Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7. szám - SZÁZADOK - Tarján M. Tamás: „Az állam összes eszközével...”. Nemzeti élet és egyéni szabadság Grünwald Béla nézetrendszerében

TARJÁN M. TAMÁS: „AZ ÁLLAM ÖSSZES ESZKÖZÉVEL... 31 Bár Grünwald Béla csak A régi Magyarországban fejtette ki teljességében azon né­zetét, mely szerint a nemesség abszolutizmus elleni küzdelmét az „osztályuralom”, az államhatalom kisajátításának szándéka motiválta, korábbi politikai műveiből és képvise­lőházi beszédeiből is kitűnik az a felfogás, mely a nemzet erejét, a kormányzó elit és a tisztviselők alkalmasságának kritériumait nem a származásban és a tradícióban, hanem az anyagi és szellemi jólétben, illetve az egyén függetlenségében állapította meg. Az előző fejezetben láthattuk, hogy Grünwald a polgári társadalom fejlesztésében - szilárd identi­tása, politikai és társadalmi súlya miatt - jelentős szerepet szánt a nemességnek, hegemón helyzetének konzerválását azonban helytelennek tartotta. A történelmi hagyomány által nemzet- és alkotmányvédőnek tekintett küzdelmét öncélúnak tekintette, emellett pedig - egyelőre - gazdasági és kulturális tekintetben is elégtelennek látta erejét „hivatása tel­jesítéséhez”. A fenti gondolkodókkal összevetésben tehát a Grünwald által vizionált és sürgetett harc szintén a magyar szupremácia biztosítására irányult, az etatista értelemben vett nemzeti és az ettől lényegében megkülönböztethetetlen állami érdek 11z érvényesíté­sére azonban a megtartást elégtelennek tekintette, és gyarapodást, tervszerű „nemesítést” tartott szükségesnek.118 Lehetséges, hogy a Grünwald által követelt és előirányzott „kíméletlen harc”, „a ma­gyar állam ellenségeinek megsemmisítése” a társadalmat megosztó partikuláris, „önző” csoportérdekek letöréseként értelmezhető? Ebben a kontextusban, a vármegyei intéz­ményrendszert lezüllesztő és befolyása alatt tartó politikai klikkek vonatkozásában, az állami közigazgatás „háborús feladatának” elsődlegesen a korrupciónak teret engedő tradicionális törvényhatósági autonómia átalakítását tekinthetjük.119 Mocsáry és Mudron e törekvés mögött az önkormányzatiság megsemmisítésének szándékát vélte felfedezni.120 Az előző fejezetben láthattuk, hogy a politikus nem utasította el - sőt, az angol önkor­mányzat bemutatásakor dicsérte,121 más esetben pedig nélkülözhetetlennek nevezte 122­­ a társadalmi öntevékenységet, azonban - a német Kreisordnung mintája alapján - ennek szervezeti formáit és hatáskörét részletes állami szabályozás, egyoldalú korlátozás alá kívánta vonni. A felvetett kérdésre tehát igennel felelhetünk, ugyanakkor azonnal hozzá kell fűznünk, hogy a „kíméletlen harc” ezen definíciója csupán másodlagos, amit Grünwald nézetrend­szere két ponton is alátámaszt: egyfelől a nemzeti célok vonatkozásában a zólyomi poli­tikus döntően a nemzetiségekkel szemben irányuló állami szintű fellépésről értekezik,123 másfelől pedig a beavatkozás szükségét csak közvetetten lehet a szabadságjogaival visz­­szaélő, kötelességeit nem teljesítő vármegye és a hibás közigazgatás működési zavaraival indokolni.124 Grünwald a nemzetiségek — elsősorban a szlovákok - politikai mozgalmait külső agitációra vezeti vissza, és azon előfeltevéssel kezeli azokat, hogy - a magyarság elleni gyűlölettől vezérelve - szükségszerűen az államhatalom megdöntésére, az integer Magyarország felbomlasztására és a magyarság szolgasorba taszítására törekszenek.125 Ezekben a passzusokban tör leginkább felszínre a zólyomi politikus nézetrendszerében uralkodó diszharmónia és indulat, hiszen az egyébként liberális Grünwald a nemzetiségi kérdés kapcsán az uralkodás, vagy az alávetettség alternatíváját állítja a magyar olvasó elé,126 polgárháborús viszonyokat vázol fel az ország nemzetiségek lakta vidékein,127 uszí­tással, gyűlöletkeltéssel, felforgatással vádolja meg a szlovák tisztviselőket, tanítókat, papokat és más értelmiségieket.128 A politikus a Felvidékben mutatja be legrészletesebben az általa vizionált széleskörű magyarellenes összeesküvést, melynek résztvevői, a világos tervekkel és célokkal rendelkező, egységesen fellépő pánszláv agitátorok lassan átveszik az irányítást a szlovák többségű vármegyék felett, és üldöztetésnek teszik ki, vagy „meg­hódolásra kényszerítőé" a magyarság iránt lojális, hazafias érzelmű embereket.129 Valóság ■ 2016. július

Next