Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Szegedi László: Az időzített bombák hatástalanítása
SZEGEDI LÁSZLÓ Az időzített bombák hatástalanítása A fejlett világ társadalmainak stabilitását, sőt létét, két fő negatív jelenség veszélyezteti. Egyrészt a nyugdíjrendszer összeomlása, mely a társadalom elöregedéséből adódik, másrészt a csökkenő népszaporulat. 2011 és 2060 között a legoptimistább becslés szerint is Magyarország népessége 1,4 millióval fog csökkenni. 2012-ben 100 gyermekkorúra közel 117 időskorú (65 évesnél idősebb) jutott. Az idős népesség eltartottsági jelzőszáma (az idősek aránya a 15-64 évesekhez viszonyítva) 24,6% volt, ami a becslések szerint 2050- re több mint megkétszereződik. Ez azt jelenti, hogy a maihoz képest fele annyi keresőnek kellene fedeznie a megkétszereződő idős népesség nyugdíjköltségét, ami nyilvánvalóan egy fenntarthatatlan folyamat, a nyugdíjrendszer összeomlásához, az életszínvonal csökkenéséhez, a nyugdíjasok és a családok nyomorához, a társadalom erőteljes hanyatlásához fog vezetni. Mindennek kiküszöbölésére a mostani intézkedések a választ a nyugdíjkorhatár emelésében, valamint a nyugdíjtakarékossági rendszerekben látják. Mivel a jelenlegi népszaporulati adatok mellett még ezen intézkedések sem elégségesek, egyes nyugateurópai országokban a megoldást a bevándorlásban látják, ami egyet jelent az adott nép önként vállalt népességi és kulturális genocídiumával. (Az előrejelzések szerint a következő 70 évben az Egyesült Királyság népessége 21 millióval, Franciaországé 13 millióval fog emelkedni, de ez kizárólag a bevándorlók állandó utánpótlása és nagyobb népszaporulata miatt fog bekövetkezni, miközben a helyi lakosság száma tovább csökken, mely addigra kisebbségbe kerül a saját hazájában. Ugyanekkorra Németország népességcsökkenése 17 millió lesz. Ezen adatok ugyanazt jelentik, mintha Európa minden egyes nemzedéke két vagy három világháborús veszteséget szenvedne el. A véleményem szerint a mai (bürokratikus, nem-kreatív intézkedéseknek pontosan az ellenkezőjére volna szükség. A megoldást tehát nem a fizetések megsarcolása jelenti, sem a nyugdíjasok mindhalálig való dolgoztatása, hanem a feltételek javítása, az 50 éves általános nyugdíjkorhatár bevezetése, amit könnyedén el tudunk érni mindkét alábbi javaslatom által. Az első, ami a végső és a legcélszerűbb megoldást is jeleni, a népszaporulat növelése, olyan mértékben, amely fedezi a nyugdíjrendszer igényeit, sőt még a növekedésre is lehetőséget ad, (ennek összefoglalását lásd alább), de addig is, amíg ezt a döntéshozói politika szereplői hajlandók lesznek tudomásul venni, egy másik lehetséges megoldást is felvázolok, ami talán az ő tudatukig is könnyebben el/le tud hatolni. Kezdjük tehát az utóbbival. A nyugdíjrendszer fenntarthatóságát elsősorban az a körülmény veszélyezteti, hogy az alacsony népszaporulat miatt kevesebb keresőnek kell fedeznie egyre több eltartott nyugdíjköltségét. Ismét hangsúlyozom, a megoldás erre természetesen nem a bevándorlás, hanem a népszaporulat növelése, vagy pedig - ideiglenes jelleggel - a külföldi munkavállalók számának az emelése, olyan mértékben, ami az általuk befizetett járulékok útján fedezi a nyugdíjrendszer szükségleteit. Arra gondolok, hogy a külföldi munkavállalóknak szigorúan (!) ötéves munkavállalási engedélyt lehetne adni, olyan szakmákban, amelyekben munkaerőigény mutatkozik. Ezt az ötéves szerződést legfeljebb egyszer lehetne meghosszabbítani 2 évre. Az adott személynek a munkaszerződése letelte után szigorúan (!) el kellene hagynia az országot és 7 évig nálunk nem is vállalhatna újra munkát. Ez azért fontos, hogy az adott személynek ne alakuljon ki egy tartós kötődése az országhoz, hogy könnyebbé váljon a hazatérése. (Ez természetesen nem zárja ki, hogy valamilyen másik európai országban, amely hasonló szabályozást 0- 12.3.)