Valóság, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Menyhay Imre: Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalitikus gazdaságpszichológiai tükrében
MENYHAY IMRE: LIBIDÓBLOKÁD ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG... 3 Jung a tágabb libidó fogalmat őslibidónak - ősvágynak - nevezte. Az őslibidó egy lelki energiának fogható fel, ami mindenhol jelen van, és ami valami felé (a megtestesülés és formában való önérzékelés felé) vágyakozik. (Jung 1911-1912) Ennek az őserőnek nincs kizárólagos szexuális karaktere, de a szexualitásban is megnyilvánulhat. Jung igazságát nem lehet vitatni, ha arra gondolunk, hogy Freud Es fogalma is egy semleges őserőt fest elénk, amely életre és annak fenntartására törekszik, és amit a halálhajtóerő ellensúlyoz. Az őslibidó - a lényeget tekintve - aligha tér el Freud Es-fogalmától vagy az Erósztól, vagy attól, amit Freud libidón értett. Ha az Erószt kizárólag a nyers szexuális hajtóerő eredeti rendeltetésére vonatkoztatnánk, akkor kizárnánk az ember esetében azt a lehetőséget, hogy ezt a hajtóerőt nemesebb célok érdekében is be lehessen fogni. Márpedig számtalan példa áll rendelkezésünkre, amelyek bizonyítják, hogy kiváló személyiségek képesek az eredeti hajtóerőket - nevezetesen a szexualitást is - nemesebb célok szolgálatába állítani. Ezt Freud szublimációnak (átszellemítésnek) nevezte. (Freud VII. 150-151.) A szublimáció szó alkalmazásával indokolt óvatosan bánni, mert erre csak kevesen képesek. Sokszor szublimációt emlegetnek, ami mögött a valóságban szexuális zavarok - például félelem, impotencia vagy homoszexualitás - állnak. A libidinális és a halál hajtóerő-komplexum egyensúlya az életminőségének a mércéje, amely a társadalomalakításban a társadalmi célösszeférhetőségnek felel meg. Legalább minimális társadalmi és gazdasági célösszeférhetőség elengedhetetlen egy társadalom egészséges működéséhez. Talcott Parsons ezt úgy fejezi ki, hogy „ha egy normatív (társadalmi, gazdasági) szisztéma konzisztens akar lenni, akkor azon felül, hogy tagjai bár meglehetősen tág határokon belül különböző célokat tűznek ki maguk elé, ezeknek a céloknak a megvalósítása során nem léphetnek fel olyan viselkedési minták, amelyek egymás létjogosultságát kizárják. Egy normaszisztéma, amely egy interakció stabilitását hathatósan kívánja szolgálni, kénytelen a szisztémán belül egymásra ható szisztémaelemek által követendő célokat is meghatározni, legalábbis annyiban, hogy a célok összeegyeztethetősége ne legyen kizárt. ” (Parsons 1967, 157.; Vö.: Menyhay 1990, 119-122. és 1998, 146.) A normaszisztéma általánossága mögött nyilván a normákat meghatározó autoritás értendő. (A libidinális energia áramlása) Kivétel nélkül minden dolog átmegy cselekvése folyamatain, és (akkor) látjuk őket (eredeti állapotukba) visszatérni.” (Lao-Ce 16.1.) A libidinális energia létezése és áramlása Freud teóriájában hipotéziseken nyugszik. Viszont a libidinális energia lényegének megfelelő energia létezését és áramlását empirikus vizsgálatok igazolni látszanak. (Dubrow 1973; Landau 1967; Puschkin 1972, 1974; Waldemar é. n.) A libidinális energia áramlását mi sem mutatja jobban, mint hogy az általános rendszerelméletben a rendszereket aura-rendszereknek tekintik. „Bármely (biológiai, fizikai, gazdasági, társadalmi stb.) rendszert, ha megismerünk és elemezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy azok időben változó - belső energiatartományokkal rendelkeznek. A rendszert fenntartó és működtető energiák és azok mindenkori eredménye határozza meg az adott rendszer energiatartományát, potenciális energiáját, vagyis auráját. Az aurát úgy képzelhetjük el, mint egy alaktalan, de mindenkor mozgásban, ennek hatására változásban lévő sugárkört az adott objektum körül.” (Kovács 2000, 34.) A sugárkör változása az objektumok közötti kölcsönhatások - energiaáramlások - eredménye. Az áramlás univerzális jelenség. A tengerek áramlatai, a folyóvizek áramlása és örvényei, a vérkeringés, a testen belüli és a testből kifelé irányuló energiaáramlások - akár a test melegének sugárzása - nem fikciók. A tudomány nem hagy kétséget afelől, hogy akupunktú