Valóság, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - Menyhay Imre: Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalitikus gazdaságpszichológiai tükrében

MENYHAY IMRE Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalitikus gazdaságpszichológia tükrében Ahhoz, hogy az elemzés címében jelzett témát a nem szakember számára is érthető for­mában intellektuális élményként tudjuk bemutatni, először szükséges a témával kapcso­latos fogalmakat tisztázni. (A hajtóerőpár) Freud szerint az élet forrása egy semleges őserő, amelyben már benne van az ellentétek, a plusz és a mínusz, a jó és a rossz, az élet és a halál formában való meg­jelenésének a lehetősége. Ennek az őserőnek a lényege titokzatos és irracionális, mert az emberi elme logikájával követhetetlen, ugyan eredetében semleges, de ugyanakkor még­sem az, mert az ellentétek megjelenésének lehetőségét is magában hordozza. Erre való tekintettel Freud nem talált megfelelő elnevezést, ami ennek a leírt értelemben irracionális őserőnek a lényegét ki tudta volna fejezni, ezért Es-nek (Ez-nek, Az-nak) nevezte. Az Es alapvető hajtóerő, amely csak egy parancsot ismer, hogy az életet - az egyedet és a fajt - fenn kell tartani. Az Es jól kifejezi a lényeget, egy olyan alapvető hajtóerőt, amelynek még konkrét nevet sem lehet adni. Találó, hogy Kosztolányi az Es-t Freud „Das Ich und das Es” című munkájának magyarra fordítása során ősvalaminek fordította. Az ősvalami rávilágít a freudi hajtóerők semleges jellegére. Az Es-nek „nincs lehetősége arra - szögezi le Freud hogy az énben szeretetet vagy gyűlöletet ébresszen. Az Es nem képes közölni, hogy mit akar; az Es-nek nincs szoros értelemben vett akarata.” (Freud XIII. 289.) Máshol: „Természetesen az Es nem ismer értéktételezéseket, nem ismeri a jót, a rosszat és az erkölcsöt.” (Freud XV. 81.) Az Es az evolúció folyamán lényegét nem változtatta. Ám ez még kevés: az Es VAN, az Es tehát nem változhat. Minél távolabb tekintünk vissza az evolúcióban, annál hami­­sítatlanabbul tudjuk az Es semleges jellegét nyomon követni, azaz azt, hogy az élvezet­szerzésen nyugvó hajtóerőknek az élet az egyetlen célja, amelyben értéktételezésnek a morálkomplexum kifejlődése és a kultúra megjelenése előtt helye nincs. Az Es a lelkiélet struktúrájának egy eleme az én (öntudat) és a felettes én (a lelkiisme­ret) mellett. Freud az ént és a felettes ént is az Es-ből vezette le. Az Es-t hajtóerőpárként mutatta be: az egyik oldalon találjuk az életfenntartó erőket, a másikon az életelleneseket. Az utóbbit Freud halálhajtóerőnek nevezte, amellyel utólag maga sem volt megelégedve. A halálösztönként emlegetett halálhajtóerő kifejezés nem szerencsés. Az eredeti szö­vegben nem halálösztönről (nem Todesinstinktről), hanem halálhajtóerőről (Todestriebről) van szó, de még az utóbbi eredeti, Freud által bevezetett fogalom sem optimális. Freud sem volt vele maradéktalanul megelégedve, hiszen írja, hogy a halálhajtóerő (Todestrieb) kifejezés az életellenes és életfenntartó hajtóerők dualizmusának megfogalmazása köz­ben a pusztulás és pusztítás megjelenítésére spontán jutott eszébe. „Az idők folyamán azonban oly mértékben megszoktam, hogy ma már nem tudok másképpen gondolkodni.” (Freud XIV. 478-179.) A hajtóerőpár egyensúlya az élet előfeltétele és egyben a társadalmi célösszeférhetőség mutatója. Az életfenntartó erők értelmében beszélünk individuális szinten embert formá­ló, a teremtést befejezni igyekvő hajtóerők ébresztette folyamatokról, személyiségkép­zésről, önerő fokozásról és az életellenes erők értelmezésében ezeknek az ellenkezőjéről. A hajtóerőpár mögött örömszerzés áll, ami legkézenfekvőbben a szexualitásban és az

Next