Valóság, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2013-09-01 / 9. szám - KÖVENDY KATALIN: Civisvárosi Ungváry és Bisothka felmenőim

92 KÖVENDY KATALIN, CÍVISVÁROSI UNGVÁRY ÉS BISOTHKA FELMENŐIM feleségétől született leányt, Báthory Júliát nevelte fel gyermekeként. Báthory Júlia - né­metországi és párizsi tanulmányok után - a magyar üvegművészet és az üvegművész-kép­zés megteremtője lett,49 férje, Szilágyi János festőművész, templomfestő volt. Ő a házas­ságba három árván maradt gyereket vitt, akiket Báthory Júlia nevelt fel gyermekeiként. A Bisothka lánytestvérek Debrecenben éltek, s ők, majd az ő gyerekeik, nagyanyámék és Báthory Júlia (Jule), az unokatestvérek életük végéig szoros kapcsolatban voltak. Dédanyám 1944 telén naplót írt.50 Mindennapos aggodalmának adott teret benne, kiírta magából a félelmet, a gyötrelmes kételyeket: szerettei egy részéről nem tudott ugyanis semmit. Egyik lánya (Ungváry Margit, a nagyanyám), a saját lánytestvérei és vejének a rokonsága (Kövendy család)51 Debrecenben voltak. Nagyobbik fia (Ungváry József) és annak családja, kisebbik leánya (dr. Ungváry Ilona), veje (Kövendy István), két kamasz­korú fiú unokája (Kövendy István és Gyula)52 Budapesten, illetve nem tudta, hol voltak. A budapesti bombázásokat és a háborút szerencsére mindannyian túlélték. Dédanyám és nagyanyám a napló szerint sokat imádkoztak.53 A „felszabadulás” Debrecenben, illetve Bocskaikertben érte az otthon lévőket. Ükanyám, Bisothka Gáborné Pataky Mária, a régi szép napok úri viselkedéséhez szokott, akkor már meglehetősen idős hölgy ösztönösen hátrahőkölt, s „ellenkezést mutatott”, ahogy az orosz katona - a melle felé nyúlva - a nyakában (aranyláncon) lógó aranyórát le akarta tépni. Erre az orosz katona olyan erővel és dühvel vágta ököllel mellbe az idős, kilencven felé közeledő hölgyet, hogy az úgy esett hanyatt le a hátára a földre, hogy nem kelt fel többet. Pár nap múlva belehalt a sérülésbe. Ez volt családunk számára a „felszabadulás üdvözlete”.54 Bisothka Gábor, híres debre­ceni cívis polgár felesége, aki hét gyereket szült és nevelt fel, így végezte. Dédanyám a harmincas években, a debreceni temetők felszámolásakor és átrendezésekor átvitette szülei és nagyszülei porait és a századfordulón készült (Bisothka) obeliszk síremléket a mai, Nagyerdőn található temetőbe. Ott nyugszanak szépapámék, nemes Bisothka István (1796-1850) uram és felesége, Bányay Sára (1808-1873); ükapámék, Bisothka Gábor (1841-1906) és felesége, Pataky Mária (1859-1944).55 *** Dédapám, Ungváry Mihály is debreceni cívis családból származott, apja, Ungváry József kerék,­ kocsi- és hintógyártó mester műhelye a Hatvan utcán volt; díszes kovácsoltvas cé­gére a Déri Múzeumban található.56 Ungváry Józsefnek feleségével, Báthory Juliannával két élő gyermeke volt: Mihály és Mária. Mihály a reál tanulmányok és iskolák elvégzése után az apja műhelyében dolgozott, remekül rajzolt, kocsikat-hintókat tervezett. Sűrűn utazott Bécsbe, ahol új módikat, új stílusokat, motívumokat és megoldásokat tanult el.57 Bécs, a Monarchia központja Európa-szerte is mintául szolgált mind az ipar, a kereske­delem, a kultúra területén. A század végén Debrecen virágzó és fejlődő alföldi nagyváros volt. A XIX. század végén a legelső városok között volt, ahol közvetlen autóbuszjáratot létesítettek - Bárdi József automobil-kereskedőnek köszönhetően - két város, Debrecen és Nagyvárad között.58 Ungváry Mária, dédapám testvére férjhez ment Riesz Henrik kocsigyártó mester és kocsigyároshoz; három fiuk és egy lányuk született. A két cég, az Ungváry és Riesz együttműködését a családi összefonódás és a szakmák kiegészítése biztosította. Riesz Henrik 1878-ban alapított kocsigyárából különféle kiállításokon díj­nyertes minőségű kocsik kerültek ki.59 Halála után, 1921-től egyik fia, dr. Riesz Kálmán vette át a hírneves üzem irányítását.60 Ungváry Mária és Riesz Henrik lánya, Vilma férj­hez ment Wolfm­an Józsefhez, a későbbiekben a MÁV főigazgatóság vezetőjéhez, akitől öt lánya született. A Wolfm­au lányok közül Magda a háború befejezése után, a Svetits

Next