Valóság, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7. szám - Kapronczay Károly: Egy birodalom végórái: Törökország az első világháborúban

6 KAPRONCZAY KÁROLY: EGY BIRODALOM VÉGÓRÁS lövetését a tenger felől, de utánpótlási bázisnak elfoglalták Lémnosz és Tendosz szigete­ket is. Görögország ekkor 40 ezer katonát ajánlott fel az antantnak, ami ellen Oroszország élénken tiltakozott, mert Oroszország tartott igényt a Márvány-tenger partvidékére. A hadművelet élénk érdeklődést váltott ki Rómában, mert az angol-francia fölény veszélyeztette Olaszország balkáni és észak-afrikai pozícióit, ezért gyorsan közeledtek az antanthoz. 1915 márciusában élénk tárgyalások folytak az antanthoz való csatlakozás tárgyában, s itt vázolták fel először az Oszmán Birodalom felosztásának tervezetét. A tengeri hadműveletek legnagyobb gondja a török tengeri aknazár felszedése volt, ami - mint később kiderült - nem sikerült. 1915. március 18-án az egyesült flotta megindította támadását az erőd ellen, de a négy sorban támadó 16 csatahajó közül négy aknára futva azonnal elsüllyedt, miközben a szárazföldről indított török tüzérségi tűz is jelentős káro­kat okozott a felvonuló hadihajókban. Ezen a napon az angol és a francia haditengerészet talán a legsúlyosabb vereségét szenvedte el. A sikertelenség viszont arra késztette az an­tant hadvezetését, hogy szárazföldön indítsanak támadást. A célpont Gallipoli-félsziget elfoglalása volt, amelyet a német vezetés alatt álló ötödik török hadsereg védett. A támadás 1915. április 15-én indult meg Egyiptomból áthajózott angol, ausztrál és új-zélandi csapatokkal, míg a francia erőket szenegáli gyarmati csapatokkal erősítették meg. A második vonalban brit nemzetközösségi csapatok érkeztek­­ indiai, ausztrál, kanadai és új-fundlandi egységek, valamint a legendás ausztrál könnyűlovasság, amely előbb Palesztinában aratott több győzelmet török csapatok ellen. A félsziget csúcsán fek­vő Krithia közelében kísérelték meg az egyesített angol és francia erők a partraszállást, és hatalmas 60%-os veszteséggel megteremtették a hídfőt, hasonlóan másik két helyen is, de nem sikerült elfoglalni a kulcsfontosságú hegycsúcsokat. Itt is állóháború alakult ki. 1915. május 6-án a britek megkísérelték elfoglalni a kulcsfontosságú Krithia falucskát, de június 28-ig — három támadás után - csupán jelentéktelen földterületet foglaltak el. A törökök is sikertelen támadást intéztek az ún. Anzac-bozótos vidéken, de tízezer katona elvesztése árán sem sikerült az ausztrál erőket a tengerbe szorítani. Annak ellenére, hogy az antant erők technikai fölényben voltak a törökökkel szemben, de az utóbbiak jól használták ki helyismeretüket. 1915. augusztus első napjaiban a török csapatok több antant offenzívát visszavertek, a brit hadvezetés reménytelennek látta a félsziget elfoglalását. 1915. októ­ber 5-én közel 40 ezer brit katona szállt partra Szaloniki környékén és beásták magukat a város körül. Céljuk egyrészt a széteső szerb hadsereg morális megsegítése, másrészt a központi hatalmakat akarták távol tartani Görögországtól. Az új balkáni front megerősí­tésére kívánták kivonni a Gallipolinál megrekedt angol csapatokat, október végén már­­ erős török ágyútűzben és nagy viharok közepette­­ az evakuálást, de végül nem kerültek Szaloniki környékére. Az angol főparancsnokság a csapatok kimenekítése mellett döntött, Winston Churchill flottaminiszter lemondott, 1916. január 7-én az utolsó brit alakulat is elhagyta Gallipoli környékét. Ez súlyos vereség volt, emberben, hadianyagban és meg­semmisült hadihajókban egyaránt. Az ausztrálok és új-zélandiak csalódtak, többé nem tekintették az európai háborút magukénak. (A háború utolsó évei) A tengerszorosért vívott harc egyértelmű török győzelmet jelentett, viszont a világháború többi török frontján súlyos csapásokat voltak kénytelenek elszen­vedni. Az Egyiptom elfoglalására és a Szuezi-csatorna ellenőrzésére küldött Dzsemal pasa vezette török hadsereg súlyos vereséget szenvedett nemcsak az egyiptomi térség­ben, hanem Szíriában és Palesztinában is. A török uralom ellen fellázadt arab seregek - a britekkel szövetségben - nyomultak északi irányban, az Arab-félszigetet és a mai Irak területét ugyancsak a brit hadsereg vette ellenőrzése alá. A keleti fronton az újból

Next