Valóság, 2015 (58. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - SZÁZADOK - Kövendy Katalin: Egy 1951-es "apró" koncepciós per

94 KÖVENDY KATALIN: EGY 1951-ES „APRÓ” KONCEPCIÓS PER latéhoz bármilyen eszköz megengedett? Hogy a „kémekből, árulókból, fasisztákból” kínzásokkal kell kicsikarni a vallomásokat? Óhatatlanul felmerülnek ezek a kérdések, hiszen férjéről, dr. Janikovszky Béla AVH ezredesről maga Farkas Vladimir, az AVO majd AVH nagyhatalmú és hírhedt szadista 46 alezredese, Péter Gábor bizalmasa is ír Nincs ment­ség. Az AVH alezredese voltam. (Budapest, 1990, Interart Stúdió) című visszaemlékezésében: „Ami engem illet, egy véletlen folytán­­ dr. Janikovszkyt kerestem - szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Dr. Janikovszky Béla vezényletével Veres Józsefet gúzsba kötötték. Az irodámban számon kértem 47 Janikovszkyt, hogy erre kitől kapott utasítást vagy engedélyt. Válaszként azt tanácsolta, kérdezzem meg Péter Gábort, hogy legszívesebben mit csinál­na Veressel.” „A Kádár-ügy vizsgálatának kezdeti szakasza” c. részlet az 1956-os Intézet honlapján olvasható (Oral History). In: http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/oha/farkasv. htm (letöltés: 2015. január 25.). (A Móra Könyvkiadó vezérigazgatója ma Janikovszky János.) 43 „Az egyik közeli cellában egy jugoszláv tiszt volt, akiben felébredt a szerb vér és torkaszakadtából elkezdett üvölteni: »Zsivo Tito, Zsivo Sztálin!« Ezt ordította szinte órákon át, a pince csak úgy zengett tőle. Az őrök először megfenyegették, utána meg­verték, de a jugoszláv csak tovább üvöltött. Végre két őr lefogta, a pincében cserépkályha tüzelés volt, megmelegítették a piszkavasat és rányomták a sze­rencsétlen jugoszláv szájára. Mindannyian hallottuk 48 leírhatatlan üvöltő-nyögő jajkiáltását. Az egyik őr megjegyezte: »Na ez a rohadt títóista sem fog üvöl­teni többet.«” Fehérváry István: i. m.; Kiss Szalézt forró vaskályhára ültették. Máthé Zsuzsanna: i. m.; Elisabeth Kovács: i. m. 44 A fizikai kínzás szexuális aspektusáról lásd Ruxandra Cesereanu: Nemi erőszak - politikai kínzás a 20. században. Korunk, 2001/február. Digitális változat. In: http://www.korunk.org/?qenode/6522 (letöl­tés: 2015. január 3.). Itt olvasható a következő: „A politikai kínzás legegyértelműbb szexuális változatáról egy algériai francia kínzómester tett vallomást. Ő a kínzást valóságos szexuális aktus­ként írta körül. Az egész folyamatot úgy fogta fel, mint a kínzó és az áldozat közötti erotikus partit. »A vallatás olyan, mint amikor szeretkezik az ember. A legfontosabb az, hogy nem szabad sietni. A kulcspillanatban hosszadalmasan vissza kell fognod magad. Végteleníteni kell a fájdalom és az élvezet pillanatát, de nem szabad a végső határt át­lépni, mert akkor a partner kicsúszik ujjaid közül. Ha sikerül motiválnod őt, akkor minden bizonnyal vallani fog. Kész orgazmus.«” 45 Nem kizárólag arra az 1 200 000 emberre gondo­lok, akik ellen effektíve eljárásokat folytattak, ha­nem az ő családtagjaikra, rokonaikra, gyerekeikre, szüleikre, valamint azokra, akiket eljárások nélküli 49 atrocitások értek. így rögtön több millió főre kell gondolni, akik valamilyen módon (akár „csak” állástalansággal, tanulmányaikban való meggáto­lással, munkanélküliséggel stb.) az üldözöttek és a súlyosan hátrányt szenvedettek közé tartoztak. Mari Cantu - Horváth Bálint filmje: Rózsadomb (2003), amelyet nem egyszer „1956 tiszteletére” tűztek műsorra a magyar tévében, érzékletesen mutatja be, természetesen a témának kijáró, köte­lező humorral azt, hogyan is éltek a budai villában a felső kommunista vezetés és a kiemelt pártkáde­rek gyerekei. Kiss József írja le idézett művében azt, hogyan fosztották ki és sajátították el az ávéhások, Princz Gyula és Csapó Andor őrnagy az „osztályide­gen személyek” értékeit azzal az ürüggyel, hogy bejelentés érkezett hozzájuk, miszerint külföld­re akarják azokat menekíteni. A párt kimagasló embereinek lakásait díszítették később ezek a rekvirált zsákmányok. „A jugoszlávok részére kiürített villának és a szomszédoknak a képei (id. Markó, Szinnyei­ Merse és más hírességek) soká­ig díszítették Princz, Csapó és Tihanyi lakását. [...] Princz, mint a Börtönügyi osztály vezetője tudott kedvezményeket, előnyöket biztosítani az elítélteknek. Sőt, Décsi támogatásával arra is talált módot, hogy valakit kihozzon a börtönből. Princz több embernek tett szívességet barátságból, de nagyobb »szívességeknél« nem remegett a keze, ha pénzt kellett elfogadni.” Kiss József: i. m. A szocializmus idején a nagy, állami kereske­delmi, külkereskedelmi cégek nevei -impex-re végződtek, mint pl. Chemolimpex, Technoimpex, Mineralimpex stb. Dr. Bauer Miklós, volt ÁVH-s tiszt is a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott igazgatóként, majd az Ügyvédi Kamara tagjaként budapesti ügyvédi iroda (Eörsi és Társai) tagja volt. Sólyom László alkotmányjogász nem találta összeegyeztethetetlennek Bauer múltját a kamarai tagsággal, kizárását nem vélte indo­koltnak. Itt jegyzem meg, hogy a régi, sokszor többgenerációs értelmiségi családokból származó, a keresztény úri osztályokhoz, nemességhez, pol­gársághoz tartozó kortárs jogászok - mint pl. az apám, dr. Kövendy Gyula, a távoli rokon, dr. Irinyi Tamás (Irinyi Szabolcs szolgabíró fia) - maxi­mum valamely (vidéki) vállalati jogtanácsosaként kaphattak munkát, és nem nyertek felvételt az Ügyvédi Kamarába. Oda a kommunista diktatúrá­nak tetsző, az ő kritériumaik szerint megbízható, olykor ügynöki nyilatkozatokat aláíró emberek kerülhettek. Új jogászi-ügyvédi dinasztiák indul­tak, a régiek sokszor megszakadtak. Az én apám felmenői pl. évszázadokon át gyakorolták a jogá­szi hivatást, többen székely alkirálybírói és egyéb tisztségekben, mint ahogyan az Irinyi családban is gyakorolták jó néhány évszázadon keresztül a bíráskodást, jogorvoslást. Berkesi (Bencsik) András ÁVH-s vallatótiszt.

Next