánya született. A Wolfmau lányok közül Magda a háború befejezése után, a Svetits